Ebben a régióban bonyolódik le a nemzetközi tojás kereskedelem jelentős része, annak ellenére, hogy az EU tojástermelése csak mintegy 1,20 %-kal haladja meg a fogyasztást.

A hazai baromfiszektor exportjának döntő többsége az EU országaiba irányul. Magyarország 1992-től a Európai Unió társult tagjaként a baromfitermékek kivitelére kedvezményes kvótát kapott, melynek kihasználása közel 100 %-os. A magyar baromfitermék export az Uniós termelésnek cca. 1%-a, de így is a harmadik országokból származó bevitelnek majdnem a felét adja.

Az Európai Unióban a fogyasztók egy része nagyon környezettudatos. Ők kezdetben állatvédelmi szervezetek, később más társadalmi áramlatok segítségével fokozódó politikai nyomást gyakoroltak a kormányzatokra céljaik elérése érdekében.

Az etikus magatartás az állatok jó közérzetét igyekszik elősegíteni. Az Európai Közösség tagállamaiban már nem is az állatvédelem szót használják, hanem az angolban animal welfare, a németben a Wohlbefinden, a franciában bien-etre kifejezéseket, amelyek megközelítően az állai jólét kifejezéssel fordíthatók magyarra.

Az állatvédelem kifejezés az Európai Közösségnek unióvá válását megalapozó, 1992-es Maastrichti Egyezmény záróokmányához csatolt 24. függelékében is szerepel: "A konferencia felkéri az Európa Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot, valamint a tagországokat, hogy az egységes agrárpolitika, a közlekedés, a belkereskedelem és a kutatás terén dolgozzanak ki és vezessenek be közös jogi szabályozást az állatok jólétének követelményeiről és ezek költségeit teljes egészében fedezzék". Ennek eredményeként az EU számos állatvédelmi jogszabályt alkotott a gazdasági haszonállatokra vonatkozóan.

A világ nyugati felében az állatvédelem nem csupán a nagyvárosi településeken tartott, ún. társállatok problematikájával foglalkozik, hanem kiterjed a haszon- és a vadon élő állatokra is. A legtöbb nyugat-európai országban állatvédő társaságok alakultak és működnek. A cambridge-i egyetem állatorvosi karán több éve önálló állatvédelmi tanszék alakult. A legtöbb EU tagállamban a témakört az állatorvosképzésben a kötelező tantárgyak sorában oktatják.

Az állati jólét és az állatitermék-előállítás kölcsönhatásban vannak. Az állat-egészségügyi statisztikák szerint a veszteségek döntő részét a helytelen tartás, takarmányozás és egyéb technológiai ártalmak, illetve hatásukra fellépő, fakultatív patogén kórokozók kiváltotta betegségek idézik elő. Az állatkímélő tartástechnológiák és állatszállítások bevezetésével és törvényi szabályozásával az EU-ban mérséklődtek a veszteségek. Az állatvédelem térhódítása mindezeken túl azzal az előnnyel jár, hogy a helytelen tartási, takarmányozási technológiák és környezeti ártalmak okozta egészségkárosodások megelőzésére kevésbé kell gyógyszereket alkalmazni. Ezzel csökkenthető az élelmiszerekben a gyógyszermaradványok előfordulásának kockázata. Az állatvédelem tehát egyúttal humánegészségügyi érdek.

E törekvések eleinte a ketreces tojótyúktartás bizonyos technológiai elemeinek törvényi szabályozására terjedtek ki. Ennek következtében az Unióban állatvédelemmel, állati jóléttel kapcsolatos első jogszabályokban rögzített követelmények a baromfitenyésztésben kerültek kidolgozásra (88/166 EGK). Ez az irányelv megállapította a tojótyúkok ketreces tartásának minimális követelményeit.

Az ET 1978. február 20-án európai egyezményt fogadott el az állatok védelméről a mezőgazdasági állattartásban. Az Európai Közösség úgy csatlakozott az egyezményhez, hogy azt a 923/1978.(VII.19.) sz. alatt irányelvként kihirdette. Az egyezmény rendelkezik az állatok tartásáról és ellátásáról, kiemelten az iparszerű állattartás keretei között.

A jogszabály hatályát 1992-ben bővítették. Alapvető követelményeket írtak elő a haszonállatok tartására. Ezeket nemcsak az iparszerű-, hanem minden állattartási technológiára kiterjesztették.

Az iparszerű tartás fogalmát az jellemzi, hogy az állatok olyan számban, olyan körülmények között, olyan teljesítménykényszer alatt állnak, amelyben jó közérzetük fenntartása rendszeres gondoskodást igényel. Ezzel együtt minden szükségtelen fájdalmat, szenvedést vagy kínzást el kell kerülni. Követelmény a faji sajátosságoknak megfelelő tartás, és tilos minden olyan tartási mód, amely az állatnak szenvedést vagy sérülést okozna. Tilos az állatok mozgási szabadságának korlátozása, az istállókban szavatolni kell a kedvező környezeti feltételeket.

A tojótyúkok ketreces (battériában) tartása a tojástermelés legelterjedtebb formája a Közösségben. Rendkívül hozzájárul az ágazat kiemelkedő termelékenységéhez. A tartásnak ez a formája mégis az állatok szükségtelen és túlságos szenvedésével járhat.

Az egyes tagállamokban a tömegesen tartott állatok védelmére hozott jogi előírások különbözősége a versenyfeltételeket módosíthatja, és ezáltal a tojás és a baromfi közös piacszervezésének zökkenőmentes működését akadályozhatja. Ezért elsődleges jellemzők megállapítására és valamennyi belterjes tartási rendszerre vonatkozó, közös minimális követelmények megállapítására volt szükség a piac kielégítő működésének lehetővé tétele érdekében. Ennek megfelelően közösségi intézkedéseket hoztak a ketrecben tartott tojótyúkokra vonatkozóan.

A tojótyúkok ketreces tartásának szabályozása először a 113/1986. EGK irányelvben történt meg, de ezt az Európa Bíróság hatályon kívül helyezte. Két évvel később lépett életbe a 166/1988. sz. EGK irányelv, amely minimális követelményeket állapít meg a ketrecben tartott tojótyúkok védelmére vonatkozóan. Ezt a direktivát az Unió Tanácsa 2003. január 1-vel hatályon kívül helyezte, helyébe a 74/1999. sz. irányelv lépett. (Ez nem vonatkozik a 350 db-nál kevesebb tyúkot, illetve csak tenyészállatokat tartókra, ott a 98/58/EC direktiva alkalmazandó).

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a Közösségben történő használatra újonnan (az irányelvben meghatározott időponttól kezdve) épített minden ketrec megfelel az alapkövetelményeknek:

Minimális követelmények 2003. január 1-től a nem tökéletesített ketrecrendszerben történő tartásnál:

1. Legalább 550 cm2-es tényleges, szabadon használható ketrecterületet kell biztosítani minden egyes tojótyúk számára.

2. Korlátozás nélkül használható etetővályúval kell felszerelni a ketrecet, melynek hossza állatonként minimálisan 10 cm legyen.

3. Amennyiben szopókás itatók vagy itatócsészék nem állnak rendelkezésre, minden egyes ketrecben az etetővályúval azonos hosszúságú itatóvályút kell biztosítani. Ahol itató pontok

biztosítják a vízellátást, legalább két szopókás itatónak vagy itatócsészének kell lennie minden egyes ketrecen belül.

4. A ketrecek minimális magasságának legalább 40 cm-nek kell lennie a ketrec alapterületének legalább 65%-ában, valamint sehol sem lehet alacsonyabb 35 cm-nél.

5. A ketrecek padozatát úgy kell kialakítani, hogy az elősegítse a láb karmainak egyenes állását. A padló lejtése nem haladhatja meg a 14%-ot vagy a 8 o-ot. Amennyiben a padozat anyagaként nem négyszögletes dróthálót használnak, megengedhető ennél nagyobb lejtés is.

6. A ketrecek kialakítása során felhasznált anyagoknak és konstrukciónak olyannak kell lennie, hogy az állatokat óvja a sérüléstől.

7. A ketrec nyílásának mérete és tervezése tegye lehetővé egy felnőtt tyúk kivételét szükségtelen fájdalom vagy sérülés okozása nélkül.

8. A ketreceknek kielégítően felszerelteknek kell lenniük ahhoz, hogy az állatok kiszabadulását megakadályozzák.

9 Minden állatnak biztosítani kell megfelelő, tápláló és higiénikus takarmány- és állandó ivóvízforrást, kivéve gyógyító vagy megelőző kezelések esetén.

10. Az állattartó épület hőszigetelése, fűtése és szellőzése biztosítsa a légmozgást. A hőmérsékletet, a relatív páratartalmat, a gáz- és por koncentrációt olyan szinten kell tartani, amely nem ártalmas az állatok számára.

11. Mesterséges világítás alkalmazása esetén, a tojótyúkoknak megfelelő pihenési periódust

kell beiktatni a nap folyamán, amikor a világítás intenzitását oly módon kell csökkenteni, hogy számukra a nyugodt pihenés biztosítható legyen.

12. Az állatokat megfelelő számú, a tojótyúkokról és a használt technológiai rendszerről kellő ismerettel és tapasztalattal rendelkező személyzetnek kell gondoznia.

13. Az állományt legalább naponta egyszer meg kell tekinteni, és ehhez kielégítő fényforrásnak kell rendelkezésre állnia, amelynek fényerőssége elegendő minden egyes állat láthatóságához, valamint ha szükséges alapos vizsgálatához.

14. Három ketrec sornál többet tartalmazó elhelyezési rendszer csak abban az esetben alkalmazható, ha megfelelő rendszabályok és módszerek lehetővé teszik az összes sor nehézség nélküli megszemlélését.

15. Olyan állatok esetén, melyek nem tűnnek egészségesnek, beleértve a magatartásbeli változásokat is, lépéseket kell tenni az ok kiderítésére és megfelelő gyógykezelést kell

alkalmazni (kezelés, elkülönítés, selejtezés vagy a környezeti tényezők javítása). Amennyiben az ok valamely termelőegységen belüli olyan tényező, amelynek azonnali kijavítása nem elengedhetetlen, ezt az okot az állattartó hely kiürítése után és az újabb állomány betelepítése előtt kell megszüntetni.

16. Minden, az állatok egészsége és jóléte szempontjából nélkülözhetetlen automatikus berendezést legalább naponta egyszer ellenőrizni kell. Hiányosságok feltárása esetén, ezeket

azonnal ki kell javítani, vagy ha ez nem megvalósítható, a hiba elhárításáig meg kell tenni a

szükséges lépéseket az állatok egészsége és jóléte védelmének érdekében. Az etetés és a megfelelő környezet fenntartására alternatív megoldásoknak kell rendelkezésre állniuk, melyek az esetleges meghibásodások alkalmával használhatók.

Figyelmeztető riasztó rendszert kell felszerelni, amely a gépi szellőztetési rendszer üzemzavara esetén lép működésbe.

17. A ketrecnek az állatokkal érintkezésbe kerülő részeit alaposan meg kell tisztítani és fertőtleníteni minden egyes alkalommal a ketrec kiürítése után és az új állomány betelepítése előtt. Az állatok benntartózkodása alatt a ketrec felületeinek, valamint minden berendezésnek kielégítő tisztaságúnak kell lennie.

18. A ketreceket megfelelő karom rövidítő eszközökkel kell felszerelni.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy 2012. január 1. hatállyal megtiltják az ilyen ketrecekben történő nevelést. Ezenkívül 2003. január 1. hatállyal az ilyen ketrecek nem gyárthatók és először nem alkalmazhatók.

Az alternatív rendszerekre vonatkozó előírásokkal az irányelv 3. cikkelye, míg a feljavított ketrecekkel a 6. cikkely foglalkozik. Ezekhez a technológiákhoz megfogalmazott előírások a hagyományos ketrecekhez képest jelentős különbségeket mutatnak

Az Európai Unióhoz való csatlakozás keretében a jogharmonizációs folyamat részeként

Magyarországon megszületett az állatvédelmi törvény valamint végrehajtási rendeleteinek egy része.

Az állatok tartásának állatvédelmi követelményeit tartalmazó rendelet előírásai megegyeznek a fent leírt közösségi szabályokkal. Az új állattartó telepek kialakítása csak ezen előírások alapján történhet, a már meglévő telepeknek a ketreces tojótyúk tartásra vonatkozóan 2009. január1-től kell megfelelniük az előírásoknak.

Az állatok szállítására vonatkozóan az Állategészségügyi Szabályzat rendelkezései az irányadóak, állatszállítás előtt, azaz a berakodást megelőzően az állatorvos köteles ellenőrizni, hogy a szállítójármű és a rakodási hely megfelel az előírt feltételeknek, illetve, hogy az állatok szállíthatóak-e.