Az adó alapja a nyújtott kedvezmény.

Ha a kifizető vásárolt terméket vagy szolgáltatást ad a magánszemélynek, akkor az után az érték után kell adóznia, amelyet a magánszemély a kifizető kiadásának értékéből nem térít meg.

Nem számít természetbeni juttatásnak, ha az önálló tevékenység ellenértékét természetben "fizetik ki" (például a vállalkozónak értékpapírral fizetik meg a tevékenységét), továbbá a természetben adott munkabér sem.

Szintén nem kell a természetbeni jutatásra vonatkozó szabályokat alkalmazni azokban az esetekben, amikor az ingatlan vagy ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni értéket adnak, a törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen adott természetbeni jövedelmekre, továbbá a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén vagy dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni értékre. Ezekben az esetekben, a természetbeni formában kapott vagyoni érték olyan jogcímen adóköteles, amilyen jogcímen kapta azt a magánszemély.

Az adóköteles természetbeni juttatások után az azt kapó magánszemélynek nincs semmiféle adókötelezettsége, a magánszemélynek nem kell adót fizetnie, sem bevallania.

Abban az esetben, ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az e címen kapott vagyoni értéket (például ingóságot, értékpapírt) elidegeníti, akkor azt az értékrészt, amely után a kifizető a természetbeni juttatás utáni (44 százalékos) adót megfizette, vagy amely adómentesnek minősül, továbbá a magánszemély által fizetett ellenértéket együttesen kell szerzési értéknek tekinteni.

Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.

Az adó alanya az a kifizető, aki (amely) a személygépkocsi tulajdonosa vagy üzembentartója (ha ez két különböző cég, akkor az üzembentartó az adóalany). Az adót átvállalhatja a személygépkocsit használó magánszemély is, de esetleges adófizetési mulasztása esetén az adóhatóság a kifizetőtől követelheti az adót.

Az adótételeket havonta, a tárgyhónapot követő nap 12-éig kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonost a változást követő hónaptól terheli az adókötelezettség.

A tételes (havonta fizetendő) adó mértéke a beszerzési ártól és a beszerzés időpontjától függ.

Nem kell cégautó adót fizetni akkor, ha a kifizető igazolni tudja (például útnyilvántartással), hogy a személygépkocsit kizárólag hivatali célra használja, illetőleg akkor, ha a kifizető igazolható módon legalább egy teljes hónapig egyáltalán nem használja (semmilyen célra!) az adott személyautót (mert például a gépkocsi üzemképtelen).

Hasonlóan nem kell cégautó adót fizetni olyan magáncélú használat esetén, amikor a magánszemély a kifizetőnek térítést - az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség, vagy a számlák alapján számított üzemanyagköltség, vagy az üzemanyag megvásárlása (pl. tele-tankos módszerrel), továbbá a magáncélú használat során futott kilométerre a három forint/kilométer általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével számított összeg - fizet.

Magáncélú használatnak az olyan használat minősül, amikor a körülményekből (szabályzat, szerződés, útnyilvántartás stb.) megállapítható, hogy a személygépkocsit magánszemély akár állandó, akár eseti jelleggel annak egyéb használatától függetlenül személyes céljaira használja.

Az egyéni vállalkozónak - amennyiben nem kizárólag üzleti célú személygépkocsit üzemeltet - a cégautó adót meg kell fizetnie, ha a személygépkocsi beszerzési értékét értékcsökkenési leírás útján akarja elszámolni. A kisvállalkozói kedvezmény személygépkocsi beszerzésre alapozott elszámolásának feltétele a cégautó adó négy éven keresztüli megfizetése.