A bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthetett munkaviszony, amely teljesítménykövetelményt munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatókkal meghatározható módon tartalmaz.

A bedolgozói jogviszony a foglalkoztató és a bedolgozó közötti megállapodás alapján jön létre, melyet írásba kell foglalni. A megállapodásban meg kell határozni a bedolgozó által végezhető tevékenységet, a munkavégzés helyét, valamint a költségtérítés módját, illetve mértékét.

A bedolgozó e jogviszonyból származó bevételei - munkabér, munkadíj, tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés összege - esetében a személyi jövedelemadó törvény a nem önálló tevékenység, ezen belül pedig a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

A bedolgozói tevékenységgel kapcsolatban kapott költségtérítés ezért a munkaviszonyból származó bevétel része.

Az adóköteles jövedelem megállapításakor a költségtérítés összegéből levonhatók a ténylegesen felmerült és igazolt költségek.

A bedolgozói jogviszony keretében használt - a bedolgozó által biztosított - helyiség helyiséghasználati díja a vonatkozó Kormányrendelet szerint a bedolgozó részére megtérítendő rezsiköltségek között szerepel, így a személyi jövedelemadó törvény szerint a bedolgozói jogviszonnyal összefüggésben kapott költségtérítésnek minősül. Így e kifizetésre nem alkalmazható bérbeadásból származó jövedelem megállapításának szabályai, az nem adózhat 20 százalékos adótétellel.

Ha a bedolgozó költségeit nem tudja igazolni, az éves munkabér (munkadíj) 30 százaléka vehető figyelembe, mint adómentes jövedelem.

A fentiek szerinti költségek levonása után fennmaradó összeg a bedolgozó bérjövedelme, amellyel kapcsolatosan a más bérjövedelmekre vonatkozó adójóváírás megilleti a bedolgozót.