A húsmarhatartásban a támogatás szintje növekedni fog. Enne alapját az adja, hogy a legeltetéses állattartás tájvédelmi, környezetvédelmi és vidékfejlesztési célokat is szolgál, és ezt a társadalom a támogatásokban ismeri el. A húsmarhatartás versenyképessége tehát az Uniós csatlakozást követően növekedni fog, eképpen az ágazat bővítéséhez elemi érdekük fűződik.

Jelenleg mintegy 30.000 húsmarha található az országban, ez az ökológiailag lehetséges és kívánatos mértéktől messze elmarad, emiatt a gyepterületek jelentős része hasznosítatlan (1. táblázat). A húsmarhatartás növekedésének azonban korlátai is vannak. Természetes szaporulatból csak nagyon lassú létszámnövekedés érhető el. A létszámnövekedés egyik fő tartalékát a tejtermelésből hasznosuló kistermelők jelenthetik. Kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel tudunk-e, akarunk-e élni?

2. A kistermelői tehénállomány létszáma, üzemi méretek

A kistermelésben jelenleg a tehénállomány mintegy 1/3-a található.

A különböző felmérések, ill. nyilvántartások adatainak egybevetése alapján az látható, hogy a KSH által közölt 96 ezres kisüzemi tehénlétszám döntő hányada a különböző tenyésztési nyilvántartásokban szerepel, és mindössze 12.000 olyan tehén van, melyek nem köthetők személyekhez, vagy vállalkozásokhoz (2. táblázat). A tehenek döntő többsége tehát ?elérhetőséggel", postai címmel rendelkezik, így az információcserébe bekapcsolható, megfelelő ösztönzéssel befolyásolható.

Közülük 2001. évben 20.700 gazda igényelt és kapott valamilyen állami támogatást. A tulajdonukban mintegy 75.000 tehén volt, az átlagos tehénlétszám gazdánként 3,6. Az átlag természetesen jelentős különbségeket takar. A gazdák háromnegyede 4-nél kevesebb tehenet tart, 3.337 gazdánál 5-10 tehén található, míg csaknem ezer gazda 10-nél több tehénnel rendelkezik (1. ábra). Megállapítható tehát, hogy a kistermelők közel egynegyede a családi méretű tehenészetek kialakításán fáradozik és ők birtokolják a kistermelői tehénállomány felét. Aggasztó ugyanakkor, hogy a tehéntartók fele 3, vagy ennél kevesebb tehenet tart, miközben ez az állományméret az Uniós csatlakozást követően az állatlétszámhoz kapcsolódó támogatásokból nem részesülhet.

3. A kistermelői tehénlétszám fajtaösszetétele

Bár a kistermelésben található tehenek többsége ismeretlen származású, a nyilvántartásba vétel kapcsán eszközölt szemlék adatai szerint 72 % magyartarka, 26 % holstein-fríz jellegű, míg a kifejezetten húsfajtába sorolható tehenek száma elenyésző (3. táblázat). Ez a fajtaösszetétel azt jelzi, hogy a kistermelők többsége a kettőshasznosítás keretében képzelte el jövőjét és feltehetően adottságaihoz igazodva választott fajtát. A holstein-fríz jellegű állományok döntően azokban a gazdaságokban találhatók, amelyek az átlagosnál nagyobbak, és ahol a tejtermeléshez szükséges takarmányozási és tartási feltételek kedvezőbbek.

A kistermelésben lévő szarvasmarhaállomány genetikai összetétele némileg más megvilágításba kerül, ha a tehenek vemhesítésére használt spermák fajtaösszetételét vizsgáljuk, és ennek révén az utódgenerációra vonatkozó előjelzést készítünk.

A 4. táblázat adatai azt mutatják, hogy a tehenek többségét magyartarka fajtával vemhesítették, és további 5.000 vehem húsfajta apaságú. Nyilvánvaló, hogy ez a döntés húsirányú szakosodást elősegítő támogatási rendszer következménye volt.

Azt is jelzi ugyanakkor, hogy a gazdák többsége nyitott a magyartarka fajta húshasznú változatának tenyésztése irányába, de megfelelő szakmai programokkal feltehetően a többi húsfajta tenyésztésébe is bekapcsolható.

4. A húsmarhatartásra való áttérés feltételei és a főbb teendők

A tejelő tehéntartás átállítása húsmarhatartásra szerteágazó és bonyolult feladat, és semmiképpen sem szűkíthető le arra, hogy megszüntetjük az állatok fejését!

A húsmarhatartás legeltetés nélkül nem képzelhető el, ezért a típusváltás előfeltétele, hogy megfelelő méretű gyepterülettel rendelkezzünk. Egy tehénre - a gyep minőségétől és az időjárástól függően - 1-2 ha gyepterületet számítunk. A gazdaság méreteinek megtervezésekor vegyük azt is figyelembe, hogy egy család megélhetéséhez minimálisan 50-60 tehén szükséges, tehát a húsmarhatartásban - hosszabb távon - minimálisan erre a létszámra kell törekedni. Ennél kisebb létszámú húsmarhaállomány esetén kiegészítő tevékenységnek tekintjük a húsmarhatartást, és a gazda emellett más keresőtevékenységet is folytatni kényszerül. Egyszerű technológia mellett erre van mód, hiszen az állatok körüli teendők - az elletési és vemhesítési időszak kivételével - mindössze napi 2-3 órás elfoglaltságot jelentenek.

Természetesen a létszámfejlesztés több évre is elhúzódhat, és egy idő után saját szaporulatból is lehet fejleszteni, de ezzel együtt az állatvásárlás jelentős anyagi megterhelést jelent. Tenyészállat-beszerzést célszerű az ún. ?intervenciós telepekről" eszközölni, mivel így a tenyészállat-vásárláshoz nyújtott támogatások (jelenleg 60.000 Ft/vemhes üsző) igénybe vehetők.

A legelők bekerítése és a biztonságos ivóvíz-ellátás biztosítása a következő fontos teendő. Az állatok téli elhelyezésére bármilyen színszerű épület, szükség esetén kellően előkészített legelőszakasz vagy karám is megfelel. (Ezek műszaki megoldásáról és a szükséges feltételekről korábbi számainkban volt szó.)

A fajta megválasztása ill. a tenyésztési eljárás és tenyésztési program kidolgozása nagy szakértelmet és hozzáértést igényel. Ehhez mindenképpen vegyük igénybe szakember segítségét (fajtaegyesületek, kutatóhelyek, egyetemi szakemberek stb.).

Kiindulópont a legtöbb esetben a korábban fejt magyartarka, ill. ilyen jellegű állomány, amely jó alapot szolgáltat bármelyik tenyésztési programhoz. A tehenek termékenyítésekor húshasznú magyartarka, vagy más húsfajta spermáját használjuk, és a születendő üszőborjakat már a húsmarhatartás viszonyai között - tehát a legelőn- neveljük fel. A fajta ill. tenyészirány megválasztásánál a fő szabály az, hogy az átlagosnál gyengébb legelőkön az igénytelenebb angus és hereford, míg jó gyepadottságok mellett a magyartarka, charolais, limousin és egyéb igényesebb húsfajták jutnak szerephez. Általános tapasztalat, hogy a rotációs vagy esetleg váltogató keresztezés révén jól lehet igazodni a termőhely viszonyokhoz és a piaci igényekhez, ráadásul a folyamatos keresztezés révén a heterózis hatás állandósulására is számíthatunk, ami a borjak nagyobb vitalitásában és a tehenek jobb vemhesülésében jelentkezik. Az átállást követő termékenyítésekkel ügyeljünk arra is, hogy a tehenek ellése a legeltetési szezon kezdetére (február-április) koncentrálódjon, hogy a leellett teheneket borjaikkal együtt a legelőre hajthassuk.

A korábban fejt tehenek egy részét hosszabb-rövidebb ideig fejni kényszerülünk, hogy a tőgyproblémákat elkerüljük. Ennek megszervezése nem egyszerű feladat, de legcélszerűbb a reggeli kihajtás előtt ezt elvégezni. Az így kifejt tejet - amennyiben az élelmiszerhigiéniai előírásoknak megfelel - háztól közvetlenül értékesíteni lehet.

A készülő támogatási tervezet ezt a lehetőséget nem zárja ki.

A típusváltást tervező gazdák számára szaktanácsadók igénybevétele feltétlenül ajánlatos. Hasonlóképpen célszerű a különböző szakmai továbbképzések és tanfolyamok kínálta lehetőségekkel élni. Szaktanácsadási programok iránt a megyei FVM hivataloknál lehet érdeklődni.

Dr. Stefler József
egyetemi tanár
Kaposvári Egyetem