A kérdés korántsem egyszerű, mert bár a támogatások keretösszegét a koppenhágai megállapodás rögzítette, a kifizetés módja és jogcíme tekintetében csak hosszas egyeztetések és viták után született megállapodás.

A támogatások kifizetésének alapelvei

A keretmegállapodás értelmében Magyarország az Európai Unióban érvényes támogatásokhoz csak fokozatosan jut hozzá. 2004-ben az Uniós támogatások 25 %-a illeti meg a magyar termelőket, melyet nemzeti forrásból a magyar költségvetés 30 %-kal kiegészíthet. Így a támogatás mértéke 2004-ben összesen 55 % lehet, ami fokozatosan növekedve 2007-ben éri el a 100 %-ot (70 % EU + 30 % nemzeti támogatás). A húsmarha támogatás felső határa 117.000 tehén. Az anyatehén támogatás mértéke 200 Euró, melyhez 50 Euró nemzeti támogatás adható. További az anyatehén tartókat érintő támogatás az extenzifikálási prémium, melynek mértéke 100 Euró, ha az állatsűrűség adott gazdaságban nem haladja meg a hektáronkénti 1,4 nagyállat egységet.

A támogatások kifizetése szigorú feltételekhez kötött. A regisztrált termelők tulajdonában ill. tartós bérletében szereplő parcellák méretét, az állatok egyedi azonosítását, továbbá a tulajdonban tartás idejét, az állatsűrűséget, a tejszállítás korlátozását (max. 120.000 kg szállítási tejkvóta) szigorúan ellenőrzik és ennek az információs rendszerét parcella azonosító rendszer, ENAR, Integrált Információs Rendszer, kvótanyilvántartás stb.) is működtetni kell.

Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek ill. amennyiben a prémiumjogosultságot nem tudjuk kihasználni („kvótakihasználtság”), úgy a támogatásokhoz nem jutunk hozzá. Sajnos a nyilvántartási és információs rendszerek csak részben működőképesek, ill. működésük meglehetősen sok hibával terhelt. Emiatt az ún. STANDARD* kifizetési rendszer súlyos kockázattal járna. Ennek elkerülésére – hosszú egyeztetés és vita után – az úgynevezett „kombinált” kifizetési rendszert választottuk. Ebben a rendszerben az Uniós támogatásokat egyszerűsítetten – terület alapon – adják, a nemzeti forrásból fizetett támogatásokat pedig állatlétszám alapján fizetjük ki. Ez a megoldás azzal az előnnyel jár, hogy Magyarország már 2004-től képes lesz lehívni az EU teljes támogatását, hiszen ehhez „csupán” a területtel kell elszámolni. Az állatalapú nemzeti „boríték” viszont a termelési korlátokhoz (kvóták, prémiumjogok) való alkalmazkodásra ösztönöz. A lehetőségek kihasználatlanságából származó „megtakarítás” pedig a magyar költségvetésben marad.

A támogatás mértéke

Az előzőekben vázlatosan bemutatott alapelvek azt jelentik, hogy a magyar húsmarhatartók kétféle támogatáshoz juthatnak hozzá. A tulajdonukban ill. bérletükben szereplő (regisztrált, parcellarendszerben igazolt) területek után ill. az állatlétszám (ENAR nyilvántartás) alapján. Miután a két támogatási forma együttes összege – országos szinten – nem haladhatja meg a csatlakozási szerződésben foglalt maximális összeget, továbbá egy-egy gazdálkodó sem juthat hozzá a STANDARD támogatási rendszer szerint számolt összeg 55 %-ánál többhöz, az egyes jogcímekre jutó kifizetési összegeket előzetesen csak becsülni lehet (1 ha gyepre 15-18 ezer Ft, 1 húsmarhára 40-50 ezer Ft). A pontos „egységárak” csak a regisztrációt és az ellenőrzéseket követően utólag, 2005. év elején lesznek ismeretesek. Tudni kell azt is, hogy az EU is utólag finanszíroz, tehát a 2004. évi támogatási összegekhez az ország is csak 2005. elején jut hozzá.

* STANDARD rendszernek az EU tagállamaiban működő, a terület- és létszámnyilvántartáson ill. ellenőrzésen alapuló támogatási rendszert értjük.

A gazdálkodók helyzetének könnyítése céljából a kormányzat úgy döntött, hogy a támogatásokból előleget folyósít, melyhez a regisztrált termelők, a területre (Parcellaregiszter) és állatlétszámra vonatkozó (ENAR nyilvántartás) igazolásai alapján 2004. év folyamán hozzájuthatnak.

Az előleg mértéke 1 ha legelő esetében 8.000 Ft – a végleges összeg kb. 17.000 Ft lesz. Egy húsmarha esetén az előleg40.000 Ft. A végleges összeg várhatóan itt is némileg több lesz.

A húsmarhatartás jövedelmezőségének várható változása

A jelenleg belátható támogatási szint a húsmarhatartás jövedelmezőségét gyökeresen megváltoztatja. A húsmarhatartás eddigi költség- és jövedelemviszonyáról inkább becslésekkel, mint pontos információkkal rendelkezünk. A tesztüzemi rendszerben (AKII) húsmarhatartásra vonatkozó adatgyűjtés nem szerepel, a gazdaságoktól beszerezhető adatok ellentmondásosak. A tartást általában veszteségesnek mondják. Kalkulációnk készítésekor a tartási és takarmányozási naturális mutatókból indultunk ki, és kalkuláltuk a várható jövedelmet az elmúlt évek ill. a 2004-ben várható támogatások figyelembe vételével. A húsmarhatartás hazai lehetőségeit és adottságait mérlegelve egy 50 tehenes modellel dolgoztunk. Ekkora állományt egy család el tud látni úgy, hogy szükség esetén külső segítséget vagy szolgáltatást vesz igénybe. A területigény – mintegy 45-50 ha gyep. Feltételezésünk szerint a szánföldi melléktermékek (kukoricatarló, gabonatarló, szalma, ocsú stb.) saját területről rendelkezésre állnak, ill. beszerezhetők (területbérletet a kalkulációban nem szerepeltettünk). A technológiában a legextenzívebb megoldásokkal számoltunk, évi egyszeri elletés, téli takarmányozás időtartama minimális, a tarlók legeltetése rendszeres stb.
(1. táblázat).

A költségelemzésből (2. táblázat) kiderül, hogy a húsmarhatartás az elmúlt évekre érvényes árak és költségszintek mellett nem biztosított jövedelmet a gazdálkodóknak, még a viszonylag magas borjúértékesítési árak (500 Ft/élősúly kg) és szigorú költséggazdálkodás mellett sem.

A bevezetésre kerülő támogatások a helyzetet gyökeresen megváltoztatják. A 17.000 Ft-os gyep ill. 40.000 Ft-os tehéntámogatás révén a húsmarhatartás jövedelmezősége egy család tisztességes megélhetésének esélyét kínálja, és forrásokat teremt a fejlesztésekhez is.

Ezzel együtt a jövőkép idealizálására nem gondolhatunk és szólni kell azokról a nehézségekről, amelyek az esélyeket beárnyékolják.

1. A húsmarhatartók többségének jelentős létszámfejlesztést kell végrehajtani ahhoz, hogy a kívánt méret – egy család megélhetését biztosító 50 tehén – elérhető legyen. Ennek tőkeigénye több millió Ft.
2. Nehézséggel járhat a szükséges terült biztosítása. Egy tehén biztonságos nyári-téli takarmányellátásának gyepszükséglete – a gyepek minőségétől függően – 1-2 ha. A gyep bérleti díjak a gyeptámogatás következményeként jelentősen drágulni fognak.
3. Az erő- és munkagép-szükséglet (minimálisan 1 traktor, fűkasza, rendkezelő, esetleg bálázó) a tárolótér-igény (fedett szénatároló) a nagy szállítókapacitás-igény (szalmabetakarítás) nem utolsó sorban a legelőberendezések (kerítés, víz, állatválogató stb.) komoly beruházási forrásokat kötnek le. Ehhez tőkére, elviselhető kamatokkal terhelt hitelre van szükség.
4. Szigorodnak a környezetvédelmi és állatvédelmi előírások. 50 tehén felett az ún. telepszerű működés feltételeit is teljesíteni kell (zárt, bekerített téli szállás, szociális épület, csurgásmentes trágyatároló, hullatároló stb.).

Minden nehézség ellenére a húsmarhatartás új lehetőségek és új kihívások előtt áll. A súlyos problémákkal küszködő kistermelők (tejtermelő tehéntartók), de a nagyobb gyepterülettel rendelkező gazdaságok számára is itt a pillanat, hogy lehetőségeiket és adottságaikat mérlegelve hosszú távra is kiható döntést hozzanak!

1. táblázat

Húsmarhatenyésztési technológia 50 tehénre

Forrás: Szabó F., 2004

2. táblázat

A termelési költségek, a bevételek és a jövedelem 50 tehenes modellben a

2004. évben várható támogatással, ezer Ft

(Szabó F. és mtsai, 2004 nyomán)