A mezõgazdasági tábla (más néven mezõgazdasági parcella) egy olyan összefüggõ mezõgazdasági földterület, amelyen egyetlen termelõ egyetlen növényfajt (vagy növényfajtát) termeszt. (A táblaképzés szempontjából egyetlen „növényfajnak” tekintjük a kevert vetést, a pihentetett terület növényborítását és a mezõgazdasági területek erdõsítési programjában résztvevõ területek erdõállományát is.) Külön kell feltüntetni a kukorica, silókukorica és vetõmag-kukorica táblákat.) A mezõgazdasági tábla a földterülethez kapcsolódó támogatások esetében az azonosított alapegység. Ez azt jelenti, hogy minden gazdálkodónak a támogatási kérelem egy-egy sorában a mezõgazdasági parcellákat kell feltüntetni. A mezõgazdasági tábla legfontosabb jellemzõje, hogy a föld használójához, megmûvelõjéhez kötõdik, nem pedig a tulajdonoshoz. (Természetesen, ha valaki tulajdonosként mûveli földjét, õ egyben földhasználó is.) Másik fontos tulajdonsága, hogy a ténylegesen mûvelt terület alapján határozható csak meg, tehát területébe nem számítható bele pl. a mûvelt terület és az út közötti nem hasznosított terület. Természetesen a mezõgazdasági táblák határai évrõl-évre változhatnak a gazdálkodás jellegének és a vetés szerkezetének megfelelõen (pl. vetésforgó esetén ugyanazon a földterületen más és más mezõgazdasági tábla lesz évrõl-évre). A mezõgazdasági tábla viszonyítási kerete a fizikai blokk, ami a tábláknál nagyobb egység. Ennek oka, hogy hazánkban az egyes földterületek használói, a mûvelt növény, illetve a mûvelés határai sok területen évente váltakoznak, így a táblánkénti nyilvántartás elképzelhetetlen, hiszen ezeket a változásokat folyamatosan nyomon kellene követni. Ezért alkalmaznak Európa-szerte a tábláknál tágabb, és idõben kevésbé változékony határokkal rendelkezõ egységeket, úgynevezett blokkokat a táblák azonosításának hivatkozási alapjául.