A személyi jövedelemadó törvény általános rendelkezése szerint költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül.

A kiadás igazolására csak az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla, illetőleg számlát helyettesítő okmány felel meg abban az esetben, ha a magánszemély olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az bármely oknál fogva ezek adására kötelezett.

Általában nem számolható el az a kiadás, amely olyan termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merül fel, amelyre a magánszemélynek akár részben is személyes vagy családi szükséglete kielégítése céljából van szüksége. A megfizetett személyi jövedelemadó, egyéni járulékok, hozzájárulások összegei szintén nem számolhatók el kiadásként.

Nem lehetséges a kétszeres költségelszámolás alkalmazása, bármely kiadás csak egyszeresen, egy alkalommal és legfeljebb a kiadással összefüggő bevétel mértékéig vehető figyelembe. E szabály alól kivételt képez a mezőgazdasági őstermelő, illetve az egyéni vállalkozó tevékenysége, mivel itt a törvény elismeri a veszteség keletkezését, illetve az árfolyamnyereségből, illetve a származtatott, összetett pénz, és tőkepiaci műveleteket, mivel ebben a körben az adóéven belül keletkezett veszteség elszámolható a nyereséges ügyletekkel szemben.

Több jövedelemtípus esetében a törvény feloldja a költségelszámolás szigorú rendelkezését azzal, hogy a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül költség elszámolását engedélyezi átalány formájában - például: mezőgazdasági kistermelő bizonylatnélküli költségelszámolása, önálló tevékenységet folytató magánszemély 10 százalékos költségátalánya, ingó ingatlan értékesítés alkalmazható jövedelemtartalom meghatározása stb. - minősít valamely.

Ugyanakkor vannak olyan kiadások, amelyek több év bevételében érvényesülnek. Ezek esetében kötelezővé teszi vagy megengedi a költségek évek közötti átvitelét - például: értékcsökkenési leírás, veszteségelhatárolás, támogatások felhasználásának elszámolása.

A személyi jövedelemadó törvény ugyanakkor az egyes tevékenységek költségének meghatározását a tevékenységek szabályozása során egyedileg is rögzíti.

Ennek az alkalmazásában kiemeli az önálló tevékenységet folytató magánszemély - ezen belül az őstermelő - költségeinek megállapítási - a 3. számú mellékletben -, illetve az egyéni vállalkozó költség megállapítási - a 11. számú mellékletben - szabályait.