(Sorghum sudanense L.)

A szudánifű jelentősége

A szudánifű a talaj nedvességét és tápanyagait hatékonyan hasznosító növény, mely aszályos években is biztonságos tömegtakarmány forrás. Júliustól az őszi fagyokig olcsó takarmányozási lehetőséget biztosít a kérődző állatok számára.

Zölden, silózva, szénaként, legelőként egyaránt hasznosítható, valamint másodvetésre is kiválóan alkalmas. Az egyik legolcsóbb, legbiztosabb, legsokoldalúbban hasznosítható takarmánynövény.

Szárazságtűrése kiváló, még a szárazabb júliusi-augusztusi hónapokban is folyamatos zöldtakarmány ellátást tesz lehetővé. Szárazságtűrése jól fejlett gyökérrendszerének és viaszos levélfelületének köszönhető, amely hatékonyan képes szabályozni a párologtatást. Előnyös tulajdonsága a megújulóképesség, vagyis kedvezőtlen időjárási körülmények javulásával fejlődése tovább folytatódik. A száraz nyári hónapokban a nem öntözött legelők alacsony fűhozama kiegészíthető a szudánifűvel.

Első hasznosítás vetés után már 50-60 nap múlva megtörténhet. A szarvasmarhák takarmányozásánál a nagy termés és annak magas fehérjetartalma igen kedvezően befolyásolja a tej és a hús önköltségét.

A hibrid szudánifű gyorsan növekszik, elérheti a heti 30 cm-es gyarapodást. Zölden takarmányozva 14-16 %-os fehérjetartalma van. Minden kaszálás vagy legeltetés után újra sarjad egészen a fagyokig, így legalább 2-3 hasznosítással lehet évente számolni. A gazdaságok vetésszerkezetébe jól beilleszthető. Előveteményre nem igényes, hasznosítása kiválóan programozható. Termesztése speciális gépeket nem igényel. Öntözött viszonyok között három vagy több növedék termése is betakarítható.

A szudánifű 180-210 cm magas. Szára vékony, de az állóképessége jó. A levél/szár aránya bugahányás előtt 23/77.

A szudánifű nagyobb mértékű elterjedését a ciántartalmától való félelem korlátozta. A cirokfélékben nem cián, hanem szőlőcukorból és ciánhidrogénből összetett glikozid található. Savas vagy enzimes hidrolízis során a glikozid alkotóelemeire bomlik, ciánhidrogént szabadítva fel. A glikozid a növényben általában csökkent mennyiségben található, mérgezési veszélyt csak fejlődésének igen korai fenofázisában és kaszálás után az első hajtások megjelenésekor jelenthet. 50-60 cm-es növénymagasság felett a szudánifű biztonsággal etethető, illetve legeltethető. A biztonság tovább növelhető, ha a zöldszecska-etetésre, illetve a legeltetésre fokozatosan térünk át. Soha nem szabad éhes állatot nagy mennyiségű szudáni fűvel etetni. Hirtelen időjárásváltozás után (nagy eső, fagy stb.) néhány napig csak fonnyasztott szudánifüvet etessünk, mert a fonnyasztás hatására csökken az alkaloidatartalma.

A szudánifű termesztéstechnológiája

Éghajlatigénye

A szudánifű forró égövi eredetű, melegigényes növényfaj, innen származik kitűnő szárazságtűrő képessége is. A köztermesztésben levő szudánifű hibridek hazánk egész területén biztonságosan termeszthetők. A szudánifű csírázáskori és keléskori hőigénye 12-14 ° C. Csak ilyen vagy ennél magasabb talajhőmérsékleten várhatunk gyors kelést.

Homoktalajokon – ahol különösen fontos a gyors kelés – nem szabad túl korán vetni. Célszerű megvárni a 13-14 ° C talajhőmérsékletet, ilyenkor a szudánifű gyorsan kikel, gyorsan fejlődik, kevésbé károsíthatja a homokverés és kisebb az elgyomosodás veszélye. A szudánifű hibridek – kiváló szárazságtűrő képességük révén - sikeresen termeszthetők hazánk aszály sújtotta tájain, azokon a közepes és gyengébb talajadottságú területeken is, ahol a kukorica termesztése nem jövedelmező.

Talajigénye

Valóságos teljesítőképességet csak jó tápanyagellátottságú, jó vízgazdálkodású és szükség esetén öntözhető területen tudja nyújtani, de a kukorica számára kedvezőtlen talajadottságú területeken is sikerrel termeszthető. Termesztésének eredményességét nem a talaj típusa, hanem a talaj tápanyagszolgáltató-képessége dönti el. A termesztés feltétele, hogy a talaj pH értéke 4,5 felett legyen. Homokos, kavicsos altalajú területeken, kötött talajokon, illetve enyhén szikes területeken is termeszthető.

Vetésváltása

Az előveteményre kevésbé igényes, mint a szemes- vagy silócirok. Megfelelő tápanyagellátás mellett az elővetemény a termésmennyiséget alig befolyásolja. Önmaga után nem ajánlatos vetni. Elővetemény-értéke hozzávetőlegesen megegyezik a silókukoricáéval.

Tápanyagellátása

A takarmánycirkok közül a szudánifű tápanyag-hasznosítása a legjobb, az azonos mennyiségű műtrágya hatóanyagot lényegesen nagyobb többletterméssel hálálja meg. A szudánifű rendkívül tápanyagigényes növény, termését elsősorban a nitrogén határozza meg. A talajok gyengébb termőképességét jó agrotechnikával és megfelelő tápanyagellátással lehet ellensúlyozni. Fontos a tápanyag pontos adagolása. A foszfort és a káliumot ősszel, a nitrogént tavasszal vetés előtt szórjuk ki.

A szudánifű fajlagos tápanyagigénye (hatóanyag kg/t zöldtermés), ha a talaj tápanyagszolgáltató-képessége közepes:

Talajművelése

A szudánifű meghálálja az őszi mélyszántást. Ilyenkor szántás előtt szórjuk ki az istállótrágyát és/vagy a foszfor és kálium műtrágyákat. A szudánifű vetőmagjának ezermagtömege 25-30 gr között van, célszerű tehát aprómorzsás vetőágyat biztosítani.

A vetést a többi cirokféléhez hasonlóan április végén, május elején végezzük, tehát addig biztosítani kell a gyommentességet és meg kell őrizni a talaj nedvességtartalmát. Ha szükséges kombinátort használjunk és utána gyűrűshengert. A magágy készítését közvetlenül a vetés előtt végezzük el, ilyenkor kell kiszórni és a talajba dolgozni a nitrogén műtrágyát és a gyomirtó szereket is.

A vetőágy mélysége ne haladja meg a 6-8 cm-t egyik talajtípusnál sem. A vetőágy kellően tömörödött legyen, ezért homoktalajon vetés előtt gyűrűshengerrel tömörítsük a talajt.

Vetése

A szudánifű április végén, május elején vethető. A sortávolságot a hasznosítás módjához kell igazítani. Zöldszecska etetés, szénakészítés és szilázs készítés esetén általában gabona sortávolságra, legeltetés esetén dupla vagy háromszoros gabona sortávra vessünk. A vetés mélysége a talajállapottól és a vetésidő optimumától való eltéréstől függően 3-6 cm legyen. Az optimális csíraszám folyóméterenként 25-30 db. Hektáronként 1,5-2,5 millió csírát kell vetni, ami a mag ezermagtömegétől és használati értékétől függően tág határok között 30-55 kg/ha vetőmagnak felel meg. A vetendő magmennyiség megállapításához figyelembe kell venni a magágy minőségét is. A vetéshez gabonavetőgép (Lajta, IH 6200) használható.

Növényvédelme

Gyomosodásra hajlamos területeken ajánlatos vegyszeres gyomirtást végezni. Posztemergens kezelésre ajánlható az Atranex 50 SC 1,5 l/ha dózisban 200 l vízben kijuttatva.

Betakarítása, hasznosítási lehetőségei

Zöldszecska-etetés:

Legfontosabb a betakarítás idejének a megválasztása. A betakarítást célszerű akkor megkezdeni, amikor az állomány elérte a 60-80 cm-es növénymagasságot, mert akkor zsenge zöldtakarmányt nyerünk, melyet az állatok szívesen fogyasztanak. A korán vágott állomány hamarabb indul sarjadzásnak, öntözéses körülmények között még harmadik növedékre is lehet számítani.

Betakarítás során célszerű a géptaposást a lehető legkisebbre korlátozni az erőteljes sarjadzás érdekében. A 15-20 cm-es tarlóval végzett vágás szintén segíti a gyors sarjadzást. Betakarítással a virágzást nem szabad megvárni, mert ebben a fenofázisban, mind az energia, mind pedig az emészthető nyersfehérje tartalma jelentősen csökken. Ilyen hasznosítási módnál – a hasznosító állomány nagyságától függően – ajánlatos a szakaszos vetés.

Legeltetés:

A szudánifű elsősorban húshasznú tehenek és borjak, szárazon álló tehenek, tej-, és hústípusú üszők legeltetésére alkalmas. Egy hústehén és borjainak folyamatos legeltetéséhez 0,5 ha legelő és 0,25 ha szudánifű legelő tervezhető. A húshasznú tehén borjával együtt naponta 50-60 kg szudánifüvet fogyaszt, amely az állat tápanyagszükségletét kielégíti.

Legeltetésnél ajánlatos a szakaszolás, melynek eszköze a villanypásztor. Egy szakaszt 3-5 napig legeltessünk. Az új szakaszt az állatok először letapossák, de a letaposott növényi részeket is hasznosítják. Legeltetés befejezésekor a szakaszon takarító kaszálást kell végezni. Eszköze a szárzúzó.

Silózás:

Szénhidráttartalma alapján a szudánifű könnyen erjeszthető, gondot az alacsony, 20-25 %-os szárazanyag-tartalom jelenti. A szárazanyag-tartalom fonnyasztással vagy magasabb szárazanyag-tartalmú takarmány bekeverésével növelhető. A rendre vágott szudánifű 30-40 órás fonnyadás után már 30-40 %-os szárazanyag-tartalmú és így már jól erjeszthető. Szilázs készítésre a levelej jellegű szudánifű hibrideket (Avangard, KST-1011) használjuk. Betakarításhoz nagy teljesítményű silózó gépet kell alkalmazni, mert egy silókazalt 3-4 nap alatt be kell fejezni. A megfelelő tömörítést állandó taposással lehet elérni. Az idejében betakarított szilázs szárazanyag tartalma 25 %, keményítőértéke 140-142 gr/kg.

Szénakészítés:

A szudánifű átlagos szénatermése a gyengébb talajokon 8-10 t/ha, bugahányás előtt kaszálva. A betakarításhoz szársértő fűkaszát kell alkalmazni, a rendet szükség szerint rendkezelővel meg kell mozgatni. Szénakészítéshez a vékony szárú, dús levélzetű fajtákat kell alkalmazni (KST-1011, Trudan 8, Ágnes). A virágzás előtt betakarított szudáni fű széna 11,8 % nyers fehérjét, 26 % nyers rostot, 305 gr/kg keményítő értéket tartalmaz.

Fajtái:

Szabadelvirágzásúak Orkán (HU), Akklimat (HU), KST-1011 (HU), Zöldike (HU)

Hibridek: Hybar Mv-301 (HU), Trudan 8 (CH), Bovital (HU), Szudán-2 (HU), Zefir (HU)

Avangard (HU), Oasis (F), Ágnes (HU), Zöldözön (HU), Trudex 9 (FR)

Termesztés kalkulált költségei (Ft/ha)