Gyepek jelentősége a takarmányozásban

A szántóföldi termőterület csökkentésére irányuló törekvések, a közelmúlt állategészségügyi problémái kapcsán előtérbe került természetes takarmányozás iránti igény és a szántóföldi takarmánytermesztés egyre növekvő költségigénye indokolja a gyepterületek jelenleginél jobb hasznosítását.

Az állattenyésztés, így a szarvasmarha- és juhtenyésztés versenyképessége csak kedvező árú és megfelelő minőségű takarmányokkal biztosítható.

Természetes gyepterületeink nagy része elhanyagolt állapotban van, kiritkult, elgyomosodott, savanyú fűfajokkal ellepettek. A gyepek egy részét feltöréses újratelepítéssel, egy másik ré szét felülvetéses felújítással célszerű helyrehozni. Ezen kívül jelentős az a szántóterület is, amelyet gyepesíteni szükséges gazdaságossági és/vagy környezetvédelmi okok miatt.

A gyepek termesztéstechnológiája

A gyep előveteménye

Új, korszerű gyepeket - legelőket, kaszálókat - hosszú időtartamra, 8-15 évi használatra cél szerű telepíteni. Ennek megfelelően rendkívül fontos, hogy az elővetemények jó erőben, gyommentesen hagyják maguk után a talajt.

Legalkalmasabb elővetemények a kapásnövények és az egyéves takarmánynövények. Meg felelő elővetemény még a borsó, bab, bükköny, általában a hüvelyesek. Nem a legjobb előve temény a muhar, köles, cirokfélék, általában a gyomnövényeket nevelő, a talajerőt erősen igénybevevő növények. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az elővetemény milyen vegyszeres gyomirtásban részesült és mikor.

A gyepnövények - különösen kezdeti fejlődésükkor - igényesek, csak jól beérett, kifogástala nul előkészített talajon várhatunk a vetést követően jól beállt, zárt növényállományt. Hogy ilyen talajállapotot biztosíthassunk, elő kell segíteni az elővetemény tarló- és gyökérmaradvá nyainak minél gyorsabb elbomlását. Tehát rendkívül fontos, hogy az előveteményt jóval a telepítés előtt letakarítsuk és az alapvető talajmunkálatokat jó minőségben elvégezzük.

Talajművelés, talajelőkészítés

A gyepgazdálkodásban talajművelésre gyeptelepítés-gyepfelújítás során kerül sor. A talajművelés módját alapvetően az elővetemény, a vetés időpontja, a talajtípus és annak fizikai állapota határozza meg.

Tavasszal és nyár végén egyaránt sikerrel telepíthetünk gyepet. Öntözött körülmények között - egyéb kívánalmak betartása esetén - mindkét időszakban biztosan számíthatunk az eredményre. Öntözetlen körülmények között azonban csak tavaszi telepítés javasolt. A nyár végi vetés előnyei különösen ott jelentkeznek, ahol:

• a tavaszi telepítésre optimális időszakban (március vége-április közepe) legtöbbször azért nincs lehetőség, mert a talajra időben rámenni nem tudunk, kötött, mély fekvésű, belvízve szélyes területek, nehezen felmelegedő, talajok;
• és valamilyen okból erős gyomosodásra kell számítani.

Ilyen esetekben a vetéssel megkésünk, a gyepnövények gyökérváltása a szárazabb időszakra esik, nehezen erősödnek meg és az erőteljesebben fejlődő gyomok azokat rendszerint kirit kítják, sőt teljesen el is nyomhatják.

A nyárvégi telepítés optimális időszakában általában mindig számíthatunk elegendő csapa dékra és a gyomok fejlődése is erősen lelassul. Az új gyep növényei gyorsabban és egyenletese bben kelve hamarabb átesnek a gyökérváltáson és megerősödve kerülnek a télbe. Kedvező elővetemény és kis mértékű gyomosodás esetén a telepítést követő évben már jó termésre számíthatunk.

Tavaszi telepítésre elsősorban öntözetlen viszonyok között a későn lekerülő elővetemények után vagy akkor kényszerülünk, ha bármilyen okból nem végeztünk a nyárvégi telepítéshez megfelelő minőségű talajművelést. Későn lekerülő elővetemény után az esetleg szükséges mélylazítást rendszerint már nem tudjuk kedvező talajállapot ban elvégezni. Ezért, ahol erre szükség van, a telepítést és a megelőző munkákat korán lekerülő elővetemény után tervezzük. A gyepterületek jelentős része középkötött vagy annál kötöttebb talajokon helyezkedik el. Az ilyen talajok hajlamosak a tömörödésre. A rendszeres ápolás elmaradásával az állatok és a betakarítógépek okozta taposás következtében a gyeptalajok nagy része tömődött, emiatt rossz a víz- és levegőgazdálkodása. A felújítást megelőzően ez az állapot a gyep talajának lazításával javítható. A talajlazítás növeli a talaj vízbefogadó és víztároló képességét, javítja a talaj légcseréjét, ezáltal fejt ki pozitív hatást a gyepre, melynek eredménye a hozamok növekedé sében, többlettermésben mérhető. A talajlazítás a talaj felső rétegeinek a sóháztartását is meg változtathatja, amennyiben elősegíti a káros sók kimosódását, a gyep gyökérzete számára elérhetetlen rétegbe jutását. A lazítás mélysége általában 40-60 cm között változhat a talaj tu lajdonságaitól függően.

A gyep feltörése nélkül végzett direktvetéses felújítás esetén a talajlazítást gondosan és kö rültekintően, a gyepfelszín jelentősebb bolygatása nélkül kell végezni úgy, hogy a lazító okozta kisebb felszínegyenlőtlenségek a gyepnemez nagyobb sérülése nélkül megszüntethe tők legyenek. Erre a célra elsősorban a ritkább osztású, egyenes lazítókésekkel felszerelt ta lajlazítók alkalmazhatók, amelyek elsősorban a talaj mélyebb rétegeiben fejtik ki lazító hatásukat, felszínalakító munkájuk pedig minimális. Ajánlatos kiegészíteni a lazítószerszámokat tárcsá s csoroszlyával is, amely a kések előtt átvágja a gyepnemezt, és utat nyit a lazító szer számok részére. A lazító szerszámok nyomában keletkezett felszínegyenlőtlenségek nehéz hengerrel szüntethetők meg. A hengerek vonalterhelését és tömörítő hatását vízfeltöltéssel kell szabályozni úgy, hogy a gyepnemezen keletkezett hullámos sávokat visszanyomja, és egyenletes talajfelszín maradjon hátra a vetéshez.

Tápanyagellátás

A gyep esetében a legdöntőbb termésbefolyásoló és meghatározó tényező a trágyázás. Az állandóan különböző igényű növényekből álló, évenként nagy mennyiségű cellulózban gazdag szerves anyagot visszahagyó, a trágyázás hatására önmagában is változó, vegetatív ré szeiért termesztett növényzet borítja a talajfelszínt. Ebből következik, hogy a trágyaféleségek közül a gyep igényének a műtrágyák, azok közül is elsősorban a nitrogén tartalmú műtrágyák felelnek meg a legjobban.

A kijuttatandó tápanyag összetételének és mennyiségének megállapításánál figyelembe kell venni:

• a gyep talajának tápanyag ellátottságát, mechanikai tulajdonságait,  
• a talaj humusztartalmát,  
• a talaj biológiai viszonyait,  
• a gyepnövényzet összetételét, a növénytársulásokat,  
• a tervezett termésmennyiséget.

Az átlagos hazai talajadottságok esetén a gyepre kijuttatott NPK hatóanyagnak az 1: 0,4 : 0,4 aránya alkalmazható. Az NP K különböző adagjai és arányai közül alapvetően csak a nitrogén adagok változása befolyásolja a termés mennyiségét. A foszfor és kálium elsősorban a takar mány minőségét befolyásolja. A nitrogén hatóanyagból általában nem szabad 50 kg/ha-nál kevesebbet kijuttatni, és addig célszerű növelni az adagot, amíg az 1 kg N-hatóanyagra jutó terméstöbblet értéke 140-150 kg lesz, ami 220-250 kg N-hatóanyaggal érhető el.

Figyelemmel az 1: 0,40 : 0,40 NPK táparányra, ha 100 kg N-hatóanyagot juttatunk ki az 40 kg P és 40 kg K-hatóanyagnak felel meg.

Műtrágyára átszámítva:

100 kg N-hatóanyag = 294 kg ammóniumnitrát műtrágya

40 kg P-hatóanyag = 200 kg szuperfoszfát műtrágya

40 kg K-hatóanyag = 100 kg káliumklorid műtrágya.

A P és K teljes mennyiségét, a N-nek 1/3-át vagy 1/-2-ét telepítés előtt, nyárvégén-ősszel cél szerű kijuttatni. A N fennmaradó részét tavasszal fejtrágya és a tenyészidő alatt a csapadéktól függően kiegészítő trágya formájában szoktuk adagolni.

Telepítés

Nyárvégi telepítés esetén a talajelőkészítés első művelete a legkésőbb júliusban betakarításra került növények után legrövidebb időn belül elvégzett tarlóhántás. Miután a talajban még meglévő nedvesség megőrzésének egyetlen módja a gyorsaság, nagy területteljesítményű eszközöket, XTN típusú tárcsákat, ásóboronát, diszktillert kell használni.

Amennyiben a talaj betakarítás után elegendő nedvességet tartalmaz ahhoz, hogy mélyebben is művelhetünk, akkor tárcsázás helyett mindjárt szánthatunk is. Lejtős területeken az erózió veszélye miatt egyébként is célszerűbb a tarlót középmélyen (18 cm körül) felszántani és egyidőben elmunkálni. Akármilyen eszközt is használunk, ilyen területeken jobb a középmély, mint a sekély tarlóhántás.

A tarlóhántás elmunkálása lényeges feladat a további vízveszteség megakadályo zására. A talaj nedvességétől függően e célra fogast vagy hengert, esetleg mindkettőt együtt kell alkal mazni. Rögös talajon gyűrűs vagy Cambridge henger után lesz csak a talajfelszín megfelelő minőségű.

A tarlóhántást követően kell elvégezni a mélylazítást és a szükséges felszínegyengetési mun kákat is. A vetőágy készítéséig - a gyomosodástól függően - szükség lehet a tárcsa vagy kultivátor munkájára, a talajt ilyenkor is azonnal zárni kell.

Az új gyeptelepítések előtt végzett talajművelésnél mindig azt kell szem előtt tartani, hogy a gyepnövények magvai a keléshez levegőt, sőt egyesek fényt is igényelnek. Ezért alaposan ülepedett, biológiailag jól beérett, aprómorzsás, tömött magágyat kell részükre biztosítani.

Kedvező esetben a vetőágy készítésénél a szántást teljesen elhagyhatjuk. Különböző kultivátorokkal, tárcsákkal, talajmaróval, fogassal, hengerekkel (esetleg összekapcsolt géprendsze rekkel) kitűnő vetőmagágyat készíthetünk. Szántón történő telepítésnél a talajelőkészítés be fejező művelete mindig a henger (sima, gyűrűs).

Tavaszi telepítés: Szántón történő tavaszi telepítés esetén az őszi talajművelés az elővetemény betakarítási idejétől függ. Korán lekerülő elővetemény után a tarlóhántás az első művelet. Az ezzel kapcsolatos munkák megegyeznek a nyárvégi telepítésnél elmondottakkal.

A későn lekerülő elővetemények után a szántás az alapvető talajművelés. Amennyiben a ter mőréteg vastagsága nem szab határt, optimális mélysége 20-25 cm. Amennyiben az őszi szántás kukorica után történik, a szárat lehetőleg takarítsuk le a területről, ha pedig erre nincs lehetőség, akkor gondoskodni kell a szár apróra tépéséről és a területen egyenletes elterítésé ről. Az őszi mélyszántást a deflációra hajlamos homoktalajokon célszerű elhagyni.

A szántás elmunkálása csak olyan mér tékű legyen, hogy a következő évben minél kevesebb művelettel tudjunk időben jó minőségű magágyat készíteni, ennek megfelelően csak a túl nagy rögök elmunkálására van szükség. Különösen lejtős és belvizes területeken kell kerülni a finomra elmunkált felületet a jobb vízbefogadó képesség biztosítása érdekében. A finomra elmunkálás azért is felesleges, mert a téli fagyok az aprító hatást energia befektetés nélkül elvégzik.

Mindenképpen el kell azonban munkálni a barázdákat. Ezáltal nem csak a tavaszi gépi munkákat könnyítjük meg, de kevesebb lesz a vízállás és a tavaszi munkák korábban megkezdhe tők.

A tavaszi talajmunka a minél korábbi simítózással kezdődik. A vetőágyat fogassal, kultivátor ral megfelelő minőségben elkészítjük. Laza talajon utolsó művelet a hengerezés legyen.

Közvetlenül gyepfeltörésbe történő gyeptelepítésre rövid életű szántóföldi gyepeken van szükség. A gyepfeltörésbe történő telepítés sikere a következő legfontosabb feltételek teljesítése esetén biztosított:

• a régi gyepnövényzet teljes megsemmisítése;  
• a tarló- és gyökérmaradványok gyors elbomlása és a bennük lévő táplálóanyagok feltáródása (biológiai beérés);  
• a kötött, tömött gyeptalaj légjárhatóságának visszaállítása, vízbefogadó képességének javítása;  
• aprómorzsás, ülepedett, tömött magágy.

A közvetlen telepítés - egyébként szakszerűen elvégzett talajmunka esetén is - csak akkor sikeres, ha a feltört gyep kevésbé volt gyomos.

A gyeptörésbe történő telepítés időpontját illetően a szántón történő telepítésnél elmondottak érvényesek. Az elmondottakat azzal kell kiegészíteni, hogy a feltörésbe kerülő gyep nagy tömegű tarló- és gyökérmaradványainak kedvező elbomlására hosszabb időre van szükség. Emiatt a feltörés legkedvezőbb időpontja június közepe. Erre gyakorlatilag az első növedék betakarítása után kerülhet sor.

A feltörés történhet szántásos módszerrel és nagy teljesítményű talajmaróval. Kevésbé kötött talajon a feltörés és a telepítés egy menetben is végezhető talajmarós vetőgéppel. A közvetlen gyepfeltörésbe történő telepítés előtt különösen gondoskodni kell a magágy tömörítéséről (gyűrűs henger).

Gyepek felülvetése

Különösen a természetes gyepek, de több éves használat után a szántóföldön telepített gyepek is felülvetéses felújításra szorulnak. A felülvetés kielégítő eredményt öntözött körülmények között vagy üde talajokon, csapadékos időjárás esetén hoz

A felülvetéses felújításra a gyepnövények közül a pillangósokat és a nagy fajsúlyú, igénytele nebb, gyors kezdeti fejlődésű fűfajokat tanácsos felhasználni a teljes vetőmagmennyiségek egyharmadával, szélsőséges esetekben felével.

Elsősorban a következő gyepnövények alkalmazása javasolt:

• Nagylevelű fehér here (Lódi here)  
• Réti komócsin  
• Szarvaskerep  
• Kurta perje  
• Magyar rozsnok  
• Csomós ebír  
• Vörös csenkesz  
• Nádképű csenkesz  
• Réti csenkesz  
• Zöld pántlika fű

A hagyományos felülvetés kisebb talajelőkészítés után géppel történő rávetést jelent. Ebben az esetben a felülvetésre szánt gyepterületet alaposan fogasoljuk meg, majd gépi soros vetés után (a csoroszlyák 1/2-1 cm-re tegyék le a magot) alaposan simahengerezzünk. Amennyiben a hengerezést csapadék (öntözés) is követi, a siker biztos.

Külön figyelmet érdemel a nagylevelű fehér herés (lódi herés) felújítási módszer. Ősszel az utolsó legeltetés vagy kaszálás után a gyepen tisztító kaszálást kell végezni, hogy alacsonyan, egyenletes magassággal menjen a télbe.

Amennyiben fűfajokkal teljesen zárt gyepről van szó (tehát pillangóst kívánunk a gyepbe vet ni), úgy kétméterenként tárcsával, esetleg tárcsás ekével, egy gépszélességben forgatás nélküli felületi művelést (lazítást) kell végezni, majd alaposan gyűrűshengerrel járatni a művelt részt. Ezután a talaj tápanyagtartalmától függően megfelelő mennyiségű NPK alapműtrágyát egyenletesen szórjuk ki géppel, majd ezt is műveljük a talajba.

A felülvetést két időpontban végezhetjük: tél végén (február közepén - végén) vagy kora tavasszal (márciusban).

Eddigi tapasztalatok szerint azonban e felülvetési módszer sikeres alkalmazásának alapvető feltétele a télvégi vetés.

Február közepén - végén ősszel előkészített területre, fagyos földre, géppel ha-ként 2-2,5 kg nagylevelű fehér herét (lódi herét) kell vetni. A felületre - vagy gyűrűshenger nyomba - került rendkívül apró magvak a február végi fagyok - felmelegedések hatására néhány milliméteres (1/2 centis) alátakarást kapnak. Az első tavaszi felmelegedésre (amikor egyébként a talajra, gyepre nem lehet géppel, fogattal károsodás nélkül rámenni) megkezdődik, és rövid időn be lül megtörténik a kelés. Még a fűfajok erőteljes tavaszi növekedése előtt életképes növények fejlődnek, ezek az év őszéig megerősödnek, sőt rendszeres öntözés és kaszálás (nem legeltet hető az első évben) következtében indásodni kezdenek.

A második év tavaszán - erőteljes indásodása révén - beleszövődik a gyepállományba, és mind a termés mennyisége, mind pedig a minősége alapvetően megváltozik. A szarvasi nagylevelű fehér here (lódi here ) - indásodása következtében - rendszeresen felújulva 10-15 évig kitart a gyepben.

Kémiai eljárással történő felülvetéses felújítás: A gyeptörés nélkül végzett gyepfelújítás gyak ran sikertelen, mégis sok esetben csak így lehet az addig értéktelen helyett bővebben termő gyepet kialakítani.

A feltörés nélküli felújítások eredménytelenségének az az oka, hogy a régi növényállomány még sekély felszíni talajművelés esetében sem pusztul el teljesen, és újra sarjadva elnyomja a vetett növényeket. Sekély termőrétegű, köves vagy egyéb talajhibával rendelkező talajokon feltöréssel terméketlen talajréteg kerül a felszínre. Ilyen esetben van jelentősége a vegyszer használatának.

A módszer lén yege, hogy a régi gyepnövényzetet vegyszerrel elpusztítva sávokban vagy teljes területen végzett sekély talajműveléssel kialakított magágyba történhet a vetés.

Ha a területen nincsenek bokrok és leveles gyomok, akkor elegendő egyszer permetezni, le hetőleg alacsony nyomású géppel lemosásszerűen Reglone 2-3 l/ha adagjával, 400 l/ha vízzel. Amennyiben bokrok és leveles gyomok is találhatók a területen, tanácsos kétszer vegyszerez ni. Az első permetezést 2-3 l/ha vegyszerrel, a másodikat a vegyszerhatás megjelenése (3-4 nap) után 1-2 l/ha adaggal, mindkét alkalommal 400 l vízzel. Újból kell vegyszerezni akkor is, ha az első kezelést borult, esős időjárás követte, mert a vegyszerhatáshoz napfényre van szük ség. A vegyszerezést a vetés megkezdése előtt 2 héttel be kell fejezni, mert ennyi idő szüksé ges a vegyszer talajban történő lebomlásához.

A vetés a Rotaseder típusú vetőgéppel a vegyszerezést követő két héttel közvetlenül meg kezdhető. A gép vonóerő igénye 40-65 LE, a csoroszlyák száma 15, a sortávolság 13 cm, vet őszélesség 190 cm. Minden csoroszlya előtt egy-egy magágy készítő talajmaró és tömörítő henger halad, ezért a vetés ezzel a géppel külön magágykészítés nélkül elvégezhető.

Rotaseder hiányában tárcsa, fogas és gyűrűshenger segítségével kell magágyat készíteni, s ebbe a keverék gabonavetőgéppel vagy speciális fűmagvetőgéppel vethető.

A tapasztalatok szerint néhány gyökértarackos és szártarackos gyom a vegyszerezés ellenére újra megjelenik a területen, de újrasarjadzásuk idején az új gyepnövény állomány már meg erősödött és nem tudják azt károsítani.

Vetőmagágy-előkészítés, vetés

A vetőmagágyat a fentebb ismertetett talajművelés után úgy kell elkészíteni, hogy a rendkívül igényes apró gyepnövény magvak befogadására alkalmas legyen. Első teendő, hogy a talaj felszínét simítóval és fogassal, gyűrűshengerrel járassuk meg úgy, hogy e munkafolyamat csupán néhány újnyira bolygassa meg a talajt.

Lényeges, hogy a talaj kertszerűen elmunkált, aprómorzsás állapotban legyen. Csak ilyen talajelőkészítés után lesz alkalmas a vetőágy vetésre, amelyben az apró, jórészt könnyű gyepnövény magvak egyenletesen elhelyezkedhetnek.

Az egyenletes, gyors kelés biztosítása céljából nélkülözhetetlen eszköz a simahenger. A szük ségszerűen sekély vetőmagágyat tömötté kell tenni és a "takaróréteget" is alaposan hozzá kell nyomatni a maghoz. A vetőágy előkészítő munka befejező folyamata a gyűrűshengeres magágynyitás.

A vetőmagágy-készítés munkafolyamatát ma már egymás után kapcsolt gépsorokkal gazdasá gos végezni. A gyűrűshengeres magágynyitást pedig a korszerű gyepvetőgépekhez kapcsolják.

Hagyományos vetőgép esetén a már vázolt módon előkészített talajon egysoros gyűrűshengerrel magágyat kell nyitni, amelyet tanácsos két irányban - hosszában és keresztben - használni. Így a sortávolság optimális, 3-4 cm lesz.

A gyepnövény keverék, különböző súlyú magvakból áll. A súlydifferenciák kiegyenlítésének legjobb módszere, ha vetés előtt a vetőmagkeveréket nyirkos földdel, homokkal vagy más, tömeget is szaporító, gyengén nedves anyaggal összekeverjük és néhány óráig duzzadni hagyjuk. Az így előkészített vetőmagkeveréket, vagy speciális fűmagvetőgéppel (TAV-3), vagy műtrágyaszóró géppel vetjük. (A speciális fűmagvetőgépek alkalmazása esetén a külön gyűrűshengeres magágynyitás elmarad.)

A géppel szórt vetőmagkeverék nagy része a gyűrűk által képzett barázdákban egyenletesen eloszlik. Több komponensből, eltérő fajsúlyú magvakból álló keveréket tanácsos két részlet ben vetni. Vagyis a fél magmennyiség elvetése után következik a gyűrűshengeres magágynyitás, majd a vetést az előző irányra keresztbe megismételjük. A sorok így még sűrűbbek, a magoszlás pedig egyenletesebb lesz. A gyepnövény magvak optimális vetésmélysé ge a fajoktól függően 0,5-2 cm.

A vetés után a magtakarást simahengerrel végezzük, egyirányú vetés esetén a sorok irányára, kétirányú (kétszeri) vetés esetén pedig mindkét irányba, tehát duplán.

A gyepnövény magvakat tavasszal (március elején) vagy nyár végén (augusztus 20.-szeptember 10.) vethetjük. A nyárvégi vetés - öntözött körülmények között vagy csa padékos időjárás estén - kisebb mértékű gyomosodással jár, és egy évet nyerünk a tavaszi vetéshez viszonyítva, vagyis a következő évben már közel teljes termésre számíthatunk.

A tavaszi vetés elsősorban a nem túl kötött talajú területeken célszerű, tehát ott, ahol már feb ruár végén - március elején rá lehet menni a talajra. A nyárvégi és tavaszi vetés kombinálható is, nyárutón a fűfajokat vetjük el, majd tavasszal rávetjük a pillangósokat.

Alkalmazásra javasolt gyepfajok és gyepkeverékek

A telepítés-felújí tás sikerét részben a helyesen összeállított magkeverékekkel és a pontosan megállapított magmennyiséggel lehet biztosítani. Telepítéskor az eltérő hasznosítási céloknak megfelelően (legelő, kaszáló) a különböző fajok és fajták magját keverjük össze és vetjük el vagy egy-egy különálló fajt alkalmazunk.

Ahhoz, hogy tartós és a célnak megfelelő teljesítőképességű gyepet telepítsünk, ismerni kell a telepítésre kiválasztott termőhely ökológiai viszonyait, és a tervezett gyepet alkotó fűfajok ökológiai, valamint a termesztés és hasznosítás adott színvonalával szemben támasztott igé nyeit. Különösen a következőket kell figyelembe venni:

• különböző használati módokat (legeltetés, kaszálás, széna-, szilázs-, szenázskészítés, szántóföldi hasznosítás, talajvédelem, stb.);  
• a használat tervezett idejét (2-3 vagy 8-10 év);  
• a vízviszonyokat (400-600 vagy 700 mm-en felüli természetes csapadék, öntözött vagy öntözetlen körülmények);  
• a talajadottságokat, tulajdonságokat (típus, táplálóanyag tartalom, szerkezeti állapot, stb.);  
• a domborzati viszonyokat (erózió kitettség);  
• az előveteményt (gyeptörésbe vagy szántóföldi növény után);  
• a talajművelés, talajelőkészítés minőségét, a gyomosodás mértékét;  
• a telepítés időpontját (nyárvégi vagy tavaszi).

A fentiek alapvetően befolyásolják, esetenként megszabják az alkalmazandó fajt, fajokat (esetleg még a fajtát is), az összetevők számát, a vetőmag mennyiségét.

A vetőmagkeverék súly szerinti összeállítását minden esetben az ezermagtömeg és az egyes fajok, fajták területi igénye alapján lehet meghatározni. Ha a magkeveréket, a gyepalkotó fa jok arányát és a területegységenkénti vetőmagmennyiséget helytelenül (pl. a szükségleten felül) határozzuk meg, akkor a gyors csírázási erélyű és fejlődésű fajok foglalják el a rendel kezésre álló tenyészterület nagy részét, és ezáltal olyan kezdeti előnyhöz jutnak, hogy később az egyensúlyi állapot nem állítható vissza. A lassú csírázási eréllyel rendelkező fűfajok mag vai ilyen helyzetben már kikelni alig, kifejlődni pedig egyáltalán nem tudnak. Így a kialakult gyepből a kezdetben kis vitalitású és lassú fejlődésű, de a gyep élettartama és a termelt takar mány mennyisége és minősége szempontjából egyaránt fontos fajok csaknem teljesen hiányoznak.

A legújabb külföldi és hazai kutatási eredmények szerint intenzívebb körülmények között a megfelelő arányban pillangóst is tartalmazó gyepkeverékek termesztése a legtöbb értékmérő tulajdonság tekintetében (mennyiség, minőség, húshozam) felülmúlja a pillangós nélküli ke verékeket vagy az egymagában termesztett fűfajokat. Különösen figyelemre méltó a pillangósok nitr ogénkötő képessége, amely jelentős műtrágya megtakarítással jár.

Az egyes fajok, fajták igényének pontosabb ismerete lehetővé teszi a korábbinál egyszerűbb, kevesebb, 4-6 fajból álló keverék alkalmazását, amelyben jelentős szerepet kell biztosítani a pillangósoknak. Ugyanakkor meg van a helye és szerepe az egy fűfaj alkalmazásának is.

A fent jelzett szempontok figyelembevételével a korábban alkalmazott, illetve számításba vett 25-30 növényfajjal szemben a következő fajok jelenleg valamennyi gyeptelepítési igényt kielégítenek

Az egy fűfaj alkalmazásának a következő körülmények között van jelentősége:

• Extenzív körülmények között, különösen öntözetlen és csak felülvetéssel felújítható, se kély termőrétegű területeken (magyar rozsnok, nádképű csenkesz).  
• Időszakos vízjárta területek, árterek (zöld pántlikafű).  
• Szántóföldi váltóban évelő szálas takarmánynövényként, illetve kizárólag kaszálóként kezelve.  
• Pillangós virágú szálas takarmánynövényt nem vagy gyengén termő területeken.

Alkalmazásra javasolt gyepalkotó fajok

A vetőmagmennyiség meghatározásának alapjául szolgáló irányelvek és számítások nehezen alkalmazhatók a gyakorlatban, ezért az eddigi kutatási eredményekre és gyakorlati tapaszta latokra alapozott leegyszerűsített gyep keverék típustervek kerültek kialakításra.

Homoktalajokra javasolt gyepvetőmag keverék

A termesztés költségei (Ft/ha)

(A költségkalkuláció önköltségi áron készült, a költségek ÁFA-t nem tartalmaznak.)