A költségelszámolás általános szabályából következik, hogy a jövedelem megállapításakor nem vehető költségké nt figyelembe az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza.

Nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült kiadásnak a hitel visszafizetése, a költség-elszámolási rendelkezésekben megjelölt korlátot meghaladó kiadás, a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.). Ez alól kivétel az önellenőrzési pótlék, illetőleg az olyan adóra vonatkozó adóhiány, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna.

Nem számolható el költségként az egyéni vállalkozó személyi jövedelemadója, vállalkozói személyi jövedelemadója és a vállalkozói osztalékalap után fizetett személyi jövedelemadója sem.

Nem érvényesíthető költségként az egyéni vállalkozó által megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati idő szerzése céljából saját maga javára történő befizetése, magánnyugdíj-pénztári tagdíja és annak kiegészítése, ugyanis ezeknek a 25 százalékát az összevonandó jövedelme adójából levonhatja.

Nem számolható el költségként az egyéni vállalkozó által adott közcélú adomány összeg, a tárgyi eszköz értékcsökkenési leírás alapjába beszámító kiadások összege (ezek az értékcsökkenési leírás elszámolásán keresztül érvényesülnek kiadásként.

Bármely kiadást csak egyszeresen egy alkalommal lehet elszámolni költségként.