A személyi jövedelemadó törvény jövedelemként a magánszemély által az adóévben bármilyen formában megszerzett bevételét, illetve, ha a személyi jövedelemadó törvény költségelszámolást enged meg az adott jövedelmi körben, akkor a bevételnek az elszámolható költségekkel csökkentett része.

A jövedelem akkor keletkezik, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott vagy az a rendelkezésére állt függetlenül attól, hogy a bevételt eredményező tevékenység mely időszakban került folytatásra.

Egyes esetekben a személyi jövedelemadó törvény a tényleges megszerzés időpontjától eltérő időpontban állapítja meg.

1. Például, ha a munkáltató a vele munkaviszonyban álló részére - az előző évi munkateljesítményére tekintettel - azzal összefüggésben - annak ellenértékét az adóévet követő év január 15. napjáig fizeti ki - átutalással vagy postai úton fizetett pénz esetében, ha addig az utalást kezdeményezi - azt az előző naptári évi jövedelemnek kell tekinteni.
2. Vagy a munkaviszony megszűnésével összefüggő fizetett végkielégítést azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt kifizették, ugyanakkor jogszabályi alapon meghatározott mértékű, valamint az állami végkielégítést a szerzés és a következő adóévek között meg lehet osztani.
3. Valamint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog, illetve ingóság átruházása esetén a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt. Szerződés hiányában az az időpontot, amikor a magánszemély a jövedelemhez hozzájutott (birtokba vette, jóváírták stb.).

Bevételnek kell tekinteni a magánszemély által az adóévben megszerzett, tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott készpénz, jóváírás, természetben kapott vagyoni érték.

Bármilyen formában is jut a magánszemély a bevételhez, azt a jövedelem megállapítása során forintban kell figyelembe vennie.

A személyi jövedelemadó törvény ugyanakkor olyan bevételeket is megállapít, amelyeket az adót viselő jövedelem megállapításakor nem kell figyelembe venni. Ilyen bevételek például az adómentes jövedelemformákkal kapcsolatosan keletkezett bevételek, 2002 évtől a nyugdíj - ide értve a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezményben nyugdíjként meghatározott bevétel, valamint (egyezmény hiányában is) az ennek megfelelő, külföldi szervezet által folyósított bevétel. -, a kapott hitel, a visszafizetett személyi jövedelemadó, gazdasági társaságból kivont - korábban adózott forrásból befektetett - vagyoni érték stb.

A bevételekkel szemben - ha van helye költségelszámolás érvényesítésének - csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás számolható el.

Általában nem számolható el az a kiadás, amely olyan termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merül fel, amelyre a magánszemélynek akár részben is személyes vagy családi szükséglete kielégítése céljából van szüksége.

A költségek a bevételekkel szemben csak egyszer számolhatóak el, legfeljebb a kiadással összefüggő bevétel mértékéig vehető figyelembe.

Egyes esetekben a törvény feloldja a költségelszámolás szigorú rendelkezését azzal, hogy a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül költségnek minősít valamely tételt (pl. átalány formájában), illetőleg kötelezővé teszi vagy megengedi a költségek évek közötti átvitelét (pl. értékcsökkenési leírás, veszteségelhatárolás, támogatások felhasználásának elszámolása).

A bevételek, illetve kiadások egyenlegeként mutatkozó jövedelmet a személyi jövedelemadó törvény több -adóztatási formájukat tekintve jellemzően hasonló - csoportba sorolja be. E csoportokon belül megkülönböztetésre kerülnek;

1. Az összevontan adózó jövedelmek körébe tartoznak

- az önálló tevékenységből származó,

- a nem önálló tevékenységből származó, illetve

- az egyéb összevonandó jövedelmeket.

Az összevontan adózó jövedelmeket jellemzi, hogy adóterhüket a progresszív adótábla alapján kell megállapítani, a megállapított adóval szemben széles körben adócsökkentő tételek, illetve adókedvezmények számolhatóak el, a jövedelem megszerzésekor adóelőleg fizetési kötelezettség terheli annak tulajdonosát.

1. A külön adózó jövedelmek körébe tartoznak

- az egyéni vállalkozó vállalkozói jövedelem szerinti, illetve átalányadó szerinti adó megállapítása,

- vagyonátruházásból értékesítésből származó jövedelmek,

- tőke jövedelmek,

- a természetbeni juttatások formájában megszerzett jövedelmek,

- illetve a kamatkedvezményből származó jövedelmek.

Ebbe a körbe tartozó jövedelmek más jövedelmekkel nem kerülnek összevonásra, illetve más jövedelmek adóterheit csak áttételesen befolyásolják, jellemzően egy, adott százalékos mértékű adókulccsal kell megállapítani adófizetési kötelezettségüket.

1. Az úgynevezett vegyes jövedelmek körbe tartoznak

- kisösszegű kifizetésekkel,

- az ingatlanok bérbe adásával,

- nyereményekkel,

- a társasházi közös tulajdon hasznosításával,

- illetve a privatizációs lízinggel

összefüggésben megszerzett adóköteles jövedelmek. E jövedelmek azért kerülnek külön szabályozásra, mivel adóhatóság tekintetében - külterületi termőföld bérbe adása - adóalanyiságában, illetve egyéb szabályozás tekintetében nem illeszthetőek be másként a rendszerbe.