15. Füzet

Élelmiszerek

egészségügyi biztonsága (5)

Radioaktív elemek : igen, de melyek?

A táplálkozási láncban megtalálható radioaktív elemekről van szó, a humán expozíció lehet :

• Természetes eredetű (kozmikus, stb.)

• Balesetből származó (Csernobil)

A radionuklidok koncentrációja szigorúan ellenőrzött

1998-ban és 1999-ben, Franciaországban a Paris/Grigon Agrártudományi Egyetem, a Nemzeti Agrárkutató Intézet az Élelmiszer közegészségügyi Biztonsági Hivatallal és Táplálkozási Főigazgatósággal (DGAL) együttműködve tanulmányt végzett a francia fogyasztókat ért néhány vegyi szennyezők és radionuklidok expozíciós szintjének becslésére.

A jód-131, cézium-137 és cézium-134 izotópok kutatására terjedt ki a tanulmány. A radionuklidokat illetően "éves dózishatárról" beszélünk (DLA).

A vizsgált 103 élelmiszermintában nem volt detektálható radionuklid.

A csernobili balesetet követően az Európa Tanács meghatározta a cézium-134 és 137 izotópok koncentrációjának maximális értékét az élelmiszerekben, így 370 Bq/kg a tejben és tejtermékekben valamint a csecsemők speciális táplálkozására szánt termékekben, a további élelmiszerekre nézve 600 Bq/kg értéket állapítottak meg. Ezen ellenőrző vizsgálat alapján a DGAL egy nemzeti kezdeményező tervet dolgozott ki a cézium-134 és 137 izotópok szintjének francia gyártású és import élelmiszerekben történő meghatározására. Az ellenőrzés megvalósítására a Táplálkozási Főigazgatóság a közegészségügyi szervezetek megyei rendszerére támaszkodik.

A nemzeti termelés szintjén az ellenőrzés három termékkategóriát érint :

1. Tej, tejtermékek és csecsemő tápszerek,

2. Egy esetleges környezeti szennyezés esetén indikátorként használható élelmiszerek (halak, vadak, méz, stb.),

3. Az intenzív termelés és a mérsékelt időtartamú, azaz szennyezésnek kevéssé kitett termékek (vágóállat, stb.).

Idegen anyagok, vég nélküli lista behatárolt kockázattal

Az idegen anyagok véletlenül kerülnek az élelmiszerekbe (szándékos, rosszakaratú esetek is megtörténnek).

Abban az esetben, ha az étel nem lesz fogyasztásra alkalmatlan, felfedezése a fogyasztó által csak ritkán történik meg.

A gyártástól a fogyasztásig minden egyes lépésben kerülhetnek idegen anyagok a termékbe. Így például nem ritka, hogy tűdarabok maradnak a húsban, különösen a disznó nyaka környékén (gyógyítás során eltört tű maradványok). Betakarítás során különféle anyagok kerülhetnek az élelembe (növényi törmelék, kő stb.). A szennyeződés különösen a feldolgozás és gyártás fázisában történik meg, igen változatos eredetű lehet, emberi vagy állati (ékszerek, cigaretta csikk, hajszál, fogak, csont, szőr, köröm, rágcsálók, rovarok stb.), tárgy, szerszám vagy anyag (fadarab, üveg-, fém- vagy műanyagtörmelék, iratkapocs, gumi, csavar, tömítés, szűrő) stb. A felsorolás vég nélküli lehet.

A gyártás volumenét tekintve az idegen anyag előfordulásának kockázata csekély, különösen amióta az ipar az idegen anyagok detektálására alkalmas rendszert vezetett be, amellyel a gyártási folyamat különböző kockázatos pontjain végeznek ellenőrzést (fémérzékelők, szűrők, rácsok).

Az ártalmas anyagok elleni védekező intézkedések, illetve a higiénia szabályainak betartása (különösen a személyi higiéniát tekintve) egészíti ki ezt a rendszert.

Néhány idegen anyag detektálása azonban nehezen megoldható (műanyagok, üveg és a biológiai szennyezők). Megtalálásuk esetén az érintett termelőt, előállítót vagy gyárat értesíteni kell, megadva a termék nevét és gyártási számát.