A személyi jövedelemadó törvény szerint ingatlannak minősül a termőföld, a telek, az építmény, az épület. Az ingatlan értékesítéséből származó bevétel részét képezi a földingatlanon, a tulajdonos változásakor meglévő betakarítatlan termés, termény, lábon álló fa. A vagyoni értékű jog körébe tartozik a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet - kivéve az albérletet és az ágybérletet -, az üdülőhasználati jog, a külföldiek ingatlanhasználati joga.

Az ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházásából (végleges átengedéséből), megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges lemondásból keletkező jövedelem után húsz százalék személyi jövedelemadót kell fizetni.

Az ingatlan és a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházása esetén a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt. A bevétel megállapítása során nem annak tényleges elérését (az ellenérték átvételét) kell figyelni, hanem attól függetlenül, a fenti események bekövetkezését.

Az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételnek része minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (Pl.: ingatlan-apport) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke.

Ha az ingatlan, a vagyoni értékű jog elidegenítéséhez bírósági, hatósági határozat kapcsolódik, akkor a bevétel az e határozatokban megállapított érték.

Az adótörvény az ingatlanok, a vagyoni értékű jogok, illetve ingatlanok és vagyoni értékű jogok cseréjét úgy kezeli, mintha a cserepartnerek adásvételi szerződést kötöttek volna. Ilyenkor az ingatlanértékesítés vagy a vagyoni értékű jog értékesítés bevételének a csereszerződésben feltüntetett értéket kell tekinteni. Ha a csereszerződés nem tartalmazza az elcserélt ingatlan vagy a vagyoni értékű jog értékét, akkor az "értékesítés" bevételének azt az értéket kell tekinteni, amelyet az illeték megállapításánál figyelembe vettek.

Az ingatlan, a vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelem megállapítása úgy történik, hogy a bevételből le kell vonni azokat a kiadásokat, amelyek az eladott ingatlannal összefüggésben felmerültek. Így levonható;

1. a megszerzésre fordított összeg,
2. az ingatlan megszerzésével kapcsolatban felmerült kiadás (például megfizetett illeték, az ügyvédi, hirdetési költségek),
3. az eladásra kerülő ingatlanon elvégzett értéknövelő beruházás költsége,
4. az ingatlan, a vagyoni értékű jog eladásával kapcsolatban felmerült kiadás (például a hirdetések díja).

A jövedelem meghatározásánál ugyanakkor nem lehet figyelembe venni azokat a kiadásokat, amelyeket a magánszemély valamely tevékenységéből származó bevételével szemben korábban már költségként elszámolt.

A családi gazdálkodókra vonatkozó speciális szabály ugyanakkor, hogy ha korábban családi gazdálkodóként vásárolt termőföldet - amelyet az eladó így adófizetés alól mentesített - a szerzést követő öt éven belül értékesíti, vagy családi gazdálkodásának köréből kivonja - például tevékenységét megszünteti -, adófizetési kötelezettség a bevételnek minősülő összeg után keletkezik, költséget nem vehet figyelembe.

Ebben az esetben a jövedelem az elért bevétel, de ha a bevétel kisebb az eredeti vételárnál, akkor az eredeti vételár.

Más esetekben a megszerzésre fordított összeg attól függően határozható meg, hogy az eladásra kínált ingatlant, vagyoni értékű jogot a magánszemély milyen módon szerezte.

1. Ha az ingatlant, a vagyoni értékű jogot vásárolta, akkor az ingatlan, a vagyoni értékű jog vásárlásakor kötött szerződésben vételárként feltüntetett összeget kell megszerzésre fordított összegnek tekinteni.
2. Ha az ingatlant, a vagyoni értékű jogot örökségként szerezte vagy ajándékba kapta a magánszemély, akkor a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításánál figyelembe vettek.
3. Ha az ingatlanhoz, a vagyoni értékű joghoz csere útján jutott a magánszemély, akkor a cseréről szóló szerződés szerinti érték, de ha ez nincs feltüntetve, akkor az az érték, amelyet az illeték megállapításánál figyelembe vettek.
4. Ha az eladásra szánt ingatlant a magánszemély az önkormányzattól bérlőként vásárolta meg, akkor megszerzésre fordított összegnek a szerződésben szereplő tényleges vételárat kell tekinteni.

Ha a megszerzésre fordított összeg bármely ok miatt nem állapítható meg, az ingatlanért, a vagyoni értékű jogért kapott összeg 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni.

Az öt évnél régebben vásárolt ingatlan átruházása esetén a fentiek figyelembe vétele mellett megállapított jövedelmet a szerzési idő függvényében csökkenteni kell.

Ha az eladott ingatlant a magánszemély az eladást megelőző hatodik évben szerezte, akkor a jövedelmet tíz százalékkal csökkentheti. A csökkentésnek ez a százalékos mértéke évenként tíz-tíz százalékponttal nő, így ha az ingatlan átruházása a szerzést követő tizenötödik évben vagy később történik, nincs adófizetési kötelezettség, mivel az adóalap nulla forintra csökken.

E szabály alkalmazásakor az ingatlan szerzéskori időpontját kell figyelembe venni függetlenül attól, hogy azon ezt követően - akár évekkel is - értéknövelő beruházást (pl. új lakás építését) hajtott végre a tulajdonos.

A vagyoni értékű jogra a "csökkentési" szabályt nem lehet alkalmazni, viszont az 1982. január 1-jét megelőzően szerzett vagyoni értékű jog elidegenítése esetén nem kell a bevételt figyelembe venni.

A jövedelmet terhelő adót a magánszemélynek a jövedelem megszerzésének évéről szóló adóbevallásában kell feltüntetnie.