A
repce
Az
elkövetkező időkben igyekszem majd minden olyan
kultúrnövényről szót ejteni, mely fontos
szerepet tölt be hazánk mezőgazdaságában.
Ide sorolandók az összes őszi kalászosok, a
zöldség termesztés mostohagyermekei, és a
több figyelmet érdemlő növények is.
Elsőnek
ezért egy olyan fajtának szentelem figyelmem melyben
sok lehetőség rejlik, de sajnos a hazai gazdák talán
nehezebb termesztése miatt, a megfelelő tájékoztatás
hiányában nem igazán, vagy csak „kis”
mennyiségben termesztik, ez a növény a repce.
Mint
ilyenkor szokás, a növény rendszertani
jellemzőivel ismerkedjünk meg először.
A
repce (Brassica napus) a keresztes virágúak
családjába, azon belül a káposztafélékhez
tartozik. Sziromlevelei sárgák és kétszer
oly hosszúak, mint a csésze. Virágzata felső
részén lévő virágbimbói a már
kinyílott virágok fölé emelkednek.
Levélzete kékeszöld, az alsó levelek
nyelesek, borzasan szőrösek, a felsők kopaszak, szárölelők.
A
repce több fajtája is ismert. A növény
kifejlett magassága 60-120 cm, virágjának mérete
15-30 mm, virágzási ideje áprilistól
szeptemberig tart, mely az őszi káposztarepce esettében
természetesen az érési időszaknak megfelelő,
fajta kiválasztásától függ.
A
repce vetési ideje augusztus-szeptember hónapra tehető,
ezért mindig olyan növény után kerülhet
le, melyek július közepéig betakarításra
kerülnek. Ideális elővetemények az őszi
kalászosok. Persze a pontos dátumot mindig az adott
termőhelyi viszonyokhoz kell alakítani, mert nem mindegy,
hogy milyen kultúrállapotban lévő talajba
vetjük a növényt. Fontos figyelembe venni a
vetésforgót is, mert, ha ezt nem tesszük,
nagyon rossz terméseredményeket kaphatunk, bármit
is teszünk a növekedési időszak előtt, alatt!
Minden
szakirodalom azt ajánlja, hogy repcét csak olyan földbe
szabad vetni, amin, 4-5 éven belül nem termesztettek
repcét, mustárt, olajretket!
Erről
a növényről érdemes tudni, hogy érzékeny
a jó talaj előkészítésre, a megfelelő
tápanyagokra (megfelelő mennyiségben, minőségben)!
Vetés
előtt és után mindenféleképpen
gyomirtózni kell a táblát, ahová vetünk.
Ennek elmulasztása komoly gondokat vet föl. Ezek közé
tartozik, hogy a gyomok sok vizet és tápanyagot vonnak
ki a talajból ezzel is gátolva a gyenge, fiatal
kultúrnövény megfelelő ütemű növekedését.
Amennyiben istálló-trágya hiánya lépne
fel, mindig alkalmazzunk ún. „regulátoros”
kezelést. Ezek az eljárások, növényvédelmi
szempontból nagyon lényegesek, mert hiányuk
veszélyezteti az áttelelőségi szint elérését!
A két évvel ezelőtti tél megmutatta, hogy még
a megfelelő kezeléskor is milyen veszteségek léphetnek
fel. Fontos megemlíteni a műtrágyázás
jelentőségét. Sokat segít a megfelelő
mennyiségű és idejű N:P:K műtrágyák
kijuttatása.
Az
őszi alapműtrágyázás soha ne maradjon el!
Ennek arányait lehetőség szerint mindig előzze meg
talajvizsgálat. Sok fáradságot és pénzt
takaríthatunk meg, ha ezt elvégeztetjük, hisz
tudjuk nem az olcsó dolgok között tartják
számon a műtrágyákat. A tavaszi munkálatok
során szükségessé válik a
növényanalízis elvégzése, mert az
előbb ismertetett ok miatt ez a leginkább költségkímélőbb
módszer. Ezek ismeretében tervezzük meg a pontosan
kijuttatandó mennyiségeket és azok idejét.
Igyekezzünk úgy időzíteni a vizsgálatot,
hogy maximum azt követő 5-ik napon már ki tudjuk
juttatni a megfelelő mennyiségeket a növényekhez.
A
repce a fejlődés időszakában kis gyomelnyomó
képességgel rendelkezik, ezért fontos a
preemergens technológia alkalmazása. Amennyiben
ez elmarad a kultúrnövény nem képes a
gyomokkal konkurálni.
Nyár
végén, kora ősszel a T1, T2, T3-as életformacsoportba
tartozó gyomok fordulnak elő a táblákon. Az 1.
táblázat tartalmazza az ide tartozó
fontosabb fajokat. A védekezés két formája
ismert: agrotechnikai és a vegyszeres. Az előbbihez tartozik
a tarlóhántás, mellyel a talaj gyomkészletét
jelentősen csökkenthetjük.
T1 gyomok
|
Tyúkhúr, pásztortáska, veronika fajok
|
T2 gyomok
|
Pipacs, mezei tarsóka, búzavirág, árva kelésű
őszi búza és árpa, tarackbúza, mezei acat
|
1.
táblázat
A
vegyszeres védekezés az esetek nagy számában
szükséges az agrotechnikai eljárásokon
kívül is. Az irodalom szerint a gyomirtószer-költség
csak 2,0 és 2,5 t/ha termésnél rentábilis.
Hatóanyagok szempontjából a magról kelő,
egyszikű gyomok ellen a trifluralin hatóanyagúak, a
vegyesen egy és kétszikűek ellen (preemergens
megoldásként) metazaklór és a dimetaklór
vegyszerek alkalmazható eredményesen. Ezek mind
herbicidek. Természetes ezek szakszerű bedolgozása
elengedhetetlen. Ajánlott a tárcsa, kombinátor
vagy ásókapa használata. A nehezen írtható,
nagyon „fertőzött” területeken a klomazon, metazaklór
és dimetaklór kombináció eredményes.
Térjünk
vissza a talaj állapotához!
A
repce olyan elművelést igényel, mely a kerti talaj
állapotát idézi, mindenképpen figyelni
kell, hogy beérett vetőágyba kerüljön!
Fontos
megemlíteni, hogy a jó minőségű tarlóhántás
alapja a megfelelő termés elérésének. A
következő felsorolásban a különböző
talajtípusokhoz rendelt (ajánlott) elmunkáló
eszközöket ismertetem.
Kötött
réti, csernozjom és öntéstalaj: tárcsát
sekélyen járatni és a felszínt rögtörő
vagy gyűrűs hengerrel zárni
Szikes
talaj: tárcsázás után gyűrűs
hengerrel zárni
Középkötött
talaj: tárcsázás és kultivátor
használata
Laza
homoktalaj: sekély vagy középmély
szántás, sima hengerrel kombinált könnyű
fogással zárás
Foglalkozni
kell a kártevőkkel is, itt is felsorolásszerűen
jelenítem meg őket a jobb áttekinthetőség
végett.
Repce
fénybogár: a táblákat zöld
korban lepi el, a porzó és a bibeszálak
károsításával okoz bajt az imágó,
majd a lárva (ez utóbbi a virágzatban kel ki),
megjelenése főleg a párás, meleg tavaszokra
jellemző nagy számban;
Repceszár-ormányos:
mivel a lárva a levélnyélből a szárba
rágja be magát, szilárdság csökkentő
hatása van, egy szárban 10-30 lárva is
előfordulhat, kifejlődésük után (június)
a becőket hámozgatják, száraz, meleg tavasz
növelheti számukat;
Repcebecő-ormányos:
a virágbimbókban táplálkozik, fő
kártétele, hogy a lárvák a magokkal
táplálkoznak;
Repcebecő-gubacsszúnyog:
a tojások a becőben kelnek ki és az így
létrejövő nyüvek itt károsítanak, a
lárvák a gyökérnyak bőrszövetét
rágják meg és így a növényt
gubacsképzésre késztetik;
Tavaszi
kártevői közé tartozik még a mezei pocok.
Kórokozói
is jelentős kárt képesek okozni. A fómás
levélfoltosság miatt több mm átmérőjű
foltok képződnek, a későbbiekben állományledőlést
okoz, nagy kártétele van a fehérpenészes
rothadásnak is.
Remélem,
ezzel az összefoglaló cikkel segítséget
tudok nyújtani abban, hogy a repcét jobban
„megérthessük”. Természetesen nem
törekedhettem a teljességre, de igyekszem majd
folyamatosan bővíteni az ismeretanyagot. Reményeim
szerint külföldi cikkek is alapul szolgálnak majd a
későbbiekben.
További
jó munkát kívánok, tisztelettel:
Füredi
Kornél
Egyetemi
hallgató (e-mail:,
web:
)
Mosonmagyaróvár
2004-08-08
(a
cikk bármely részének felhasználásról
kérem a fenti e-mail címen értesítsenek!) |