Akár legális, akár illegális úton juttatnak be egy terméket külföldről belföldre, főszabály szerint termékimportcímén ÁFÁ-t kell utána fizetni. Az adófizetési kötelezettség jellemzően ahhoz a termékimporthoz kapcsolódik, amikor az áru behozatalának célja a belföldi forgalom (belföldön történő továbbértékesítés célján túl az az eset is, amikor az árut tartós /végleges saját használatra hozzák be) és a terméket belföldi forgalom számára vámkezelik, vagy (ennek elmaradása esetén) így kellett volna vámkezelni. De ugyanúgy megadóztatják azt a termékimportot is, amelynek eredeti célja ugyan árutovábbítás, raktározás, bérmunka keretében történő feldolgozás, vagy ideiglenes behozatal volt (és ekként is vámkezelték), de utóbb bekövetkező körülmény (pl. a visszaviteli, vagy elszámolási határidő lejárta) miatt a jogszabályok a belföldi forgalom számára történő vámkezelési szabályok alkalmazását írják elő.

Az adófizetési kötelezettség az importálót terheli, azaz elsősorban azt a természetes személyt, jogi személyt, jogi személyiség nélküli (de vagyoni jogokkal rendelkező) szervezetet, aki (amely) először szerez jogot arra, hogy az importált termék felett saját nevében rendelkezzen (eladja, használatba adja, megterhelje, stb.). Amennyiben nincs ilyen személy (szervezet), importálónak azt tekintik, aki (amely) a terméket a "belföldiesítő" vámkezelésre okot adó körülmény keletkezésének időpontjában birtokolja (ilyen lehet például a határon elkapott csempész is).

A termékimport utáni adót a vámhatóság állapítja meg határozattal (kivetéses adózás). Adóalapként a vámérték, az első belföldi rendeltetési helyig felmerülő járulékos költségek (pl. biztosítási, fuvarozási költségek), valamint a termékimporthoz kapcsolódóan kivetett egyéb közterhek (vám, statisztikai illeték, stb.) együttes összege szerepel, a fizetendő adó pedig - az általános szabályok szerinti adómérték alkalmazásával.

Míg a termékimport utáni adózás nem feltétlenül kötődik gazdasági tevékenységet végző személyekhez, az adófizetési kötelezettség másik esetköre igen: ÁFÁ-t ugyanis az adóalanyok által belföldön teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások után is fizetni kell.

Adóalannyá többek között az tesz valamely személyt, szervezetet, hogy saját nevében gazdasági tevékenységet végez (tekintet nélkül annak céljára és eredményére). A gazdasági tevékenység a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység. A "rendszeresség" azt jelenti, hogy a kifejtett tevékenység tartósabb jellegű, az adott személy (szervezet) "megélhetésében" nem elhanyagolható mértékű, az "üzletszerűség" pedig a nyereségre való törekvést is takarja. Elég csak az egyik jellemzőnek megjelennie a bevételszerzési célú tevékenység mellett, haszon, vagy a várt bevétel elmaradása esetén is gazdasági tevékenységről beszélhetünk.

Nincs tételes felsorolása annak, milyen tevékenységeket lehet e tekintetben figyelembe venni, legfeljebb példákat mondhatunk: kereskedelmi, építőipari, mezőgazdasági, feldolgozóipari stb. Nem minősül azonban gazdasági tevékenységnek, ha azt olyan munkavégzésre irányuló jogviszony keretében végzik, amely a megbízó (munkáltató) felelősségével alá - és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában. Így például a munkaviszony, vagy közszolgálati jogviszony keretében történő munkavégzés sem eredményez adóalanyiságot, hiába jelenik meg a bevételszerzési célú rendszeres tevékenység.

Tekintettel arra, hogy az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység fogalma ennyire tág, rájöhetünk: adóalannyá nemcsak egyéni és társas vállalkozások válhatnak. Elvileg adóalany lehet bármilyen személy (szervezet), aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez. Így ÁFA-alannyá válhat lényegében minden nagykorú, cselekvőképességet érintő gondnokság alatt nem álló magánszemély (pl. a kontár), ha saját nevében gazdasági tevékenységet végez, sőt az adó alanyává válhat a gazdasági társaságnak nem minősülő jogi személy is (pl. egy közhasznú társaság, egyesület, költségvetési szerv, stb.).

Az ÁFA alanyai adóköteles tevékenységük megkezdésekor tett bejelentkezéskor kötelesek nyilatkozni arról, ha valamelyik különleges adózási módot kívánják alkalmazni, vagy az alanyi adómentességet választják, illetve arról, hogy kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végeznek, vagy tárgyi adómentesség helyett adóalanyiságot.

Az adóalanyiság a szervezeti formán túl a honossághoz sem kötött: elvileg egy külföldi kiskereskedő is adóalannyá válhat, ha rendszeresen vagy üzletszerűen bevételszerző tevékenységet folytat. Amennyiben pedig az adóalany belföldön termékértékesítést, vagy szolgáltatásnyújtást teljesít, az ÁFA - fizetési kötelezettség fennáll.

Teljesítési hely: Az, hogy valami belföldön teljesül-e, vagy sem, nem mindig a tényleges fizikai teljesítés helyszínétől függ. Termékértékesítések esetén főszabály szerint a teljesítés helye az a helyszín lesz, ahol a termék az (ÁFA - törvény szerinti) teljesítés időpontjában található. Amennyiben az értékesítés teljesítéséhez még a termék fel-vagy összeszerelése is szükséges, a teljesítés helyét a fel-vagy összeszerelés helye határozza meg. Ha az értékesítés teljesítéséhez a terméket még el kell fuvarozni, a teljesítés helye általában a fuvarozás megkezdésének helyszíne.

Kicsit több szabály vonatkozik a szolgáltatásnyújtásokra. Főszabály szerint a teljesítés helyét a szolgáltatást nyújtó székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg. Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknál az ingatlan fekvése, közlekedésnél (fuvarozásnál, szállítmányozásnál, azok megszervezésénél és közvetítésénél) a ténylegesen megtett útvonal a teljesítés helye. A tényleges fizikai teljesítés helyszínét vesszük figyelembe, pl. a kulturális, tudományos, oktatási, szórakoztatási szolgáltatásoknál, termékek szerelésénél, raktározásnál, termékhez kapcsolódó szakértői tevékenységnél. A megrendelő székhelye (állandó telephelye), ezek hiányában állandó lakóhelye (szokásos tartózkodási helye) lesz az irányadó, pl. termék bérbeadásánál, szellemi alkotásokhoz fűződő jogok átengedésénél, reklámszolgáltatásoknál, ügyvédi és adóügyi szolgáltatásoknál, pénzügyi szolgáltatásoknál, munkaerő kölcsönzésénél, távközlési szolgáltatásoknál.

Amennyiben az adóalany által teljesített termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás fentiek szerint meghatározott teljesítési helye belföld (azaz a Magyar Köztársaság területe, ideértve a vámszabad- és tranzitterületeket is), valakinek adót kell fizetni. Az adót főszabály szerint az az adóalany fizeti, aki (amely) a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást teljesítette.

De mi van akkor, ha ez az adóalany külföldi, azaz nincs belföldön székhelye, állandó telephelye stb.? Ez leginkább azon szolgáltatásnyújtásoknál okozhat problémát, ahol a teljesítés helyét nem a szolgáltatást nyújtó székhelye (állandó telephelye, lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye) határozza meg. Ilyenkor az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő, belföldi honosságú (székhelyű, állandó telephelyű, stb.) adóalany fogja megfizetni. Ha például X osztrák magánszemély Y győri vállalkozó megrendelésére, az általa biztosított győri helyiségben díj fejében rendszeresen bábszínházi előadást tart, adófizetési kötelezettség keletkezik, hiszen X adóalanynak minősül a rendszeres bevételszerző tevékenység miatt és belföldön szolgáltatást is nyújt (kulturális és szórakoztatási szolgáltatásoknál a tényleges fizikai teljesítési hely határozza meg azt, hogy belföldi-e a teljesítés, vagy sem), azonban az adót Y győri vállalkozó fizeti meg, mivel X állandó lakóhelye (szokásos tartózkodási helye) külföld.

Új szabály, hogy a számlakibocsátó, aki ÁFÁ-t feltüntető bizonylatot bocsát ki, adófizetésre kötelezett akkor is, ha nem adóalany, vagy egyébként nem bevallásra kötelezett.

ÁFA visszaigénylési lehetőség a Közösség vámterületét elhagyva

Az adó visszatérítési jog a következő esetekben áll fenn:

1. az utas, illetve megbízottja a terméket új állapotban külföldre viszi, és ezt a tényt a vámhatóság a számlán, vagy az egyszerűsített számlán, továbbá a külföldi utas ÁFA visszaigénylő lapján igazolja,
2. a terméket külföldre szállítják a vásárlás napjától számított 90. napig, valamint,
3. a kivitel és az adó-visszatérítés kérelmezése közötti időtartam nem haladja meg a 183. napot.

Új állapotú terméknek - a személygépkocsi kivételével - az minősül, amely a külföldre történő kivitel időpontjában a vásárláskori eredeti csomagolásban van, s amelyet - az arra utaló jelek alapján - rendeltetésszerű használatba nem vettek, ide nem értve a kipróbálást.

Gyakori félreértés szokott lenni, hogy a külföldiek személygépkocsijának javításához felhasznált alkatrész után kívánják az ÁFÁ-t visszaigényelni. Erre nincs lehetőség, hiszen a beépített alkatrész a jármű működése során használatba vételre került!

Új állapotú személygépkocsinak az minősül, amelynek első forgalomba helyezése a külföldre történő kivitel időpontjáig még nem történt meg, kivéve, ha az első forgalomba helyezés kizárólag abból a célból történik, hogy a külföldi utas, illetve megbízottja a személygépkocsit a vásárlást követően haladéktalanul külföldre vigye.

Az egyéb feltételek teljesülése esetén a vámhatóság a kiléptetés igazolását megtagadja, ha

1. a kiléptetést megtagadja,
2. a külföldi utas, illetve megbízottja nem tesz eleget az árubemutatási kötelezettségének,
3. a vásárlást igazoló eredeti számla nem felel meg az úgynevezett ÁFÁ-s számlák követelményeinek,
4. a vásárlás és a kiszállítás között több, mint 90 nap eltelt,
5. a vásárlást igazoló eredeti számlában szereplő vevő azonosító adatai és a külföldi utas azonosító adatai nem egyeznek meg.

A vámhatóság a számlát és az ÁFA visszaigénylő lapot csak az utas kérelmére, a termék külföldre történő kiszállításakor igazolja. Utólagos igazolásra akkor van lehetőség, ha a termék külföldre történő kiszállításakor az igazolás a vámhatóság hibájából maradt el.

Az adó-visszatérítési jog - a műalkotás, a gyűjtemény, a régiség, valamint a dohánygyártmányok kivételével - minden, nem kereskedelmi jellegű árura, a külföldi utas által kivitt, illetve útipoggyászként feladott, új állapotú termékre terjed ki.

Ebben a tekintetben tehát fontos szerepet kap az a fogalom, hogy ?nem kereskedelmi jellegű áru", ugyanis bár kereskedelmi ?mennyiségű" áru kivihető, de az ÁFA nem igényelhető vissza utána.

Az adó-visszaigénylési jog gyakorlásának feltétele, hogy az utas

1. igazolja a "külföldi utas mivoltát";

az ÁFA visszaigénylése szempontjából külföldi utasnak csak az minősül, akinek állandó lakhelye az Európai Unió területén kívül van.

1. csatolja a nevére kiállított, a kivitelt igazoló vámhivatali záradékkal ellátott, az adó összegét vagy/és mértékét elkülönítetten tartalmazó eredeti számlát;
2. csatolja a vámhivatal kiviteli záradékával ellátott ÁFA visszaigénylő lapot.

Az ÁFA visszaigénylési-jog csak olyan számla tekintetében érvényesíthető, amelyben az adóval növelt végösszeg eléri vagy meghaladja a 175 EURO-t.

Egy ÁFA visszaigénylő lap csak egy számla adatait tartalmazhatja.

Az utas kiutazáskor több visszaigénylő lap igazolását is kérheti, azonban ezen szereplő áruk összességét tekintve sem igazolható a kilépés kereskedelmi jellegű árukivitel esetén.

A visszaigénylő lap használata kötelező, melyet az utas kérésére a termék megvásárlásakor a számla kibocsátója állít ki három példányban és ebből két eredetit ad át a vevőnek.

Az ÁFA visszafizetéssel kapcsolatban érdeklődjön a vásárláskor az eladónál, illetve ennek módjáról az elárusító helyen kifüggesztett tájékoztató útján értesülhet.

Amennyiben Magyarországot elhagyva nem harmadik ország felé lép ki (pl. Bécsbe utazik, majd onnan repülőgéppel tér vissza Közösségen kívüli lakóhelyére), az ÁFA visszaigényléshez szükséges igazolásokat a Közösségből történő kilépésekor kell kérni (a példa esetében a bécsi repülőtéren).