A vetőburgonya tárolása
agronaplo.hu 2004.06.21. 09:32
Az
EU csatlakozás utáni időszak is rengeteg kérdést felvet a magyar
gazdálkodóknak. Mit termeljenek, hogyan tegyék azt, hogy tevékenységük
jövedelmező legyen, különösen azoknál a növényeknél, melyeknek
termelését az EU nem szabályozza, csak a piaci oldal határozza meg,
hogy milyen áron adható el a megtermelt termék, mint például a burgonya.
A
magyarországi étkezési burgonyatermelés is számos kétséggel küszködik.
Milyen áron juthatnak a termelők vetőburgonyához? Ha elültették,
mekkora költséggel tudják megtermelni a végterméket? Mekkora hozammal
számolhatnak, ha minden lehetséges feltételt biztosítanak ahhoz, hogy a
vetőgumóban rejlő potenciális termőképességet realizálják. Milyen
eladási áron tudják értékesíteni a megtermelt végterméket? A termelés a
korábbi évek gyakorlata alapján a hazai vetőburgonya előállítással
kezdődött. Ezen a téren is jelentős változást hozott a csatlakozás. A
termesztéssel intenzíven foglakozóknak le kel mondani a korábban UT-1
fokozatúnak mondott szaporító anyagról, mivel ezt az EU szabvány nem
értelmezi. Ebben a pár sorban a vetőburgonya tárolásának követelményeit
mutatom be, de ebből világossá válik, mit kell tenni az étkezési
burgonya tárolásánál. Lényeges különbség, csak a tárolási
hőmérsékletnél található.
A vetőburgonya tárolása még nagyobb odafigyelést igényel, mint az
egyéb hasznosítási irányra termesztett burgonyáé.
A betakarítás korábban történik. A gumók nem teljesen érettek, héjuk
vékonyabb, kiemeléskor, manipuláláskor könnyebben sérülnek. A vékony
héj, a sérülések könnyebb vízleadást tesznek lehetővé, valamint a
betegségek is könnyebben megtámadják a gumót. A tárolás alatt
különbféle veszteségek lépnek fel, melyek csökkentése elemi érdeke a
gazdálkodóknak. Egy megfelelően kialakított, üzemeltetett tárházban
ezek a veszteségek a minimálisra csökkenthetőek, de ehhez megfelelő
szakmai, üzemeltetési ismeretekkel kell rendelkezni.
A magyarországi időjárási viszonyokat ismerve ki kell jelenteni,
hogy optimális tárolási körülmény nem biztosítható vetőburgonya számára
mesterséges hűtés nélkül.
A tárolás megkezdése előtt a tárházat elő kell készíteni. El kell
végezni a megfelelő színvonalú takarítást, fertőtlenítést. Ellenőrizni
kell a légcsatornák tisztaságát, a ventillátorok, szellőzőnyílások
motorjának üzemképességét. Fejlettebb technológiával szerelt
tárházakban az elektronikus berendezések ( hőmérők, rendszert működtető
szoftver, kapcsolószekrények ) karbantartását el kell végezni.
A vetőburgonya tárolását – hasonlóan az étkezési, illetve ipari
célra termesztett burgonyához – 5 fázisra bonthatjuk, melyek a
következők:
· Leszárítás
· Begyógyítás, vagy
parásítás
· Fokozatos lehűtés
· Tárolás
· Kitárolás előtti
felmelegítés
Az egyes szakaszok elméletileg jól elkülöníthetőek egymástól, de még
teljesen automatizált tárházak esetében sem lehet felügyelet nélkül
hagyni a szabályzó rendszert. A programfázisok közötti váltást mindig
gyakorlattal rendelkező szakembernek kell elvégezni, ami azt jelenti,
hogy a betárolt termény állapotát gyakorta kell ellenőrizni, és nem
elég csak a mérőműszerek által adott adatokra támaszkodni.
Leszárítás:
Amint azt rövid bevezetőben említettem a vetőburgonya tételek
fiziológiailag éretlenül kerülnek betakarításra, illetve a tárolótérbe.
Meghatározza a leszárítási ciklus hosszát a betakarításkori időjárás,
illetve az, hogy a betakarított terménnyel együtt mennyi föld kerül
betárolásra. A leszárítással a gumóban levő felesleges vizet, a gumó
felületén található párát és a betárolt föld nedvességét kell
eltávolítani a lehető legrövidebb idő alatt. Számos gyakorlatban
lefolytatott kísérlet bizonyította, hogy a leszárítás alatt elkövetett
hibák adják a legnagyobb veszteséget a tárolás folyamán.
A leszárítás hatásfokát befolyásolja a halomba befúvott levegő
hőmérséklete, valamint annak relatív páratartalma. ( Mivel
Magyarországon szinte csak halmos tárolással találkozunk, így a
konténeres tárolásnak az általánostól eltérő kérdéseivel nem
foglakozom. )
Egyértelműen kijelenthető, hogy a leszárítást a lehető legrövidebb
idő alatt el kell végezni. A szellőztetésnél ajánlott 130-150
m3/tonna/óra légmennyiséggel számolnunk. Mindenképpen arra kell
törekedni a terem megtöltésénél, hogy a kialakított halom teteje
vízszintes legyen. Ez elősegíti a halmon belül a levegő egyenletes
áramlását. ( Az egyenletes áramlás kialakításához a légcsatornákat is
megfelelően kell méretezni. ) Mivel a tárolási magasság általában 4 m
vagy még ennél is több, mindenképpen olyan ventillátorokat kel
alkalmazni melyek tudják a megfelelő légmennyiséget szállítani, akkora
nyomással, hogy az a halom átszellőztetését garantálja. ( 300 pascal )
Lényeges kérdés, hogy milyen legyen a befúvott levegő.
Mindenképpen annak a követelménynek kell megfelelni, hogy a levegő
szárítsa a terményt, illetve a közte lévő idegen anyagot. Ezt a hatást
magas relatív pártartalmú levegővel is elérhetjük abban az esetben, ha
annak hőmérséklete alacsonyabb a burgonyáénál. A hideg levegő a meleg
halomban felmelegszik, relatív páratartalma lecsökken, tehát nő a
párafelvevő képessége. Amennyiben a külső levegő hőmérséklete magasabb,
mint a halomé akkor is érhetünk el szárító hatást, de akkor az
úgynevezett kicsapódási, vagy harmatpontra kell tekintettel lennünk.
Harmatpontértékek ( oC ) különböző páratartalmú levegőnél.
1./ táblázat
A levegő hőmérséklete
|
A levegő relatív páratartalma ( % )
|
|
|
( oC )
|
100
|
90
|
80
|
70
|
60
|
0 oC
|
0
|
-1,3
|
-2,8
|
|
|
1 oC
|
1,0
|
-0,4
|
-1,9
|
|
|
2 oC
|
2,0
|
0,5
|
-1
|
-2,6
|
|
3 oC
|
3,0
|
1,5
|
0,0
|
-1,8
|
|
4 oC
|
4,0
|
2,5
|
0,9
|
-0,9
|
-2,8
|
5 oC
|
5,0
|
3,5
|
1,9
|
0,0
|
-1,9
|
6 oC
|
6,0
|
4,5
|
2,9
|
1
|
-1,1
|
7 oC
|
7,0
|
5,5
|
3,9
|
2
|
-0,2
|
8 oC
|
8,0
|
6,5
|
4,9
|
2,9
|
0,8
|
9 oC
|
9,0
|
7,5
|
5,8
|
3,9
|
1,7
|
10 oC
|
10,0
|
8,4
|
6,8
|
4,8
|
2,7
|
11 oC
|
11,0
|
9,4
|
7,8
|
5,8
|
3,6
|
12 oC
|
12,0
|
10,4
|
8,7
|
6,8
|
4,6
|
13 oC
|
13,0
|
11,4
|
9,7
|
7,7
|
5,5
|
14 oC
|
14,0
|
12,4
|
10,7
|
8,7
|
6,5
|
15 oC
|
15,0
|
13,4
|
11,6
|
9,7
|
7,4
|
16 oC
|
16,0
|
14,4
|
12,6
|
10,6
|
8,4
|
17 oC
|
17,0
|
15,4
|
13,6
|
11,6
|
9,3
|
18 oC
|
18,0
|
16,4
|
14,6
|
12,6
|
10,3
|
19 oC
|
19,0
|
17,4
|
15,5
|
13,5
|
11,2
|
20 oC
|
20,0
|
18,3
|
16,5
|
14,5
|
12,2
|
21 oC
|
21,0
|
19,3
|
17,5
|
15,4
|
13,1
|
22 oC
|
22,0
|
20,3
|
18,5
|
16,4
|
14,1
|
23 oC
|
23,0
|
21,3
|
19,4
|
17,4
|
15,0
|
24 oC
|
24,0
|
22,3
|
20,4
|
18,3
|
15,9
|
25 oC
|
25,0
|
23,3
|
21,4
|
19,3
|
16,9
|
A táblázat figyelmes tanulmányozásával rájöhetünk, hogy a korai
betakarítás miatti magas gumóhőmérséklet nagyon lekorlátozza a
naponkénti ventillációs időt. Azok a gazdaságok melyek mesterséges
hűtéssel rendelkeznek lényegesen egyszerűbb helyzetben vannak, mert az
aggregát és a hőcserélő segítségével optimálisan alacsony hőmérsékletű
befúvott levegőt nyerhetnek. Arra azonban figyelni kell, hogy a
leszárító levegő 5 oC-nál ne legyen hidegebb a halom hőmérsékleténél. (
Ezt az értéket a tárolás későbbi fázisainál történő szellőztetésnél is
figyelembe kell venni. Általában, a különböző légtechnikai programok,
alapesetben 3 oC-nál hidegebb levegőt nem javasolnak közvetlenül a
halomba juttatni. )
Azok a gazdaságok, ahol nem rendelkeznek korszerű
processzorvezérlésű ellenőrző-szabályzó rendszerrel, ott alkalmazhatják
a 2. táblázatot a szellőztetés időpontjának meghatározásához. A
szellőztetés optimális körülményeinek meghatározásához minimum 3
paramétert kell mérni, illetve összevetni. Mérnünk kell a levegő
pártartalmát, hőmérsékletét valamint a betárolt termény hőmérsékletét.
Lényegében a processzoros irányítással működő rendszerek működési elve
is a két bemutatott táblázatban rejlik. A különbség az, hogy a
processzor a mért adatokat pillanatok alatt kiértékeli, és szükség
szerint indítja a ventillátorokat. Amennyiben az értékek leolvasása egy
megbízott dolgozó feladata, akkor már számtalan hibalehetőséggel
találkozunk. Le kell olvasni egyenként az értékeket, meg kell jegyezni
őket, majd a táblázattal(okkal) össze kell hasonlítani azokat.
Mérlegelni kell, hogy a szellőztetés indítható-e. Külön kérdés, és
gyakorlatilag nem megoldható annak kiszámítása, hogy esetlegesen milyen
arányban kell keverni a külső és belső levegőt ahhoz, hogy a betárolt
anyagra a megfelelő hőmérsékletű levegőt fújjuk. Azt a tényt is
figyelembe kell venni, hogy minden elektromos eszköz veszteséggel
dolgozik, ami villanymotoroknál hőtermelést is jelent. Ez a hő
formájában jelentkező veszteség a nyílásokon beáramló külsőlevegőt akár
1 oC-al is felmelegítheti.
A külső levegő megengedhető maximális relatív páratartalma
mezőgazdasági termények szárításakor
2./táblázat
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Relatív páratartalom %
|
|
|
A termény hőmérséklete
|
Külső levegő hőmérséklete
(
oC )
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
( oC )
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
9
|
10
|
11
|
12
|
13
|
14
|
15
|
16
|
17
|
18
|
19
|
20
|
21
|
22
|
|
3
|
93
|
87
|
81
|
76
|
71
|
66
|
62
|
58
|
54
|
50
|
47
|
44
|
42
|
39
|
36
|
34
|
32
|
30
|
28
|
|
4
|
+
|
93
|
87
|
81
|
76
|
71
|
66
|
62
|
58
|
54
|
50
|
47
|
44
|
42
|
39
|
36
|
34
|
32
|
30
|
|
5
|
+
|
+
|
93
|
87
|
81
|
76
|
71
|
66
|
62
|
58
|
54
|
50
|
47
|
44
|
42
|
39
|
36
|
34
|
32
|
|
6
|
+
|
+
|
+
|
93
|
87
|
81
|
76
|
71
|
66
|
62
|
58
|
54
|
51
|
48
|
47
|
44
|
40
|
37
|
35
|
|
7
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
87
|
81
|
76
|
71
|
66
|
62
|
59
|
54
|
51
|
48
|
45
|
42
|
42
|
37
|
|
8
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
87
|
81
|
76
|
72
|
66
|
62
|
59
|
54
|
51
|
48
|
45
|
46
|
40
|
|
9
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
87
|
82
|
76
|
72
|
67
|
63
|
59
|
55
|
51
|
48
|
46
|
43
|
|
10
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
87
|
82
|
76
|
72
|
67
|
63
|
59
|
55
|
52
|
50
|
46
|
|
11
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
87
|
82
|
76
|
72
|
67
|
63
|
59
|
55
|
52
|
49
|
|
12
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
87
|
82
|
77
|
72
|
68
|
63
|
59
|
56
|
53
|
|
13
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
87
|
82
|
77
|
72
|
68
|
64
|
60
|
56
|
|
14
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
87
|
82
|
77
|
72
|
68
|
64
|
60
|
|
15
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
88
|
82
|
77
|
72
|
68
|
64
|
|
16
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
88
|
83
|
77
|
73
|
68
|
|
17
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
88
|
83
|
76
|
73
|
|
18
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
88
|
83
|
78
|
|
19
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
93
|
88
|
83
|
|
20
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
94
|
88
|
A leszárítást a terem megtöltésével egy időben meg kell kezdeni.
Ennek a szakasznak akkor van vége, ha a halom tetejétől 40 – 50 cm-re a
gumók felülete, valamint a közöttük található föld száraz.
Begyógyítás, vagy parásítás:
Mind a betakarítás, mind a betárolás alatt a gumóhéj – még a
leggondosabb gépbeállítások mellett is – sérüléseket szenved. Ezeken a
sérüléseken keresztül a gumó vizet veszthet, illetve a különböző
fertőzések is könnyebb utat találnak a gumó belsejébe. A parásodás nem
csak a sebek begyógyulását jelenti, hanem az ép héj is vastagszik, ami
az apadási veszteség csökkenését eredményezi. Ezért fontos követelmény,
hogy a leszárításhoz hasonlóan a begyógyítást is a lehető leghamarabb
végezzük el.
A parásodás optimális gyorsasággal 12-18 oC-on és magas, 80-90 %
relatív páratartalomnál megy végbe. A légcsere szüksége ennél a
folyamatszakasznál lényegesen alacsonyabb, mint a leszárításnál.
Tulajdonképpen csak a felgyülemlett CO2 mennyiséget kell csökkentenünk.
A magas pártartalmat azzal lehet a halomban biztosítani, hogy csak
minimális idejű szellőztetést engedünk (vagy párásító berendezést
használunk, melynek kérdéseire a fejezet végén külön visszatérek).
Vannak olyan vezérlési rendszerek is magyarországi tárházakban,
melyeknél a programban be lehet állítani azt, hogy például 85 % alatti
külsőlevegő relatív pártartalom alatt ne szellőztessen. A begyógyítási
szakasz hosszát 7-14 napban lehet meghatározni.
Fokozatos lehűtés:
Amennyiben az előző szakaszban leírt hőmérsékleti értékeket veszzük
figyelembe, akkor a burgonyánkat erről a hőmérsékletről kell a tárolási
hőmérsékletre hűteni. Vetőburgonyánál ez a hőmérséklet 2-4 oC, a fajta
tenyészidejétől függően. A hosszabb tenyészidejűeket alacsonyabb, a
rövidebb tenyészidejűeket valamivel magasabb hőmérsékleten lehet
tárolnunk. A lehűtésnél általános szempontként kell figyelembe venni,
hogy napi 0,5 oC-nál nagyobb mértékű hőmérsékletcsökkenés ne
legyen.
Ettől csak akkor tanácsos eltérnünk, ha a betárolt anyag valamilyen
betegséggel bír. A hűtésnél minimum 2 oC-al hidegebb levegővel
dolgozzunk, mint a halom hőmérséklete, de semmi esetre ne legyen a
befúvott levegő 5 oC-al hidegebb, mert az a gumók károsodásához
vezethet. A korai betakarítási időpontból fakadóan ilyen
hőmérsékletkülönbségű levegő csak ritkán, általában a hajnali órákban
áll rendelkezésre, azonban szerencsés módon ekkor a relatív
páratartalom magas, ami segítséget jelent abban, hogy a gumókat ne
szárítsuk feleslegesen. Mesterséges hűtéssel szerelt tárházakban a
feladat lényegesen egyszerűbb. A rendszerbe szerelt hőcserélő(k)
méretezését a rajtuk keresztül haladó levegő mennyiségének
figyelembevételével úgy végzik, hogy a bemenő-, és kimenő oldal között
a hőmérsékletkülönbség 3 oC legyen. Ezzel kellő hűtési hatásfokot,
illetve sebességet lehet elérni. A rendszert működtető programokban be
lehet állítani egy „delta t oC” értéket, ami a napi
hőmérsékletcsökkenés mértékét jelenti. Ezzel teljesen programozottan
érjük el a kívánt tárolási hőmérsékletet, függetlenül az uralkodó
időjárási viszonyoktól.
Tárolás:
Ez a tárolási folyamat leghosszabb ciklusa. Amennyiben elértük a
lehűtéssel a kívánt tárolási hőmérsékletet, azt folyamatosan fent kell
tartanunk a lehető legkisebb ingadozással. Itt is jelentős segítséget
nyújt egy beépített automatikus hűtőrendszer, mely olyan kialakítású,
hogy át tud kapcsolni természetes-, vagy mesterséges hűtési rezsimbe.
Ezek a rendszerek mindig a külső levegővel dolgoznak, ha annak
hőmérséklete ezt lehetővé teszi, de ez egyben azt is jelenti, hogy a
folyamat vízelvonással jár. A tárolásnál arra kell törekednünk, hogy ez
a vízelvonás a lehető legkevesebb legyen. Amennyiben a tárolónk
megfelelő hőszigetelésű és ennél fogva esetleg több napon keresztül nem
kell hűtenünk a terményt, akkor is kell a belső levegőt keverni. Az
alkalmazott rendszerek többségében a szellőztető ventilátorok csak egy
irányban dolgoznak, és a halom felső, általában 1 m-es rétegében
kicsapódott párát a halom feletti levegőbe nyomják, majd onnan a belső
körön működő ventilláció azt újra a halomba juttatja. Ez az általánosan
használt megoldás sokkal költségesebb, mint az, amikor a ventilátorok
reverz módon is dolgoznak. Igaz, hogy ebben az esetben csak légszállító
teljesítményüknek csak mintegy 70 %-át tudják, de a kicsapódott párát
rövidebb úton és idő alatt oszlatják el a betárolt anyagban. A tárolás
e szakaszában is törekednünk kell arra, hogy a tárolótérben lehetőség
szerint tartsuk a 85-90 %-os relatív pártartalmat.
Kitárolás előtti felmelegítés:
Tulajdonképpen vetőburgonyánál ennek a fázisnak nincs túl nagy
jelentősége. Az egyértelmű, hogy a hideg 2-4 oC-on tárolt gumók
sérülékenyebbek, ami elkerülendő, de a hideg manipulációból származó
belső elszíneződéseknek nincs jelentősége az eladhatóságra. A
burgonyahalom képes önmagát felmelegíteni, ami azt jelenti, hogy
hőmérsékletétől függően napi 0,3-0,5 oC emelkedik hőmérséklete. A
szellőztetésnél arra kell törekednünk, hogy a már említett
párakicsapódást a halomban elkerüljük.
Megfelelő színvonalú tárolás csak megfelelően kialakított tárházban
elképzelhető. A legfontosabb szempont a kívánt minőségű hőszigetelés,
ami oldalfalak esetében 0,35-, míg a tetőnél 0,25-ös „K” értéket
jelent. Ez a szintű hőszigetelés elősegíti a betárolt anyag
hőmérsékletének szinten tartását, valamint megfelelő kivitelezés esetén
nem alakulnak ki hőhidak, ahol a pára kicsapódik, és koncentráltan,
vízcsepp formájában a halomra kerülhet. Ezek a helyek betegségek
kialakulásának melegágyai lehetnek, ami feltétlenül kerülendő.
Több esetben említettem a szükséges relatív páratartalom nagyságát a
tárházban. 2000-ben megjelent Magyarországon egy teljesen új rendszerű
párásító eljárás. A korábbi kialakítások levegőáramba juttattak lehető
legkisebb cseppméretre porlasztott vizet. Ezekkel a megoldásokkal nem
lehetett elkerülni azt, hogy a levegő ne legyen túlnedvesítve. A
túlnedvesítés eredményeként párakicsapódás keletkezik. Az új megoldás
teljesen új elven alapszik. Ismeret egy celdek nevű anyag, aminek
szerkezete az aktív szénhez hasonló. Kis befogadóméret nagy felületet
takar. Ebben az anyagban vizet áramoltatnak, és levegőt fújnak
keresztül ( 1. ábra )
1. ábra
Celdek működési elve.
Az anyagban nem porlasztás történik, hanem párolgás. Párolgásnál az
áthaladó levegő csak a hőmérsékletének megfelelő mennyiségű vizet képes
felvenni, addig a határig, amíg a 100 % relatív páratartalmat el nem
éri. Nincs túlnedvesítés! Ismert tény, hogy a párolgás hőelvonással
jár. Ennél fogva ennek e megoldásnak hűtő hatása is van, attól függően,
hogy mekkora az átfúvott levegő hőmérséklete, illetve milyen annak
relatív páratartalma.
1. grafikon
Az ábrát figyelmesen tanulmányozva megállapítható,
hogy az anyag méretétől függően milyen hőmérsékletnél mennyi vizet
tudunk elpárologtatni 1 óra alatt, illetve mekkora hűtőteljesítményt
érünk el pusztán azzal, hogy ventilálunk. Ez a hűtőteljesítmény
lényegesen kevesebb energia felhasználással jár, mint a villamos
energiával működtetett hűtőberendezések használata.
|