A növényvédelem feladata, hogy az elsődleges energiaforrás fogyasztóit korlátozza a gazdasági károk kialakításában. A kártételeket mérséklő beavatkozások a biocönózis egészére hatnak, ami egyes kémiai hatóanyagok alkalmazásakor káros mellékhatásokban is megnyilvánulhat, mint pld. a hasznos parazitoidok pusztulása.

A hatékony, de ugyanakkor környezetkímélő növényvédelmi módszereket úgy kell alkalmazni, hogy azok szolgálják a fenntartható mezőgazdaság céljait, a környezet sokszínűségének és változékonyságának megőrzésével.

A fenntartható mezőgazdaság teljesítőképességének részét képezi a gyakorlati növényvédelem fejlődését meghatározó védekezési módszerek integrációja. A szemlélet megvalósításához minden olyan módszert alkalmazni kell, amelynek adott biocönózisban szerepe lehet az egyedszám, vagy fertőző inokulum tömeg, továbbá a gyomszabályozásban és ezen keresztül hat a piacképes áru előállítására.

Területkiválasztási szempontok

A termőterületek talajában több polifág és a burgonyát károsító kórokozó (fuzáriumok, burgonyarizoktónia, alternária, verticillum, kolletotrihum) kártevő (drótférgek, áldrótférgek, pajorok, bagolylepke hernyók, mezei pocok) és elfekvő csíraképes gyommag található.

Azokat a területeket válasszuk burgonyatermesztésre, ahol a növények fejlődéséhez és a tőszám megőrzéséhez leginkább adottak az agrotechnikai feltételek (talajszerkezet, nedvesség, tápanyag ellátottság).

A kiválasztott területeken az elővetemények ne tartozzanak abba a tápnövény körbe (paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, stb.) amelyek után a talajban visszamaradt károsítóknak a burgonya is tápnövénye. A termőterületre burgonya-burgonya után 3-5 éven belül ne kerüljön vissza.

Kerüljük a ruderális területek közelségét, mert az ott felszaporodott károsítók átterjedhetnek a burgonyára (levéltetvek, mezei pocok, gyommagvak). Az azonos tápnövény körbe tartozó növényfajokat a káros szomszédhatás kerülése végett ne termesszük egymás mellett.

Talajkezelés ültetés előtt.

A különböző időszakban betakarított elővetemény után középmély, mély szántással (nyár, ősz) gyéríthetők a talajban élő kórokozók (fuzáriumok) és kártevők (pajorok, drótférgek), továbbá csírázásra serkenthetők a gyommagvak, amelyekből kikelt csíranövény újabb talajmunkával elpusztítható.

A talajlakó rovarlárvák (drótférgek, pajorok) egyedszámának felmérését célszerűen térfogati kvadrátmódszer alkalmazásával végezhetjük el áprilisban még ültetés előtt. A mintavételi helyeket a sakktábla minta alapján jelöljük ki, mert a lárvák előfordulása mindig gócszerű. Ebben az esetben van lehetőség a lokális talajfertőtlenítésre, ami költségkímélő és környezetvédő megoldás.

A lárvák gócszerűségéből adódik, hogy az egyedszám soha nem általános érvényű az egész területre, hanem annak csak a precíziós felvételezésekkel megállapított részeire. Ezért az egyedszám négyzetméterenként 0-tól sok esetben 40-ig változhat. Talajfertőtlenítésre azokat a területrészeket jelöljük ki, ahol a drótférgek és a pajorok száma m2-enként eléri vagy meghaladja a 2-3 ill. 1-2 egyedet.

A fertőzési küszöbérték esetén eredményes lehet a talajfertőtlenítés sorba adagolt inszekticid granulátummal, azt meghaladó esetben teljes talajfelület kezelést kell javasolni. A hatás ebben az esetben akkor biztos, ha a talaj felületre kijuttatott készítményt azonnal bedolgozzuk. Ellenkező esetben a napfény és a nedvesség káros mértékig gyorsítja a hatóanyag lebomlását.

Szaporítóanyag előkészítés ültetésre

Az ültetőgumó tételeket betároláskor meg kell tisztítani az idegen anyagoktól (kő, földrög, szármaradvány). A rothadt gumókat (baktériumos, fuzáriumos, fitoftórás), a ráncos felületű laza szövetűeket (Rhizoctónia solani), a varas felületűeket (Streptomyces scabies) és az élettani betegségekben szenvedőket (ikernövés, fiasodás, átnövés, füzérképződés, héjrepedezettség, cérnahajtás, fehérszemölcsösség, zöld gumó, szürkefoltosság, gumóüregesedés, köldökcsúcs-foltosság) el kell távolítani. Ki kell válogatni az ültető méret alatti és feletti, valamint a rágott (pajor, drótféreg, bagolylepke lárva, mezei pocok) gumókat is.

Burgonyatermesztésre lehetőleg a kórokozókkal (vírusok, baktériumok, gombák) szemben ellenálló (toleráns, rezisztens) fajtákat alkalmazzuk.

A naponta ültetésre szánt gumókat egy nappal előbb csávázzuk a szaporítóanyaggal terjedő kórokozók (fuzárium, rizoktónia) és a talajból támadó kártevők (drótférgek, pajorok) ellen. Előnyös azoknak a csávázószereknek az alkalmazása, amelyek hatóanyaga felszívódik a csíranövénybe és kelés után – hatóanyagtól függően – 3-4 hétig védelmet biztosít a lombkárosítók (rizoktónia, burgonyabogár, levéltetvek) ellen. Van forgalmazó (Bayer), aki az ültetéssel egy menetben javasolja a csávázószer kijuttatását az ültetőgépre szerelt speciális adagoló berendezéssel.

A csávázott gumó kizárólag ültetésre használható!

Gyomszabályozás

A termesztésre kijelölt területek évelő gyomoktól (Cirsium arvense, Convolvulus arvensis) legyenek mentesek, mert a burgonya herbicid érzékenysége miatt ellenük nem tudunk hatékonyan védekezni. Az évelő gyomok írtását az elővetemény termelésekor kell megoldani, vagy nem kell ezeken a területeken burgonyát termeszteni.

A burgonya ültetésekor primer bakhátat képezzünk, amelynek felületén megindul a csírázó gyomok kelése. A gyomosodástól függően, de még a burgonya kelése előtt l-l,5 héttel elkészítjük a szekunder bakhátat. Ennek egyben mechanikai gyomirtó hatása van. A szekunder bakháton kelő gyomok ellen tanácsos elvégezni a preemergens gyomirtást még a burgonya hajtások megjelenése előtt akkor, amikor már néhány csíra megemeli a fölötte lévő talajcserepet. A burgonya lombzáródásáig újabb gyomosodás következik be, ami az egyszíkűek esetében megszüntethető a posztemergens gyomirtással. Ezt a gyomirtást a gyomnövények 2-4 leveles fejlettségi állapotában kell elvégezni. A hatékony kezelés lombzáródásig védelmet jelent, amitől számítva viszont érvényesül a burgonya gyomelnyomó képessége. A burgonya szárának szétterülése és a betakarítás között újabb gyomosodás indul, ami megszüntethető kézi gyomlálással, vagy a betakarítás előtti közvetlen lombtalanítással.

A gyomirtó permetezések kivitelezésekor fontos szempont a szélmentesség. Szél hatására a permetlé sodródik és ezért a bakhátak árnyékolt oldala nem kap hatóanyagot ezért erőteljes gyomosodás lesz a következmény. Arra is legyünk figyelemmel, hogy a bakhát megnöveli a felületet. A biztos hatás érdekében 10-15%-kal növeljük az alkalmazott herbicid mennyiségét.

Növényállomány védelem

Az asszimilációs feladatot ellátó lombozat a burgonya egész tenyészidejében több kórokozónak és kártevőnek az energiaforrása. Kedvező ökológiai feltételek mellett a bakhátakon elsőként megjelenő leveleken már megtalálhatók a levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii, Macrosiphum euphorbiae) szárnyas példányai, amelyek eleven szüléssel szaporítanak és utódaik növekvő egyedszámával kezdetét veszi a kolónia kialakulása (1., 2. ábra). Kártételük közvetlenül jelentkezik a tápanyagok elvonásával, közvetve pedig a vírusok terjesztésében betöltött szereppel (3., 4. ábra). A fajtaérzékenységtől függően már a második éves utántermesztésben 80-100%-os vírusfertőzés is bekövetkezhet, ami 60-80 %-os termésveszteséget okozhat.

A kártételek mérsékelhetők vírusrezisztens fajták termesztésével, az izolációs távolság betartásával, csávázással, később pedig az engedélyezett inszekticidek rotációszerű alkalmazásával. A levéltetvek lágybőrű (?) kártevők és ez is fokozza hőérzékenységüket. Kísérletek és a gyakorlati megfigyelés is igazolja, hogy 30 °C-on és a fölött elpusztulnak. Zárt növényállományban (5. ábra) azonban ez a kritikus hőmérséklet nem érvényesül, általában 22-26 °C között ingadozik, ami biztosíték a levéltetvek túlélésére, sőt szaporodására. A védekezésről ebben az esetben nem mondhatunk le. A burgonyaszár és vele a lombozat szétterülésekor már érvényesül a napsugarak közvetlen hatása, elmarad a növényállomány javára írható hőmérsékletkülönbség, ezért a levéltetvek elpusztulnak. Ilyen esetben már további védekezésre nincs szükség.

A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) meghonosodása óta a növényvédelmi technológiák évente rendszeresen alkalmazott eleme lett a kártevő elleni védelem. Az áttelelt imágók a múlt évek meleg tavaszi időjárásának hatására a burgonya kelésekor már az első leveleken táplálkoztak.

Hűvösebb időjárás esetén május második felében június első napjaiban jelentkeznek. Érési táplálkozás közben a levelek fonáki oldalán csomókban helyezik el tojásaikat (6. ábra). A kikelő lárvák meggypiros színűek az L 1-2 stádiumban. Ekkor még keveset fogyasztanak. Később, az L3-4 stádiumban fogyasztják táplálékuk nagyobb részét (a táplálékfogyasztás L1 stádiumban 0,9%, L2-ben 2,7%, L3-ban 16,6 %, L4-ben 79,8 %). A burgonyaborágnak évente 2 nemzedéke van. A fejlődési alakok vegyes populációban fordulnak elő (7. ábra). A fejlődési alakok vegyes populációjában legyenek túlsúlyban az L1-2 lárvák, mert az akkor elvégzett védekezés optimális, eredménye jó hatást igazol és csökkentheti a további beavatkozások számát.

A kórokozók közül a fitoftóra (Phytophtora infestans) rendszeres megfigyelést igényel. A fertőzések kezdetén azonnali védekezést kell foganatosítani, mert kedvező ökológiai feltételek között a burgonya lombozata néhány nap, egy hét alatt megsemmisül (8. ábra). A kórokozó kártétele akkor következik be és alakul járvánnyá, amikor a nyári hónapokban a havi csapadékösszeg 120 mm a hőmérséklet pedig 20 °C (16-22 °C) körüli. A csapadékkal és a hőmérséklettel együtt jár a növényállományban a levegő relatív páratartalmának növekedése. A fertőzés meleg száraz nyári napokon is bekövetkezhet akkor, ha hajnalban harmat képződik. A járványok általában június végén, július elején (Medárd) és szeptemberben alakulnak ki. A tünetek először a levelek csúcsán sárgás, vizenyős foltok formájában tűnnek elő, amelyek később elhalnak. Súlyos esetben a levelek fonnyadtan, majd barnán zsugorodva a szárakon csüngenek. A járvány kialakulásakor jellemzően fehér csík (penészbevonat) látható a beteg levelek fonáki oldalán az élő és az elhalt részek határán. Esős időjárás alkalmával az ivartalan szaporító képletek lemosódnak a levelekről és a talajba kerülve fertőzik a gumót (9. ábra). A gumó felületén szürkés besüppedő kemény foltok látszanak, amelyek később ráncosodnak. A gumó húsa elmosódottan vöröses barnás színű lesz. A betegség tárolás alatt is terjed.

A védekezés az általános rendszabályok figyelembevételével, rezisztens fajták termesztésével, a sorok szélirányba való elhelyezésével és előrejelzésre alapozott növényvédőszer (fungicid) rotációval oldható meg.

Meleg, csapadékszegény, száraz nyarakon a leveleken erek határolta feketés-barna peremű száraz foltok képződnek, amelyek közepe világosabb, szürkés tónusú. A szárazfoltosságot az Alternaria solani gomba okozza (10. ábra). Súlyos esetben a foltok az alsó levelek teljes felületét elpusztíthatják. A gomba által okozott gumófertőzés tünetei kiterjedt méretű, besüppedő felületű foltosodás formájában láthatók. A foltok alatti szövetállomány fekete és szárazon korhad. A gomba talajból kiindulva fertőzi a növényeket, amelyek közül a legyengült állapotban lévők a fogékonyabbak. Védekezési alapkritérium a fertőzött talaj kerülése, az egészséges ültetőgumó használata, a kiegyensúlyozott tápanyag és vízellátás. Az első tünetek megjelenésekor – időjárástól függően – azokat a fungicid hatóanyagtartalmú készítményeket használjuk, amelyek a fitoftóra ellen is hatásosak.

A burgonyát megbetegítő fitoplazmák közül a régóta ismert sztolbúr betegségnek (potato stolbur Phytoplasma) a múlt évben (2003) ismételt kártételét tapasztaltuk. Kónyban a Desirée állomány 29-42%-a fertőzött volt, ami táblaszinten 22,5-33,9%-os termésveszteségnek felel meg. Az egészséges növényekhez viszonyítva a sztolbúrfertőzöttek 77,5-80,6%-kal kevesebbet teremtek. A növények csúcshajtásán lévő levelek kanalasodtak és antociános elszíneződést mutattak (11. ábra). A beteg növények gumókötése minimális volt (12. ábra), méretük az apró kategóriába tartozott.

A sztolbúr fitoplazma igazolt terjesztője a sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obsoletus). Hazánkban ez a faj az egymást követő meleg nyarú, csapadékszegény években szaporodik el. Lárvái a Convolvulus arvensis gyökereken fejlődnek ki és csak az imágók látogatják a burgonyát és a Solanaceaek családjába tartozó növényeket, továbbá a nagy utifüvet, a lándzsás utifüvet és az útszéli zsázsát. A faj 2 nemzedékes, imágói május-augusztusban gyűjthetők, amelyek felelősek a fitoplazma terjesztéséért, amit lárvakorban vesznek fel a rezervoár növényekből.

Az utóbbi években (2001, 2002, 2003) az Empoasca spp. kabócafajok nagy egyedszámban éltek burgonyán, akkor, amikor a levéltetvek a magas hőmérséklet miatt elpusztultak. A fajok vektorszerepének tisztázása a jövő feladata.

A burgonya baktériumos gyűrűs betegsége és hervadás (Ralstonia solanacearum) az utóbbi asztályos években, a csapadékszegény magas hőmérsékletű nyarakon jelentkezett hazánkban. A kórokozó okozta kártétel felismerhető a levelek lankadásáról. A növény teljes levélzete hervad a betegség gyors lefolyása esetén. A halványzöld levelek később elbarnulnak. A szárban lévő edénnyalábok elbarnulnak, belőlük csillogó baktériumnyálka tör a felszínre. A gumókat kettévágva elszineződött edénnyaláb gyűrű látható, aminek felületén nyomásra váladékcseppek jelennek meg (13. ábra). Fontos fertőzési forrás a l5 °C fölötti talajhőmérséklet és a fertőző inokulum.

A kórokozó karanténlistán van, tehát az előírt rendszabályok betartása kötelező. Fertőzött területen fogékony növények 5 évig nem termeszthetők.

Ábrajegyzék:

1. ábra: Zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae)

2. ábra: Sárga burgonya levéltetű (Aphis nasturtii)

3. ábra: Burgonya levélsodródás vírus (potato leafroll Luteovirus)

4. ábra: Burgonya Y vírus (potato Y Potyvirus)

5. ábra: Zárt növényállomány

6. ábra: A burgonyabogár tojáscsomója

7. ábra: Táplálkozó burgonyabogár és lárvája

8. ábra: Fitoftóra okozta levélkárosodás

9. ábra: Fitoftórás gumó

10.ábra: Alternáriás levélfoltosság

11.ábra: Sztolbúr betegség okozta antociánosodás a leveleken

12.ábra: Sztolbúrral fertőzött növény hiányos gumókötése

13.ábra: Fertőzött gumó baktériumos gyűrűsfoltossága