Mindez közérthetőbben kifejezve azt jelenti, hogy a főszabály az Adózás rendjéről szóló törvény. Ha ez a jogszabály valamiről nem rendelkezik (például nincs benne szabályozás a tanú meghallgatás eljárásáról, az idézés eljárási szabályairól, stb.), akkor a háttérjogszabályt kell alkalmazni (a példaként felhozott esetekben az Államigazgatási eljárás általános szabályait).

Előfordul, hogy csak a specialitásokat, eltéréseket szabályozza az Adózás rendjéről szóló törvény, ilyenkor minden másban a háttérjogszabályt kell alkalmazni (ilyen például a jogorvoslatok, vagy a végrehajtás szabályozása, ahol az adóigazgatás specialitásait az említett törvény szabályozza, de hogy melyek például a fellebbezés, vagy valamely végrehajtási cselekmény általános szabályai, az a háttérjogszabályokban található meg).

Az anyagi jogszabályok eljárási rendelkezései csak annál az adónál (abban az adónemben) alkalmazandók - "írják felül", vagy egészítik ki az adózás rendjéről szóló törvényt, amelyben azok a szabályok megtalálhatók. Ilyen szabályozásra példaként felhozható a személyi jövedelemadó törvény, mely többek között a bevallást helyettesítő munkáltatói elszámolás, a vezetendő alap- és részletező nyilvántartások terén, stb. tartalmaz eljárási rendelkezést, csak az SZJA alanyokra irányulóan. Hasonló példa más adónemben is felhozható, például az ÁFA a számlára, nyugtára, az adó nyilvántartására, stb. ír elő speciális szabályozást. Ezek a speciális eljárási szabályok az adott adónem ügyleírásaiban megtalálhatók.