A kifizetőnek az összevont adóalapot képező, általa kifizetett jövedelemből 40 százalék adóelőleget kell levonnia, amelyet csökkenteni kell az e jövedelemmel kapcsolatosan levont nyugdíjjárulék- és magánnyugdíj-pénztári tagdíj 25 százalékával. Az adóelőleget a kifizetés hónapját követő hónap 12.-ig kell az adóhatósághoz befizetni és a kifizetőnek a saját adóbevallása keretében bevallania.

Az önálló tevékenységből származó jövedelem meghatározására a törvény két lehetőséget enged, a bizonylatokra alapozott költségelszámolást, valamint a bevétel 10 százalékában megállapított költségátalány figyelembe vételével meghatározott költségek elszámolására alapozott módszert.

A személyi jövedelemadó törvény kimondja, hogyha a magánszemély nyilatkozik a kifizetőnek költség-elszámolási szándékáról, akkor az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelmet ennek figyelembevételével kell a kifizetőnek megállapítania.

A magánszemély költségnyilatkozatának ugyanakkor korlátot szab az a szabályozás, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításánál a magánszemély legfeljebb a bevétel 50%-os mértékű költségtartalmáról nyilatkozhat, illetőleg a kifizető csak ilyen maximális mértékű nyilatkozatot fogadhat el.

Ugyanakkor e nyilatkozat nem jelenti azt, hogy év végén a magánszemély ne számolhatná el a ténylegesen felmerült költségeit, akár a bevételének teljes egészére.

A nyilatkozat tartalma vonatkozhat egy adott kifizetésre vagy a kifizetőtől származó összes az adóévben esedékes kifizetésre. A kifizető nem vizsgálhatja a nyilatkozat szerint elszámolni kívánt költség összegének valódiságát.

Abban az esetben, ha a magánszemély év közben az adóelőleg levonását költségnyilatkozat alapján kéri, akkor az év végi adóbevallásában nem alkalmazhatja a 10 százalék költséghányad levonásának módszerét, de ha év közben nem nyilatkozott tételes költség elszámolási szándékáról, a bevallásnál alkalmazhatja a tételes költségelszámolást.

Ha a magánszemély az év végén kevesebb kiadást tud igazolni, mint az adóelőleg-levonásoknál nyilatkozott várható költség, akkor a különbözet után 12 százalék külön adót kell fizetnie és bevallania. Nem kell a külön adót fizetnie akkor, ha a nyilatkozott költség és a ténylegesen felmerült költség különbözete nem több, mint az adóelőleg számításnál figyelembe vett költség 5 százaléka.

Abban az esetben, ha a magánszemély nem nyilatkozik költség-elszámolási szándékáról, a kifizetőnek a bevétel 90%-át kell jövedelemként vélelmeznie, és az adóelőleget ebből kell megállapítania.

Írásban nyilatkozhat a magánszemély arról is, hogy az adóévben az összevont adóalapba beszámító jövedelme nem éri el az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét. Ekkor a kifizető az adóelőleget a göngyölítéses módszerrel is kiszámíthatja, ami azt jelenti, hogy az adóelőleget az adótábla szerint határozza meg. Ha a kifizető az előzőek szerint az adóév folyamán több alkalommal fizet ki ugyanazon magánszemélynek az összevont adóalapba tartozó jövedelmet, akkor kifizetésenként az adóév elejétől kezdődően e jövedelmeket összesítenie kell, és ennek alapján az adótábla szerint kiszámított adót csökkentenie kell az általa már korábban levont adóelőleg összegével. Az így kiszámított adókülönbözetet kell adóelőleg címén levonnia.

Ha a göngyölítéses szabály alkalmazását olyan magánszemély kéri, aki adóterhet nem viselő jövedelemmel is rendelkezik, akkor ennek várható éves összegéhez kell az esedékes kifizetés jövedelemtartalmát hozzáadni, és az együttes összegnek az adótábla szerinti adóját csökkenteni kell az adóterhet nem viselő jövedelem adójával. A göngyölítéses szabály alkalmazásánál is figyelembe kell venni a kifizetett jövedelemből levont nyugdíjjárulék, magánnyugdíj-pénztári tagdíj 25 százalékát, mint adóelőleget csökkentő tételt.

Ha a magánszemély bármely jövedelmével kapcsolatban a göngyölítéses szabály alkalmazását kérte, s az év során összevonandó jövedelme mégis meghaladja a jogosultsági határt, akkor a kifizetőtől származó jövedelmek 40 százalékának, és az e jövedelmekből levont adóelőlegeknek a különbözetét az értékhatár átlépését követő 15 napon belül be kell fizetnie az adóhatóság felé. Ha a magánszemély ezt elmulasztja (15 napon túl fizeti be), a különbözet után 12 százalék külön adót kell fizetnie, amelyet az év végi adóbevallásban is fel kell tüntetnie.

Ha a kifizető mezőgazdasági terméknek minősülő terméket vásárol magánszemélytől, és a magánszemély nem igazolja, hogy e tevékenységét egyéni vállalkozóként, vagy őstermelőként folytatja, s ha a felvásárolt termék állat vagy állati termék, akkor a kifizetés ellenértékének 4 százalékát, minden más esetben 12 százalékot kell levonni.

A mezőgazdasági őstermelő - ide értve a családi gazdálkodót is - tételes költségelszámoláson alapuló jövedelem megállapítás esetében negyedévente köteles - a negyedévet követő hónap 12. napjáig - adóelőleget fizetni, ha a bevétele meghaladja az adóév elejétől számítva a 2 millió forintot. Az adóelőleg alapját a megállapítási időszakig keletkezett bevételek, és az elszámolható költségek különbözetében megállapított jövedelem képezi. A költségek közt figyelembe lehet venni az időarányos értékcsökkenési leírás összegét, illetve a kistermelői költségátalány összegét.

A mezőgazdasági őstermelő - ha nem alkalmaz átalányadózást - az adóelőleg megállapításánál figyelembe veheti:

a) a súlyosan fogyatékos állapotára tekintettel őt megillető kedvezményt;

b) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba általa történt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt a befizetést tanúsító bizonylat alapján;

c) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény és a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján a havonta fizetett nyugdíjjárulék, illetőleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményét, valamint a saját tagdíját kiegészítő befizetés után járó kedvezményt a befizetést tanúsító bizonylatok alapján;

d) az őt megillető családi kedvezményt.

Az átalányadózó mezőgazdasági őstermelőnek - ide értve a családi gazdálkodót is - átalányadó-előleget negyedévenként, a negyedévet követő hó 12-éig kell megfizetni, az év elejétől megszerzett bevétel és a megfelelő átalányadó-alap, a vélelmezett jövedelemhányad figyelembevételével. Az így megállapított átalányadó-előleg összege és az év során már befizetett átalányadó-előleg különbözetének megfelelő összeget kell esedékes átalányadó-előleg címén megfizetni. Ebből következően, ha az átalányadó mértéke év közben változik (a bevétel olyan mértéket ér el, amelyből a számított jövedelem magasabb adótétel alá sorolja a jövedelmet), akkor az ily módon keletkezett adóelőleg-különbözetet a változást követően először esedékes átalányadó-előleg fizetése alkalmával kell befizetni.