Az egyéni vállalkozói bevétele minden olyan vagyoni érték, amelyet a vállalkozói tevékenység ellenértékeként az adóévben kap, akkor is, ha az korábbi vagy későbbi évekre vonatkozik. Esetenként az adóévben kapott vagyoni értéket törvény "téríti" el a személyi jövedelemadó törvény (például a támogatásként kapott összeget akkor kell bevételnek tekinteni, amikor az ezzel kapcsolatos kiadás felmerül), ugyanakkor a tevékenység ellenértékeként kapott vagyoni érték megjelenési formájától függetlenül bevételnek minősül, ha nem forintban kapja a vállalkozó, akkor forintra átszámítva kell azt figyelembe vennie. A termék, a szolgáltatás esetében ilyenkor a szokásos piaci értéken alapuló bevételt kell figyelembe venni, a külföldi pénznemben kapott bevételt az MNB hivatalos árfolyamának alapulvételével, ennek hiányában az MNB hivatalos USD keresztárfolyam figyelembe vételével kell átszámítani.

Adóévi bevételként kell figyelembe venni a kapott előleget, illetve azokat a bevételeket is, amelyet egy, a tárgyévet megelőző évben (években) már megtörtént teljesítésért utólag kap a vállalkozó.

Bevételnek számít az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként kapott összeg vagy más vagyoni érték. Az értékesítési ár részének tekinti az szja-törvény;

1. a felárat, az engedményt, az árkiegészítést
2. a fogyasztási adót,
3. az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeget is.

A bevételek között kell figyelembe venni a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak, anyag, félkész termékek értékesítéséért kapott ellenértéket, ha ezek beszerzési árát, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben egy összegben, vagy utána értékcsökkenési leírással elszámolta. Ha az értékesítetett vagyontárgyért kapott ellenérték kevesebb, mint annak a szokásos piaci értéke, akkor bevételként nem a ténylegesen kapott ellenértéket, hanem a szokásos piaci értéket kell elszámolni. Így kell eljárni a selejtezett tárgyi eszközök értékesítésekor is, azaz ha a selejtezett eszközt a szokásos piaci értéke alatt adja el a vállalkozó, akkor nem a szerződés szerinti összeget, hanem a szokásos piaci értéket kell bevételként feltüntetni. Ha olyan ingóságot, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el az egyéni vállalkozó, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor a kapott ellenértéket nem kell vállalkozói bevételnek tekintenie, az ebből származó jövedelem adózására egészében az ingó, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó általános adózási rendelkezéseket kell alkalmaznia.

Ha az előállított vagy vásárolt terméket az egyéni vállalkozó saját céljára használja fel, vagy az általa végzett szolgáltatást saját maga veszi igénybe, illetőleg ezeket részben vagy egészben - nem természetbeni juttatás formájában - ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor ezek szokásos piaci értékét is bevételnek kell tekinteni akkor, ha ezekkel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, kivéve, ha a költséget - a saját célú felhasználás arányában - arányosítva állapítja meg. Ebben a körben nem kell bevételéként elszámolni, ha a terméket, szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja.

Ha olyan - ötvenezer (2001. január 1-je előtti beszerzés esetén harmincezer) forintnál magasabb egyedi értékű -, kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközt ad át ellenszolgáltatás nélkül a vállalkozó, amelynek beszerzési értékét egy összegben elszámolta, akkor az átadás időpontjától függően kell a beszerzési érték meghatározott százalékát bevételként számba vennie. Így, ha a beszerzés időpontjától számított;

1. egy éven belül történik meg az ingyenes átadás, akkor a beszerzési érték 100 százalékát,
2. ha egy éven túl, de két éven belül, akkor a 66 százalékát,
3. ha két éven túl, de három éven belül, akkor 33 százalékát bevételnek kell tekinteni.
4. Három éven túli ajándékozás esetén e címen nem kell a bevételt növelni.

Ezt a szabályt sem kell azonban alkalmazni, ha az ellenérték nélküli átruházás természetbeni juttatás formájában a 44 százalékos adó és más közterhek megfizetése mellett történik.

Bevételnek számít az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést korábban az egyéni vállalkozó költségként bármely évben elszámolta.

Bevétel a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés is, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget. Ide tartozik annak a biztosítási szolgáltatásnak az értéke is, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta.

Vállalkozói bevétel a kapott kamat (például az üzleti bankszámlán jóváírt kamat), a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg (kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe), valamint a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többlet-különbözet.

A tevékenységhez kapott támogatást is bevételnek kell tekinteni.

A kapott támogatásokról szóló - a hivatkozott szabályok szerint - ugyanakkor speciális eljárási szabályok következnek, amelyek szerint:

1. Ha a vállalkozó jogszabály vagy államközi megállapodás alapján vissza nem térítendő támogatást kap, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadások a felmerülés (kifizetés) évében - az értékcsökkenési leírási rendelkezések figyelmen kívül hagyásával - egy összegben költségként elszámolhatók. Akkor is be kell számítani a bevételek közé a támogatást, ha a magánszemély a támogatás felhasználása előtt megszünteti a tevékenységét.
2. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt az annak céljára történő felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie. Ha a folyósítást követő harmadik évben a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie.
3. Azt a támogatást, amelyet utólag folyósítottak a támogatás célja szerinti felhasználást igazoló számla ellenében vagy a felhasználás teljesülésének igazolása alapján, nem kell bevételként beszámítani akkor, ha a kiadást korábban költségként nem érvényesítette az egyéni vállalkozó, és később sem számolja el azt (értékcsökkenési leírással sem).
4. Ha a támogatás csak részben fedezi a célja szerinti kiadást (pl. egy munkagép megvásárlásakor annak csak a felére nyújt fedezetet), a kiadásnak csak azt a részét lehet a támogatással szemben közvetlenül elszámolni, amelyre a támogatás fedezetet nyújt, a többire a költségelszámolás (értékcsökkenés) általános szabályai vonatkoznak.
5. Abban az esetben, ha a vállalkozónak valamely ok miatt a támogatást részben vagy egészben vissza kell fizetnie, akkor azt a részt, amelyet a visszafizetendő összegből bevételként már elszámolt, levonhatja a visszafizetés évének bevételéből, de a támogatás céljának meghiúsulása miatt fizetendő büntető kamat, késedelmi pótlék nem számolható el költségként.

Az átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozónál a vállalkozói bevétel részét képezi az átalányadózás, illetőleg a tételes átalányadózás megkezdésekor - a meglévő készletekkel összefüggésben - az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított, és adóalapot nem érintő bevételként nyilvántartott összege.

Az eva köréből "visszatérő egyéni vállalkozó esetében nincs ilyen kötelezettség, mivel ez a készletérték az evás időszak bevételeként kezelendő.

A vállalkozás bevételeként kell továbbá figyelembe venni a kerekítési szabályok alkalmazása (pl. áfa-kötelezettség megállapítása során 1000 forintos kerekítést kell alkalmazni) során keletkező bevételi többlet-különbözetet.