Másodvetések - pl. szudáni cirokfű - zölden, vagy tartósított formában történő etetése jelenthet ilyenkor megoldást (részl. lásd: takarmányozási technológia). Azonban a kiegészítő takarmányok etetése, vagy az esetleges teljes takarmányváltás sem jár együtt a tartási körülmények megváltozásával. Ebben a fejezetben további - különösen ebben az évszakban fontos - legelő-berendezésekről esik szó.

Nyáron, a nagy melegben az állatok árnyékos helyen történő deleléséről gondoskodni kell. Szakaszos legeltetés esetén a fás-ligetes szakaszokat részesítjük előnybe. Ha természetes árnyék nem biztosított, akkor ún. szélvédő palánk építésével biztosítjuk a szél, illetve a sugárzó hő elleni védelmet. A palánk kb. három méter magas, s az egyes deszkák között 5 cm-es réseket hagyunk az üzembiztonság szempontjából (viharok). A palánk szélvédett oldalára almozhatunk is, ebben az esetben az ellések - pótciklus alkalmazása esetén (részl. lásd: tenyésztés-technológia) - itt zajlanak. Az itatókat az árnyékos hely közelébe kell helyezni, hogy az állatoknak ne kelljen nagy távolságot megtenni a nagy hőségben.

Ahogy távolodunk a (tavaszi) ellés időpontjától, úgy csökken az anyatehenek tejtermelése. Sok helyen ezt borjúóvoda létesítésével próbálják meg kompenzálni, ahol a nagy növekedési eréllyel rendelkező borjak kiegészítő táplálékhoz - abrak, széna - jutnak. A borjúóvoda egy olyan, általában mobil panelekkel elhatárolt rész, ahová a borjak ún. búvólyukakon keresztül jutnak. Ezeken a kis méretű nyílásokon a tehenek nem férnek be. A borjúóvodában egy 30 cm magasságú jászol és szénaetető rács található. Egy tagban is készíthetik, ebben az esetben tetőt heggesztenek rá a sugárzó hő elleni védelem szempontjából. A szerkezet géppel bármelyik szakaszra szabadon telepíthető.

ŐSZ (szeptember - november)

Akárcsak tavasszal, ebben az évszakban is egy tartástechnológia-váltás történik, amely a nyári legelőről a téli szállásra történő behajtást jelenti. A behajtás időpontját szintén a legeltethetőség (vegetáció) befolyásolja, amely hazánkban többnyire szeptember utolsó napjait jelenti. Mivel ez az időpont az esetek többségében egybe esik a borjak választásával (részl. lásd: tenyésztés-technológia), ebben a fejezetben csak a tehenek további elhelyezési módozataival foglalkozunk.

* * *

A tehenek a választást követő pár napig még a szeptemberben újrasarjadó gyepen maradhatnak. Az gyep növekedését ekkor már nem a csapadék, hanem a hőmérséklet befolyásolja, ezért az őszi sarjú egyre kevesebb táplálóanyagot nyújt az állatoknak. Bár egy termékenyítési ciklus (részl. lásd: tenyésztés-technológia) alkalmazása esetén a tehenek energiaszükséglete ősszel, a választás után a legkisebb, előbb-utóbb kénytelenek vagyunk takarmányt váltani. Szerencsés esetben ez nem jár a tartástechnológia megváltozásával, hiszen ún. alternatív legelőkkel meghosszabbíthatjuk a legeltetési szezont.

Alternatív legelőről leggyakrabban kukoricatarló esetén beszélhetünk, de lehet ez répatarló, valamilyen őszi keverék, vagy "bundában" hagyott legelő is (részl. lásd: takarmányozási technológia). Az alternatív legelők kialakításához csakis mobil berendezéseket használhatunk. Két lényeges szempontot kell figyelembe venni: a legelő körbekerítését, valamint az állatok folyamatos ivóvízellátását. A határoló-elemek közül a villanypásztor használata a legcélravezetőbb, míg a vizet általában lajtoskocsival hordjuk ki a területre (részl. lásd: tavaszi évszak). Bár a lajttal történő vízellátás a mai üzemanyagárak mellett igen drága módszer, de mindezt bőségesen kompenzálja az a költségmegtakarítás, amelyet a legeltetéssel érünk el. Természetesen, ahol az élővízből történő itatás megoldott, ott még gazdaságosabb az alternatív legelők használata. Arra azonban ügyelni kell, hogy a felszíni vizek az állam tulajdonát képezik, így az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) bármikor ellenőrizheti tisztaságukat. A tarlólegeltetésnek az őszi mélyszántás vet véget, ezért a gulyát novemberben általában mindenhol beteleltetik. A beteleltetett gulyát célszerű kondíció szerint csoportosítani, majd átállni a téli takarmányozásra.