Az Európai Unió felismerve ezt a helyzetet, kiemelt támogatásban részesíti azokat a mezőgazdasági termelőket, akik gazdálkodásuk során fokozott figyelmet fordítanak környezetük védelmére, az általuk alkalmazott technológiában előnyben részesítik a fenntartható gazdálkodás szempontjait.

Az egyik legkörnyezetkímélőbb gazdálkodási mód, az ökológiai vagy közismertebb nevén biogazdálkodásban alkalmazott valamennyi technológiai elem messzemenően megfelel ezeknek a szempontoknak.

A gazdálkodási mód keretét 2092/91 EU Tanácsi rendelet képezi. Egy ilyen módon gazdálkodó agrár-környezetvédelmi bemutató gazdaság (a BioHungaricum Kft) tevékenységével a következő lapszámban bővebben is megismerkedhetnek.

Terjedelmi okok miatt a biogazdálkodás követelményrendszerének részletes ismertetésére nincs lehetőség.

A legfontosabb tiltó rendelkezések, a szintetikus herbicidek, peszticidek és műtrágyák, a monokultúra, a genetikailag módosított (GMO) fajták és mikroszervezetek használatára vonatkoznak. A konvencionális termeléshez képest erősen korlátozott a kémiai védekezés lehetősége is mind a kórokozók, mind a kártevők ellen.

Az engedélyezett szerhasználat szakmailag esetenként megkérdőjelezhető, de aki ezt a gazdálkodási módot választja, köteles betartani a követelményrendszer valamennyi előírását.

A termesztési módnál fontos szerepe van a sok növényfajból álló vetésforgónak, vetésváltásnak.

A vetésváltás növényvédelmi és tápanyag gazdálkodási funkciói egyaránt fontosak.

Ésszerű vetésváltással, kisebb ráfordítással érhetünk el azonos vagy hasonló termésszintet, úgy, hogy egyúttal csökkentjük a környezetterhelést, biztosítva a talajtermékenység hosszútávú fenntarthatóságát.

A biotermelés növényvédelmi megfontolásból szigorú vetésforgót ír elő a napraforgóra, önmaga után 7 éven belül nem kerülhet ugyanarra a területre.

Mivel a kémiai védekezés lehetősége limitált, a termesztés sikerét erősen befolyásolja a leggyakrabban előforduló kórokozókkal szemben ellenálló fajták megválasztása.

A fajta kiválasztás további szempontjai a gyors, korai fejlődés a jó térállás, területfedés, amelyek jótékonyan segítik a gyomnövények elleni küzdelmet.

Tekintettel arra, hogy az ökogazdaság talaja – a szintetikus műtrágya használat hiánya miatt – rendszerint kevesebb, könnyen mobilizálható tápanyagot szolgáltat, javasolt a csökkentett tőszám használata. A magas tőszám azért is kerülendő, mert a nedves, mikroklímájú zárt növényállományban a növények betegségekkel szembeni fogékonysága nő.

A talaj termékenységére jó hatást gyakorló zöldtrágya növények és a nitrogén-gyűjtő pillangósok előveteményként való termesztése mellett lehetőség van szervestrágyák, ásványi és mikrobiális trágyaszerek használatával biztosítani a napraforgó tápanyagszükségletét.

A napraforgó vetés rendszerint őszi mélyszántott vagy középmélyen lazított területbe kerül. A tavaszi talajelőkészítés célja azon túl, hogy optimális magágyat biztosítsunk a napraforgó számára a gyomok elleni védelmet és a talajnedvesség megőrzését is kell hogy szolgálja.

A talajelőkészítést a lehető legkevesebb művelettel célszerű végezni úgy, hogy a vetés előtti utolsó talajmunkával a már kelő gyomnövényeket elpusztítsuk.

A jó minőségű, a vetésmélység alatt tömör, fölötte porhanyós magágy egyenletes kelést, jó kezdeti fejlődést biztosít.

A vetésidőt úgy kell megválasztani, hogy a napraforgó számára szakmailag optimálisnak tartott időintervallum második felére tevődjön. A túl korai vetés esetén a melegigényes T4-es gyomnövények csíra, szikleveles, vagy 1-2 lombleveles állapotú gyérítésére nincs lehetőségünk.

A fiatal napraforgó növényeknek életük első 4-6 hetében erős versenytársaik a gyomnövények. Az ökológiai biogazdálkodásban nem beszélünk a gyomirtásról, helyette a gyomszabályozás, gyomkontroll kifejezéseket használjuk és a végzett beavatkozások is ezeket a kifejezéseket fedik.

A kikelt állományt 8-15 cm növénymagasságig gyomfésűvel (fésűsboronával) ápoljuk. Az eszköz jó hatásfokkal alkalmazható a fiatal fejlődési stádiumban lévő magról kelő egyéves egy és kétszikű gyomnövények ellen.