Az élelmiszer-biztonság nemzetközi szintjei (1)

Nemzetközi szinten 3 intézmény foglalkozik az élelmiszer-biztonsággal:

• ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO),

• Egészségügyi Világszervezet (WHO),

• Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE).

A FAO/WHO közös programja az élelmiszer-normákra vonatkozóan a Codex Alimentarius (Codex) Tanács jóvoltából kerültek alkalmazásra. Az OIE határozta meg a közegészségügyi jogszabályokat a nemzetközi állat- és az állatitermék-kereskedelemre vonatkozóan.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) közvetlenül nem felelős az élelmiszer-biztonságért, de a nemzetközi kereskedelemben a keretein belül átvett jogszabályok hatékonyan hozzájárulnak az élelmiszerek biztonságosságának ellenőrzéséhez. Természetüknél fogva ugyanis a közegészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedések elősegíthetik a megfelelő korlátozások életbe léptetését.

A nem feltétlenül az egészség védelmében hatályba léptetett közegészségügyi vagy növény-egészségügyi megszorító intézkedések hatékony és fontos megelőző, védekező eszközök lehetnek, de műszaki bonyolultságuk miatt nehezen felderíthető, félrevezető akadályok, nehézségek kialakulását is okozhatják.

1994. áprilisában az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakesh-i egyezmény két pontja is behatárolta az indokolatlan kereskedelmi akadályok alkalmazását a védekező műszaki szabályok által:

• Megegyezés a közegészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról (SPS egyezmény);

• Megegyezés a kereskedelem műszaki nehézségeiről (OTC egyezmény vagy TBT egyezmény).

Az SPS egyezmény megfogalmazza azokat a körülményeket, melyekben egy állam átveheti és alkalmazhatja az egészségügyi (állat-egészségügy, élelmiszer-biztonság) vagy növény-egészségügyi intézkedéseket (növényvédelem), legyen annak közvetlen vagy közvetett hatása a nemzetközi kereskedelemre. Az SPS egyezmény 3 szervezetre utal határozottan:

• Codex Alimentarius,

• Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE),

• Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (CIPV).

A szervezetek által megfogalmazott normák utalásként szolgálnak a konfliktushelyzetek megoldására alkalmazható eljárásokra.

Az OTC egyezmény a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területére vonatkozik, és olyan szabályok együttese, amelyek nem tartoznak bele az SPS egyezménybe, pl. nevezetesen az összetevőkre, valamint a címkézésre vonatkozó előírások. Az SPS egyezménnyel ellentétben az OTC egyezmény csak a tudományos analízisen alapuló kereskedelmi intézkedések műszaki szabályozásra vonatkozik. (Két egyezmény a következő füzetben tekinthető meg)