A húsmarha elhelyezése
agronaplo.hu 2004.06.22. 18:59
NYÁR (június - augusztus)
A tehenek a borjaikkal az évnek ebben a szakaszában a legelőn
tartózkodnak. A hazai éghajlati adottságok mellett gyepeink többsége
július, augusztusra kisül.
Másodvetések
- pl. szudáni cirokfű - zölden, vagy tartósított formában történő
etetése jelenthet ilyenkor megoldást (részl. lásd: takarmányozási
technológia). Azonban a kiegészítő takarmányok etetése, vagy az
esetleges teljes takarmányváltás sem jár együtt a tartási körülmények
megváltozásával. Ebben a fejezetben további - különösen ebben az
évszakban fontos - legelő-berendezésekről esik szó.
Nyáron, a nagy melegben az állatok árnyékos helyen történő
deleléséről gondoskodni kell. Szakaszos legeltetés esetén a fás-ligetes
szakaszokat részesítjük előnybe. Ha természetes árnyék nem biztosított,
akkor ún. szélvédő palánk építésével biztosítjuk a szél,
illetve a sugárzó hő elleni védelmet. A palánk kb. három méter magas, s
az egyes deszkák között 5 cm-es réseket hagyunk az üzembiztonság
szempontjából (viharok). A palánk szélvédett oldalára almozhatunk is,
ebben az esetben az ellések - pótciklus alkalmazása esetén (részl.
lásd: tenyésztés-technológia) - itt zajlanak. Az itatókat az
árnyékos hely közelébe kell helyezni, hogy az állatoknak ne kelljen
nagy távolságot megtenni a nagy hőségben.
Ahogy távolodunk a (tavaszi) ellés időpontjától, úgy csökken az
anyatehenek tejtermelése. Sok helyen ezt borjúóvoda
létesítésével próbálják meg kompenzálni, ahol a nagy növekedési
eréllyel rendelkező borjak kiegészítő táplálékhoz - abrak, széna -
jutnak. A borjúóvoda egy olyan, általában mobil panelekkel elhatárolt
rész, ahová a borjak ún. búvólyukakon keresztül jutnak. Ezeken a kis
méretű nyílásokon a tehenek nem férnek be. A borjúóvodában egy 30 cm
magasságú jászol és szénaetető rács található. Egy tagban is
készíthetik, ebben az esetben tetőt heggesztenek rá a sugárzó hő elleni
védelem szempontjából. A szerkezet géppel bármelyik szakaszra szabadon
telepíthető.
ŐSZ (szeptember - november)
Akárcsak tavasszal, ebben az évszakban is egy
tartástechnológia-váltás történik, amely a nyári legelőről a téli
szállásra történő behajtást jelenti. A behajtás időpontját szintén a
legeltethetőség (vegetáció) befolyásolja, amely hazánkban többnyire
szeptember utolsó napjait jelenti. Mivel ez az időpont az esetek
többségében egybe esik a borjak választásával (részl. lásd:
tenyésztés-technológia), ebben a fejezetben csak a tehenek további
elhelyezési módozataival foglalkozunk.
* * *
A tehenek a választást követő pár napig még a szeptemberben
újrasarjadó gyepen
maradhatnak. Az gyep növekedését ekkor már nem a csapadék, hanem a
hőmérséklet befolyásolja, ezért az őszi sarjú egyre kevesebb
táplálóanyagot nyújt az állatoknak. Bár egy termékenyítési ciklus
(részl. lásd: tenyésztés-technológia) alkalmazása esetén a tehenek
energiaszükséglete ősszel, a választás után a legkisebb, előbb-utóbb
kénytelenek vagyunk takarmányt váltani. Szerencsés esetben ez nem jár a
tartástechnológia megváltozásával, hiszen ún. alternatív legelőkkel
meghosszabbíthatjuk a legeltetési szezont.
Alternatív legelőről leggyakrabban kukoricatarló esetén
beszélhetünk, de lehet ez répatarló, valamilyen őszi keverék, vagy
"bundában" hagyott legelő is (részl. lásd: takarmányozási technológia).
Az alternatív legelők kialakításához csakis mobil berendezéseket
használhatunk. Két lényeges szempontot kell figyelembe venni: a legelő
körbekerítését, valamint az állatok folyamatos ivóvízellátását. A
határoló-elemek közül a villanypásztor használata a legcélravezetőbb,
míg a vizet általában lajtoskocsival hordjuk ki a területre (részl.
lásd: tavaszi évszak). Bár a lajttal történő vízellátás a mai
üzemanyagárak mellett igen drága módszer, de mindezt bőségesen
kompenzálja az a költségmegtakarítás, amelyet a legeltetéssel érünk el.
Természetesen, ahol az élővízből történő itatás megoldott, ott még
gazdaságosabb az alternatív legelők használata. Arra azonban ügyelni
kell, hogy a felszíni vizek az állam tulajdonát képezik, így az
Országos Vízügyi Hivatal (OVH) bármikor ellenőrizheti tisztaságukat. A
tarlólegeltetésnek az őszi mélyszántás vet véget, ezért a gulyát
novemberben általában mindenhol beteleltetik. A beteleltetett gulyát
célszerű kondíció szerint csoportosítani, majd átállni a téli
takarmányozásra.
Végezetül, szintén az ősz feladatai közé tartozik
a tisztító kaszálások elvégzése. Tisztító kaszálást már a vegetációs
periódusban is végezhetünk, de ősszel, az állatok lehajtása után a
fennmaradt gyomokat távolítsuk el gyepterületeinkről.
Cikk írója:
Dr. Kovács Attila Zoltán
|