Költségek elszámolása
2004.07.05. 15:11
A
törvény általános szabálya szerint költségnek a vállalkozási
tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a vállalkozói bevétel
megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben
ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül.
A
kiadást számlával, egyszerűsített számlával, illetőleg számlát
helyettesítő okmánnyal kell igazolni, ha az egyéni vállalkozó olyan
terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója bármely oknál
fogva ezek adására kötelezett. Ha az eladó nem kötelezett számlaadásra,
akkor a kiadást más bizonylat (például szerződés) alapján lehet
elszámolni. Eben az esetben is követelmény az eladó azonosíthatóságának
megteremtése.
Az elszámolás pénzforgalmi elven
történik, azonban vannak esetek, amikor maga a törvény minősít a kiadás
tényleges kifizetésének időpontjától függetlenül egyik vagy másik év
költségének valamely tételt (például tárgyi eszközök esetében az
értékcsökkenési leírás).
Bármely kiadást csak egyszeresen egy
alkalommal lehet elszámolni költségként.
Ha
az egyéni vállalkozó mezőgazdasági őstermelői tevékenységet is folytat,
akkor a tevékenységek bármelyikében az adóalap megállapítása az igazolt
költségek figyelembevételével történik, a tevékenységek folytatása
érdekében felmerült költségeket elkülönítve kell nyilvántartania.
Azokat a költségeket, amelyek mindkét tevékenységgel összefüggenek -
így nem különíthetőek el - a bevételek arányában kell megosztani. Ha a
magánszemély többféle önálló tevékenységet is folytat (pl. egyéni
vállalkozása mellett mezőgazdasági őstermelést és szellemi
tevékenységet is), választhat, hogy a tárgyi eszközök és nem anyagi
javak értékcsökkenését melyik - a több tevékenység közül csak az egyik
- önálló tevékenységének bevételével szemben érvényesíti.
Ha
az egyéni vállalkozó kereskedőként saját őstermelői termékét is
értékesíti, akkor ezeknek a termékeknek a szokásos piaci értékét
őstermelői bevételként kell figyelembe vennie - azaz az őstermelői
igazolvány értékesítési betétlapjába feltüntetnie -, és ezeknek a
termékeknek az értékesítéséből származó bevételt az egyéni vállalkozói
bevételei között is szerepeltetnie kell. Mindezek akkor is érvényesek,
ha akár az egyik, akár mindkét tevékenységében átalányadózást alkalmaz.
Ha azonban vállalkozói jövedelemadózás szerint adózik, az egyéni
vállalkozás érdekében felmerült költségek között figyelembe veheti az
őstermelői bevételek közé beírt értékeket.
Az egyéni vállalkozó költségként
számolhatja el
- a
vállalkozói kivétet, azt az összeget, amelyet az egyéni vállalkozó
vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként
elszámol. A vállalkozói kivét önálló tevékenységből származó
jövedelemnek minősül, de abból költség, költséghányad vagy más levonás
nem érvényesíthető. A vállalkozónak a kivét összegéből meg kell fizetni
a személyi jövedelemadó, az egyéni nyugdíjjárulék az egyéni
egészségbiztosítási járulék, illetőleg, ha az egyéni vállalkozó
magánnyugdíj-pénztár tagja, a tagdíj összegét, amelyek nem számolhatók
el költségként mivel a munkabérben már érvényesítésre kerültek. A kivét
összegéről a vállalkozó maga dönt, a törvény nem ír elő annak mértékére
szabályt. Fontos összefüggés azonban, hogy az adóévben "kivett"
vállalkozói kivét összege jelentősen befolyásolja a vállalkozói
osztalékalap után fizetendő adó mértékét, valamint a járulékfizetési
kötelezettség alapját is képezi.
- a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az
adott előleget, mint:
1.
Az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére,
szállítására fordított összeg; a 50 ezer forint alatti értékű,
kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére,
előállítására fordított kiadás; valamint a kizárólag üzemi célt
szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak folyamatos, zavartalan,
biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára
fordított kiadások.
2. Az alkalmazott részére
kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és
kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív
szerződés vagy a munkaszerződés alapján az alkalmazottnak járó, a
munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés.
3.
Bármely más magánszemély javára a társadalombiztosítással vagy
magánnyugdíj-pénztárral kötött megállapodás alapján a nyugellátásra
jogosító szolgálati idő szerzése céljából fizetett összeg és a
magánnyugdíj-pénztári tagdíj, az a magánnyugdíj-pénztári
tagdíjbefizetés, amelyet bármely magánszemély javára támogatási
megállapodás alapján vállal át szolgálati idő és magánnyugdíjra
jogosító jövedelem szerzése céljából fizet a vállalkozó.
4.
A 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - de
legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak
közterhei.
5. A természetbeni juttatásra fordított
kiadás és annak közterhei (ideértve a 44 százalék személyi
jövedelemadót is), a megfizetett cégautó adó, valamint a
kamatkedvezmény miatt fizetett személyi jövedelemadó.
6.
Az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott,
továbbá az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba
történő munkáltatói hozzájárulás befizetése és annak közterhei.
7.
A nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási
járulék, a baleseti járulék, a vállalkozói osztalékalap után fizetett
egészségügyi hozzájárulás (kivéve, amelyet a megszűnés után kell
megfizetni).
8. A köztestület számára fizetett
tagdíj, vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az
egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti
feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett
összeg.
9. A megrendelő, a vevő által igazolt
szavatossági és jótállási költség, továbbá a bevétel, illetve az ehhez
szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-,
felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja (az
életbiztosításnál feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett
igénybe adókedvezményt).
10. Az állami
költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak az
adóévben megfizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó -
kivéve a vállalkozói személyi jövedelemadót -, illeték, hatósági díj,
vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat,
önellenőrzési pótlék, valamint a vállalkozási tevékenységgel
kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat,
kivéve, ha a tárgyi eszköz beszerzési árának a részét képezi.
11.
Az üzlet, a műhely, a gazdasági épület bérleti díja, a fűtés, a
világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádió-telefon,
telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a
telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan
lehet a kiadásokat figyelembe venni. 2003-tól ha az internet használat
csak részben szolgálja a tevékenységet, akkor -tételes elkülönítés
nélkül - használati díj 30 százaléka, de legfeljebb évente 60 ezer
forint számolható el költségként. A telefon, a rádió-telefon, a
telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a
készülék ára és a beszerelés díja, de a telefon árának és beszerelési
díjának csak 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben,
ha az egyéni vállalkozó lakása és telephelye műszakilag nem
elkülönített.
12. A törvényben meghatározott a
képzésre fordított kiadásokat, amelyeket az egyéni vállalkozó
költségként számolhat el. A saját maga, vagy alkalmazottjának képzésére
(továbbképzésére) fordított kiadást akkor számolhatja el az egyéni
vállalkozó költségként, ha a képzés a vállalkozási tevékenységhez
hasznosítható szakismeretek megszerzését célozza. A vállalkozási
tevékenységhez hasznosítható ismeretek megszerzéséhez szükséges
képzésre fordított kiadások más magánszemély esetében is elszámolhatók,
ha az egyéni vállalkozó a vele kötött tanulmányi szerződés alapján
viseli a költségeket.
13. A reprezentáció, üzleti
ajándék címén adóköteles természetbeni juttatások - közterheikkel
együtt - költségként elszámolhatók.
14. Az adómentes
természetbeni juttatásnak minősülő munkaruházati termék, a védőruha, a
védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége.
Költségként elszámolható az olyan ruházati terméket, amely a törvény
szerint adómentesnek minősül. Nem számolható el azonban az olyan
ruházati termék, amely mindennapi viseletre alkalmas abban az esetben
sem, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége elvárható az elegáns
megjelenés.
15. Továbbá minden olyan költséget,
amely a vállalkozással összefüggésben felmerültek, és nem minősülnek el
nem számolható kiadásoknak.
- a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását.
- a tevékenységhez használt járművek fenntartásának,
üzemeltetésének költségeit.
Az egyéni vállalkozói tevékenység kezdő
évében - a fentieken túlmenően - elszámolható;
- a
vállalkozói tevékenység megkezdése előtt legfeljebb három évvel
korábban beszerzett, és utóbb e tevékenységhez felhasznált anyag- és
árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem
számolt kiadás;
- a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadások; illetőleg
- megkezdhető
a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem
anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolása.
|