Az élelmiszer-biztonság európai

szintjei (2)

Mit jelent a kockázatelemzés?

Az utóbbi időben Európát érő, élelmiszerekkel kapcsolatos vészhelyzetek elindították a folyamatos küzdelmet az élelmiszerellátás biztonságának a kialakítására és megőrzésére. Ennek keretén belül hozták létre az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot (EFSA), amely a tudományos alapon végzett kockázatbecslésért felelős, a kockázatkezelésre vonatkozó döntések meghozatalában pedig az Európai Unió politikai és törvényhozó szervei vesznek részt.

A kockázatbecslés és -kezelés együttesen az úgy nevezett «Kockázatelemzés» rendszerén belül történik meg.

Mit értünk «kockázaton»?

Egy elképzelhető megfogalmazása a következő: «egy kedvezőtlen esemény, veszély vagy anyagi kár bekövetkezési valószínűsége, illetve ezek lehetséges hatásai». A kockázat becslése és a döntés, hogy melyik módszer a legalkalmasabb a krízis kezelésében, óriási kihívást jelent a szervezeteknek. Nehéz kiértékelni az összes lehetséges kockázathelyzetet vagy megjósolni a kezelés következményeit, és mindig lesz egy adott bizonytalanság. A kockázatelemzés olyan szisztematikus módszer, amelynek a segítségével a kockázat jól becsülhető, összetettsége megmutatható, miközben mégis áttekinthető, a bizonytalanság és az ismeretek hiánya kiküszöbölhető, valamint a döntéshozatal és a kommunikáció lényegesen könnyebb.

A kockázatelemzés három lépésben történik:

• Kockázatbecslés,

• Kockázatkezelés,

• Kockázatkommunikáció.

Kockázatbecslés

Élelmiszerek esetén a kockázat a fogyasztóra gyakorolt lehetséges hatásokat jelenti. A veszély megnyilvánulhat mikroorganizmusok által okozott megbetegedések, vegyi anyagok által okozott szennyezettségek (pl. tisztítószer-maradék), vagy fizikai szennyezettségek (pl. üvegdarabkák) formájában. A kockázat minimálisra csökkentése esetén is mindig számolnunk kell problémák fellépésével, az élelmiszer-biztonság nem abszolút. A kockázatbecslés mint szervezett módszer a kockázatok becslése mellett az azokat befolyásoló pozitív és negatív tényezőket is meghatározza. Egy kockázat becsülhető abszolút értelemben, azaz pl. hogy évente hány megbetegedés történik bizonyos termék elfogyasztását követően, illetve relatív értelemben, azaz pl. két termék biztonságának az összehasonlítása révén.

Kockázatkezelés

A kockázatanalízis irányítását a kockázati menedzserek (risk managers) végzik, ők döntenek, hogy szükséges-e a kockázatbecslés, így segítve a szakemberek munkáját és a probléma megoldását. A kockázatbecslést követően kapott eredmények alapján döntenek a végrehajtandó feladatokról. A kockázatkezelés a legmegfelelőbb megoldást választja ki a kockázat csökkentése érdekében.

Kockázatkommunikáció

A kockázatelemzés során többféle kommunikációtípus létezik. A műszaki jellegű megbeszélések a szakemberek, a kockázati menedzserek és a magánszféra képviselői között folynak. A stratégia megválasztása és ennek «időbeosztása» szükségessé teszi a jó kommunikációt a kockázati menedzserek és magán- vagy közszféra között. Ezek a tárgyalások kevéssé műszakiak, és inkább gazdasági, szociális és etnikai kérdéseket érintenek. Mindenki számára elfogadható döntés meghozatalában nélkülözhetetlen a jó kommunikáció. Számos ember úgy véli, hogy a kockázatkommunikáció nem más, mint a nyilvánossággal való kapcsolattartás, azonban ez az idők folyamán jelentősen megváltozott, különösen a különböző veszélyértékelési elméletek kifejlődésének köszönhetően. Mintegy 50 éve folynak pszichológiai kutatások arra vonatkozóan, hogy az emberek miért érzékelik különböző módon a veszélyeket. Kimutatták, hogy az emberek sokkal inkább aggódnak az elszenvedett, mint a választott kockázat miatt (utóbbit sokszor ezért inkább esélynek hívják), valamint a technológiai veszélyek sokkal inkább óvatosságra intik őket, mint a természetiek. Ezek az eredmények nagymértékben befolyásolják a kockázatok nyilvánosság előtti bejelentésének módját. Az utóbbi időkben a kockázat nyilvánosságra hozatala párbeszéd formájában történik, és így biztosítható a nyilvánosság és az illetékes személyek közötti aktív kommunikációs folyamat.