Nem önállónak minősülő jogviszonyok körébe több tevékenység forma tartozik. Ilyen tevékenységek:

1. a munkaviszonyban folytatott tevékenység,
2. az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenysége,
3. a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el,
4. a jogszabály alapján választott tisztségviselő - kivéve a választott könyvvizsgáló - tevékenysége,
5. továbbá a segítő családtag tevékenysége.

Ha a magánszemély magyarországi adókötelezettsége nemzetközi szerződésből következik, akkor nem önálló tevékenység az a tevékenység, amely az adott nemzetközi szerződés szerint nem önálló munkának minősül, illetőleg - ha nincs nemzetközi szerződés - a külföldi állam joga szerinti munkaviszony is a nem önálló tevékenység körébe tartozik.

A nem önálló tevékenység bevételének számít minden olyan vagyoni érték, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben pénzbeli formában vagy természetbeni munkabérként rendszeresen vagy esetenként kap. Ide számít a munkáltató által kötött adóköteles biztosítás díja is, ha annak biztosítottja a magánszemély. A nem önálló tevékenységből származó bevételnek része a felsorolt jogviszonyok alapján kapott minden pénzösszeg vagy más formában megtestesülő vagyoni érték, kivéve a természetbeni juttatás és a kamatkedvezmény címén szerzett jövedelmet.

A nem önálló tevékenységgel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg is része a nem önálló tevékenységből származó bevételnek. Ugyanakkor a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítéssel szemben a jövedelem megállapításánál az igazolt költségek - legfeljebb a kapott költségtérítés mértékéig - elszámolhatók. A költségtérítés mértékén felül kapott bevételből további költségek nem vonhatók le. A külszolgálat címén kapott bevétel esetében a jövedelem meghatározásához a törvény által elismert költséghányadot lehet figyelembe venni.

A nem önálló tevékenység bevételéből levonható a munkavállalói érdekképviselet részére fizetett tagdíj és a kamarai tagdíj is, ha ezt a magánszemély költségként nem tudja érvényesíteni, mert nem folytat önálló tevékenységet, amelynek bevételével szemben elszámolhatná (például az orvosi kamarának fizetett tagdíj "kedvezményét" a csak munkaviszonyban álló orvos is érvényesítheti a munkaviszonyból származó bevételével szemben).

E jövedelmeken belül a munkaviszonyból származó bevétel az, amelyet a munkáltató a munkaviszonyra tekintettel fizet ki a magánszemélynek.

A munkaviszonyból származó bevétel csökkenthető a munkavállalói érdekképviseleti és a kamarai tagdíj, illetőleg, ha a bevételnek költségtérítő része is van, akkor annak mértékéig lehet a költséget levonni.

A munkaviszonyból származó bevétel megállapításánál nem kell figyelembe venni azt az összeget, amelyet a munkáltató számla ellenében térít meg, vagy a kiadás megelőlegezésére ad, kivéve, ha a munkáltató ily módon olyan kiadást vállal át a magánszemélytől, amely nem a munkáltató elszámolható ráfordításának része, illetve, ha az a magánszemély adóköteles jövedelmének, illetve azzal szemben el nem számolható kiadásának minősül.

A munkaviszonnyal kapcsolatos bevételnek nem számító tétel a hivatali, üzleti utazások költségeinek megtérítése kiküldetési rendelvény alapján, ha a térítés értéke nem több a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mértéknél. Ha a munkáltató a jogszabályban meghatározott mérték feletti térítést fizet, akkor a teljes térítési összeg minősül adóköteles bevételnek.

A munkaviszonyból származó jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni a gépjármű vezetőjének üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeget. A kifizetés a gépjármű vezetőjének útnyilvántartása (vagy menetlevél, fuvarlevél) alapján történhet, mert csak a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) alapulvételével számított összeg fizethető ki.

A munkaviszonnyal kapcsolatosan bevételnek nem számító tétel a munkába járási költségek megtérítése, abban az esetben számít elismert költség megtérítésének, ha közigazgatási határon kívülről történő munkába járással kapcsolatos kiadás megtérítését vállalja a munkáltató.

Nem számít bevételnek az olyan kifizetés, amelyet a munkáltató, a munkában töltött napok igazolása alapján a saját gépkocsival történő munkába járás címén fizet a magánszemélynek a munkahely és a lakás - ha a magánszemély lakása a munkahelye településének közigazgatási határán kívül van és a dolgozó munkarendje olyan, hogy tömegközlekedési járművet nem, vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, illetőleg nincs tömegközlekedés, vagy a mozgáskorlátozott munkavállalónak adott térítés függetlenül a lakóhely elhelyezkedésétől - közötti oda-vissza távolságra, kilométerenként legfeljebb 3 Ft értékben.

A nem önálló tevékenységből származó jövedelmeken belül külön kell szólni a bér fogalmába sorolt jövedelmekről, ugyanis e fogalomhoz kapcsolódik az adójóváírás, amely mindazok számára jár, akiknek az adóévben bérjövedelmük van. A bérjövedelmekkel kapcsolatok különös rendelkezés továbbá az, hogy ha a magánszemély részére az adóévet követő 15. napig - az előző évi munkateljesítményére tekintettel - fizetnek bérnek minősülő jövedelmet, akkor ezt a jövedelmet a kifizetés évét megelőző év adóköteles jövedelmének kell tekinteni.

A különleges jogi helyzetben került munkaviszony megszűnésével összefüggő jogszabályon alapulóan megállapított végkielégítés, amely a munkaviszonyban töltött időtől függ, és a munkaviszony megszűnése miatt kapja a dolgozó, amiből következően, hogy nem tartozik a bér fogalmába.

Kötelező mértékét a Munka Törvénykönyve, valamint a köztisztviselői és a közalkalmazotti törvények határozzák meg. Adózási szempontból végkielégítésnek számít a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény alapján folyósított végkielégítés, leszerelési segély és továbbszolgálói jutalom is.

A munkaviszony megszűnésével összefüggésben végkielégítés címén kapott összeg a magánszemély összevont adóalapjának része, de a törvényben meghatározott mértékű végkielégítés összegét évek között meg lehet osztani.

Ez azt jelenti, hogy az ilyen címen kapott összegnek az egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább annyiszor kell figyelembe venni abban az adóévben amikor azt juttatják, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés.

A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelőlegnek erre eső részét, de legfeljebb egy évi összeget a következő adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Ha a végkielégítés teljes összege még így sem került elszámolásra, akkor a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelőleget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Ha a munkáltató végkielégítés címén többet fizet, mint amennyit a vonatkozó jogszabályok előírnak, akkor a törvényben meghatározott mértéknél magasabb összegre nem alkalmazható az előző (megosztásos) szabály, hanem - mint nem rendszeres jövedelmet - a kifizetés évében kell az összjövedelemhez hozzászámítani, és az adóelőleget is az ilyen kifizetésekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani és levonni.

2003-tól a munkavállaló által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében bevétel az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét.

Nem minősül bevételnek 2003-tól a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte.

2003. évben a dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén - akkor is, ha erre átalakulás, jogutód nélküli megszűnés keretében kerül sor - munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek) minősül a magánszemély által az említett jogügylet révén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül bevételnek azonban az említett különbözet, amennyiben a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény helyett a magánszemély a társas vállalkozás átalakulása révén újonnan kibocsátott dolgozói üzletrészt, dolgozói részvényt szerez.