Mind az adófizetési kötelezettség, mind az adólevonási jog meghatározott időpontban keletkezik. Ez az időpont lesz irányadó például az adómérték megállapításánál, és ezt az időpontot kell figyelembe venni akkor is, amikor el kell dönteni: melyik időszakra vonatkozó bevallásunkban kell (lehet) szerepeltetnünk az adott tételt.

Termékimport esetén az adófizetési kötelezettség a belföldi forgalom számára történő vámkezelésre irányuló árunyilatkozat elfogadásának, illetve a belföldiesítő vámkezeléssel egy tekintet alá eső vámhatósági intézkedésre okot adó körülmény keletkezésének napján keletkezik, és az ezen a napon érvényes adómérték szerint veti ki az adót a vámhatóság az importálóra.

A gazdasági tevékenységük miatt adó fizetésére kötelezett adóalanyok meghatározott időszakokra vonatkoztatva összesítik az általuk fizetendő, illetőleg az ugyanerre az időszakra eső levonható (és levont) adó összegét és a kettőnek az egyenlegét (különbségét) elszámolják a költségvetéssel (befizetik, visszaigénylik, következő időszakra csökkentő tételként átviszik a később bemutatott módon).

Fizetendő adóként az adóalanyok saját belföldi termékértékesítéseik és szolgáltatás-nyújtásaik utáni, illetőleg a külföldi adóalanytól belföldön igénybevett szolgáltatásnyújtások utáni adófizetési kötelezettségeiket összesítik, de bevallásonként csak annyit, amennyi a bevallással érintett időszakban keletkezett, illetve amennyire az esetleges halasztás abban az időszakban lejárt.

Az adófizetési kötelezettség keletkezése termékértékesítéseknél és szolgáltatásnyújtásoknál főszabály szerint a teljesítés (részteljesítés) időpontjában történik. Ez általában a polgári jog szabályai szerint állapítható meg, azaz a szerződés (jognyilatkozat) tartalma és a Polgári Törvénykönyv határozza meg, hogy az adóalany ellenérték fejében vállalt kötelezettsége mikor minősül teljesítettnek.

Egyes esetekben a polgári jog szabályai szerinti teljesítéstől eltérő teljesítési időpontot vélelmez a törvény. Így például a tulajdonjog fenntartásával kötött részletvétel, illetőleg a pénzügyi lízing termékértékesítésnek minősülő eseteinél teljesítés időpontja az a nap, amikor a vevő (lízingbevevő) tulajdonosként való rendelkezésre jogosultságot szerez, illetve -ha az korábban történik - a terméket birtokba veszi. Folyamatos teljesítésű értékesítéseknél és szolgáltatásnyújtásoknál a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja. Ezek köre szűkült, 2003. január 1-től már csak a közüzemi termékértékesítés és szolgáltatás, valamint a távközlési szolgáltatás tartozik ebbe a körbe. Bérleti szerződésnél, folyóirat előfizetésénél célszerű a szerződésben meghatározott teljesítési időpontot a díjfizetéshez igazítani.

A megbízó és a bizományos közötti, a bizományosi szerződésből fakadó termékértékesítésnél a teljesítés időpontja a megbízás irányától függ. Eladási megbízásnál a megbízó értékesít a bizományos felé, méghozzá akkor, amikor a bizományos saját nevében értékesíti a terméket harmadik személynek. Vételi megbízásnál a bizományos értékesít a megbízó felé, méghozzá akkor, ha megszerzi a "megrendelt" termék feletti rendelkezési jogot (azaz már saját nevében értékesítheti is azt a megbízónak.

Az azonos adóalanyok között rendszeresen ismétlődő ügyelteknél 2003-tól a jogszabály a fizetési kötelezettség keletkezésének időpontját az elszámolási időszak utolsó napjára, legkésőbb a teljesítésre kötelezett adóalany adómegállapítási időszakának utolsó napjára helyezi. Például, ha a pék havi bevalló és naponta kiszállít ugyanannak az adóalanynak, akkor megállapodhatnak hó végi elszámolásban. Ez esetben csak a hónap utolsó napján kell a péknek számlát kiállítania.

Az ellenérték fejében teljesített tevékenységeknél gyakran előfordul, hogy még a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható pénzösszeget (előleget) fizetnek. Az előleg átvételének (jóváírásának) napján már adófizetési kötelezettség keletkezik, és a megfizetett pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza.

Azokban az esetekben, amikor az adóalany adófizetési kötelezettsége nem ellenérték fejében vállalt tevékenység után, hanem kapcsolódó levonható adó miatt keletkezik, az adófizetési kötelezettség általában a tevékenység tényleges megvalósításának időpontjában keletkezik. Kivéve a saját vállalkozásban megvalósuló, termékértékesítésnek minősülő beruházást (itt irányadó időpont a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatba vétele), illetve a megszűnést, mint termékértékesítést (a fizetési kötelezettség keletkezésének napja a megszűnéshez kapcsolódó adóbevallás benyújtására előírt időpont).

Bizonyos esetekben a törvény lehetővé teszi azt, hogy az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjától eltérően az adóalany később fizesse meg az adót (ez az ún. halasztás). Természetesen a halasztásra jogosultak köre korlátozott és haladéktalanul lejár (így a lejárat időpontját tartalmazó bevallásban a fizetendő adót már szerepeltetni kell), ha az adóalany adóalanyisága megszűnik, vagy jogállása oly módon változik, hogy ezen a címen már adófizetés nem lenne tőle követelhető, pl. alanyi adómentessé válik

Halasztásra jogosult az az adóalany, aki a külföldi adóalanytól belföldön igénybevett szolgáltatás után köteles adót fizetni, de legkésőbb (a fent leírt lejárati időpontokon túl) addig, amíg az adó alapjának megállapításához szükséges okiratot kézhez kapja, illetve - ha az korábban történik - az ellenértéket megfizeti, vagy a szolgáltatás nyújtójával szemben fennálló tartozását átvállalják.

Pénzben meghatározott ellenérték fejében teljesített tevékenységnél legfeljebb

1. 30 napig tartó halasztásra jogosult az egyszeres könyvvitelt, bevételi nyilvántartást vezető adóalany (ez 2002-ben még 60 nap volt),
2. 60 napig tartó halasztásra jogosult a kettős könyvvitelt módosított teljesítési szemléletben teljesítő költségvetési szerv

ezen belül is legkésőbb addig, amíg az ellenértéket megkapja, vagy az ellenérték iránti követelését engedményezi, illetve kettős könyvvitelre tér át.

Az adólevonási jog gyakorlása szintén nem tetszőleges időpontban (bevallásban) történhet, hanem abban a bevallással érintett időszakban, amelyben az keletkezett. Az adólevonási jog keletkezésének időpontja:

1. belföldi adóalanytól történő belföldi termékbeszerzés, igénybevett szolgáltatás esetén az erről szóló számlában, egyszerűsített számlában, számlát helyettesítő okmányban teljesítés időpontjaként feltüntetett nap, ha pedig ezeket a bizonylatokat a bevallási határidőt követően kapja meg az adóalany, a kézhezvétel napja,
2. termékimport után megfizetett levonható adónál az adó megfizetésének napja, ha viszont korábban erre készpénzben vámbiztosítékot nyújtottak és az adó megfizetése annak elszámolásából történik, az adót kivető határozat kelte,
3. külföldi adóalanytól belföldön igénybevett szolgáltatás utáni adónál megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének napjával, jogszerű halasztás esetén a halasztás lejártának időpontjával, végül
4. saját vállalkozásban megvalósuló beruházás után megfizetett adónál megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával (azaz mindig ugyanabban az időszakban történik az elszámolás).

Az adóalany bevallásában először a fizetendő adót állapítja meg a tárgyidőszakban keletkezett, illetőleg jogszerűen halasztott és tárgyidőszakban lejárt adófizetési kötelezettség összesített összegével, majd ezt csökkentheti a tárgyidőszakban keletkezett levonható adó összesített összegével. Ez a különbözet jelenti az elszámolandó adót.

Amennyiben az elszámolandó adó pozitív összegű (azaz nagyobb a fizetendő adó, mint a csökkentő tétel), köteles azt az adóhatóságnak megfizetni (határidőben). Amennyiben az elszámolandó adó negatív (azaz a csökkentő tételek összege nagyobb, mint a fizetendő adó) a visszaigénylési jogcímek fennállása esetén (a ki nem egyenlített beszerzésekre vonatkozó, később említett korlát figyelembe vételével) az adót visszaigényelheti, a vissza nem igényelhető (illetőleg vissza nem igényelt) adót pedig a soron következő bevallási időszakban veheti figyelembe fizetendő adót csökkentő tételként.

A visszaigénylésnek szigorú feltételei vannak, csak akkor van rá lehetőség, ha a törvény által meghatározott jogcím fennáll. Egyik jogcím például a bevételi küszöbérték elérése. Azaz amikor az adóalany által teljesített, 0, 12 és 25 %-os adómérték alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások összesített adóalapja az adóév elejétől eléri a 4 millió forintot. Kizárólag nemzetközi teherközlekedést végző adóalanynál a 2 millió forintot. Másik jogcím a nagy értékű tárgyi eszköz beszerzés. Amikor a teljes egészében (ÁFÁ-val együtt) kifizetett tárgyi eszközre (azaz a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló anyagi eszközre) eső levonható adó legalább 200.000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó összesített összegét (feltéve, hogy a tárgyi eszköz ki van fizetve és szerepel a nyilvántartásban). A jogutód nélkül megszűnők korlátozás nélkül visszaigényelhetik az ÁFÁ-t.

Amennyiben a visszaigénylés lehetősége megnyílt, az adóalanynak fel kell mérnie az ezen bevallás benyújtására előírt határidőig ki nem egyenlített beszerzéseit, az ezekre eső ÁFA összegével ugyanis csökkentenie kell a visszaigényelhető adó összegét. Az emiatt vissza nem igényelhető adót pedig a következő bevallási időszakban veheti figyelembe fizetendő adót csökkentő tételként. 2003. január 1-től kiegyenlítettnek minősül a váltóval történő fizetés is.

Beszerzések kiegyenlítésétől független visszaigénylési jogcím illeti meg azon adóalanyokat, akik külföldi utas részére teljesítenek értékesítést. Ők adóbevallásukban külön sorban közlik a külföldi utasnak tárgyidőszakban szabályszerűen visszatérített összeget, méghozzá a bevallás levonható adókat taglaló részében. Ezen összeg erejéig az eladó a negatív elszámolandó adót egyéb visszaigénylési jogcím nélkül is visszakérheti.

ÁFA bevallást főszabály szerint valamennyi adóalany köteles benyújtani (még akkor is, ha az adott időszakban elszámolandó adója 0 Ft), ez alól általában kivétel pl. az alanyi adómentességet jogszerűen választó adóalany, illetőleg a speciális jogállást választó mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany, de csak ezen tevékenysége tekintetében. Nem köteles adót megállapítani és bevallani az az adóalany, aki bejelentkezésekor kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzőként jelentkezett be, az adott bevallási időszakban csakis ilyen tevékenységet végzett és adó fizetésére a külföldi adóalanytól belföldön igénybevett szolgáltatás után sem köteles.

Havi bevallásra kötelezett év elejétől az adóalany, ha a megelőző évben elszámolandó adójának éves szinten összesített összege pozitív és az 1 millió forintot elérte. Év közben havi bevallásra köteles áttérni a negyedéves bevallásra kötelezett, ha év elejétől összesített elszámolandó adója pozitív és az 1 millió forintot elérte. A havi bevalló a hónap első napjától utolsó napjáig terjedő időszakra állapítja meg adóját, a tárgyhót követő hó 20. napjáig nyújtja be bevallását és ugyanezen határidőig köteles teljesíteni esetleges befizetési kötelezettségét.

Éves bevallásra kötelezett minden, havi bevallásra nem kötelezett adóalany, ha a megelőző évben összes termékértékesítéseinek és szolgáltatásnyújtásainak ellenértéke a 8 millió forintot nem haladta meg. Feltéve, hogy a megelőző évről benyújtandó utolsó ÁFA - bevallásához nem csatol olyan nyilatkozatot, mely szerint a tárgyévben negyedéves bevalló kíván lenni. Az értékhatárba beszámítanak a külföldön teljesített ügyletek is. Az éves bevalló a tárgyév első napjától a tárgyév utolsó napjáig terjedő időszakra állapítja meg adóját, és az azt követő év február 15-éig nyújtja be bevallását, illetőleg teljesíti esetleges befizetési kötelezettségét.

Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany év közben negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha az előbb említett módon számított 8 millió forintot a tárgyévben elérte. Tárgyévi első bevallását a tárgyév első napjától annak a negyedévnek az utolsó napjáig terjedő időszakra nyújtja be (méghozzá a negyedéves bevallás benyújtására előírt határidőig), amelyben ezt az értékhatárt elérte. Amennyiben ezen bevallás elszámolandó adója pozitív és legalább 1 millió forint, az adóalany ezután havi bevallást köteles beadni, egyéb esetekben negyedéves bevalló lesz.

Törvény szerint negyedéves bevallás benyújtására kötelezett minden adóalany, aki nem éves, vagy nem havi elszámolásra köteles (ideértve a negyedéves elszámolásra áttérő éves bevallót is). A negyedéves bevalló a tárgynegyedévet követő hó 20-áig teljesíti bevallás - benyújtási és adó-befizetési kötelezettségét.

A negyedéves bevallásra kötelezett adóalany kérheti az állami adóhatóságtól, hogy engedélyezze a havi, vagy havi kétszeri elszámolást és bevallást, a havi bevalló a havi kétszeri elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti, az éves bevalló a negyedéves gyakoriságot kérheti (gyakoribb elszámolás). A havi kétszeri elszámolás a 15 naponkénti, tárgyhót követő hó 5-én, illetve 20-án történő elszámolást és bevallást jelenti, melyet ugyanazon a nyomtatvány-típuson terjesztenek elő, mint a havi bevallást. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást az adóév végéig engedélyezheti, különösen akkor, ha az adózót terhelő fizetendő adó adókulcsa rendszerint alacsonyabb, mint a levonható adó kulcsa, vagy az adózó beruházást valósít meg. Az adóhatóság erről határozatban dönt.