Kisösszegű kifizetések

Ezek és az egyösszegű járadékmegváltások körébe az önálló tevékenységből (de nem egyéni vállalkozói és nem mezőgazdasági kistermelői tevékenységből) származó, ötezer forint alatti kifizetések tartoznak. Ebben a körben a jövedelemszerző magánszemély dönthet, hogy jövedelmét forrásadós körbe vonja negyven százalék adó levonása mellett - így a kifizető által levont és befizetett adóval az adóztatás folyamata lényegesen egyszerűbbé válik (magánszemélynek ezt a jövedelmét nem kell bevallania) -, vagy összevonandó jövedelemként kívánja kezelni.

Sok esetben a kis jövedelműeknek előnyösebb az összevont adózás, mert esetleg egyáltalán nem, vagy a forrásadónál alacsonyabb adókulcs szerint fizethetnek adót.

Az összevonás szándékát a magánszemélynek írásban közölnie kell a kifizetővel.

Ha a magánszemély a csőd, felszámolás, végelszámolás keretében megillető tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék és más hasonló járadékjellegű követelés, a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés egy összegben való megváltását kéri a kifizetőtől, akkor a kifizetett összeg teljes egészében jövedelem, és ebből a kifizetőnek 25% adót kell levonnia.

Az ingatlan és a termőföld bérbeadásából származó jövedelem

Adózásában fontos szempont, hogy az ingatlan - amely a bérbe adás tárgyát képezi - külterületi termőföldnek minősül, vagy nem, illetve, hogy a bérbeadási tevékenység a egyéni vállalkozási tevékenység részeként jön e létre (ebben az esetben nem e körben kell kezelni a bevételt, hanem a vállalkozás bevételeként).

Az szja törvény szerinti termőföld haszonbérbe adása alatt az olyan bérbeadást kell érteni, amikor a termőföld magánszemély tulajdonosa vagy haszonélvezője egy vagy több évre, írásban kötött megállapodás alapján, bérleti díj ellenében mező-, erdőgazdasági, illetve halászati hasznosításra adja bérbe a földterületet.

Mentes az adó alól a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbe adása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama az 5 évet eléri, illetve meghaladja. A magánszemély köteles a mentesség alapján korábban meg nem fizetett adót késedelmi pótlékkal növelt összegben a szerződés megszűnése éve kötelezettségeként megállapítani, bevallani és megfizetni, ha a mentesség alapjául szolgáló szerződés 5 éven belül bármely okból (ide nem értve a szerződő feleken kívül álló okot, valamint a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondását) megszűnik.

Ha a magánszemély a termőföldjét kifizetőnek adja bérbe, akkor az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be és fizeti meg. A magánszemélynek a termőföld bérbeadásából származó jövedelme adóját a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóságnál be kell vallania és meg kell fizetnie, a bevallást a magánszemélynek - az erre a célra rendszeresített nyomtatványon - a jövedelem megszerzésének évét követő év március 20-ig kell teljesítenie, ha van olyan jövedelme, amelyet nem kifizetőtől kapott, vagy a kifizető valamely jövedelme után adót nem vont le. Ha a magánszemély több önkormányzat illetékességi területén szerez bevételt termőföld bérbeadásából, az adóbevallást és adófizetést önkormányzati adóhatóságonként külön-külön kell teljesíteni.

Más ingatlan bérbeadásából származó jövedelmek esetében a magánszemély választásától függően kétféle módon állapítható meg:

1. A bevétel egésze alapján történik az adó megállapítása, azaz költségelszámolás nem érvényesíthető, és az adó mértéke 20 százalék.
2. Az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések alkalmazásával a jövedelem a bérleti díjból a költségek levonásával (tételes költségelszámolással), vagy a "kilencven százalékos" szabály alkalmazásával határozható meg.

A magánszemély választásától függetlenül év közben a teljes (a költségekre fizetett térítést is tartalmazó) bérleti díj húsz százalékát kell a kifizetőnek levonnia és befizetnie.

A fizető-vendéglátó tevékenységre tekintettel a bérbeadó a tételes átalányadózást választja, szobánként évi 2002-ben 24 ezer forint adót, 2003-ban 32 ezer forint adót kell fizetnie. 2003-tól, ha a magánszemély több lakással, üdülővel rendelkezik, tételes átalányadózást csak akkor választhat, ha ezek közül csak egyben folytat fizető-vendéglátó tevékenységet. Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az e törvényben foglalt szabályok szerint kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól. A tételes átalányadót egyenlő részletekben, a negyedévet követő hónap 12. napjáig, a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül kell megfizetni.

Ha a magánszemély az ingatlant falusi vendéglátó tevékenység keretében hasznosítja, és a bevétele - csak a szállásadás tekintetében - nem több 2002-ben évi négyszázezer, 2003-tól évi hatszázezer forintnál, nem kell adót fizetnie. Lényeges azonban, hogy ha a bevétel túllépi ezt az értékhatárt, akkor a teljes bevétel alapján kell a húsz százalékot megfizetni (vagy választható az összevont adózás az előzőek szerint).

Ha a bérlő kifizetőnek minősül, akkor a bérleti díj húsz százalékát le kell vonnia. Kifizetőnek nem minősülő bérlő (például magánszemély, külföldi szervezet) esetében, illetőleg akkor is, ha a bérlő kifizető, de bármely ok miatt az adó levonása nem történt meg, a bérbeadónak kell negyedévenként a negyedévet követő hónap 12-éig a teljes bérleti díj húsz százalékát befizetnie adóként.

Társasház közös tulajdonának hasznosítása

Az szja törvény alanya a magánszemély, de ez alól kivétel a társasház (társasüdülő), ha közös tulajdonát hasznosítja. A társasház nem jogi személy, fő funkciója a közös tulajdonnal kapcsolatos felelősség és működtetés biztosítása, amelyhez döntően a tulajdonostársak befizetéseiből biztosítják a forrásokat. A társasháznál keletkező jövedelmek teljes körű adóztatásának lényege, hogy a társasházak kizárólag a személyi jövedelemadó törvény alanyaiként adókötelesek a közös név alatt megszerzett jövedelem után akkor is, ha a tulajdonostársak nem kizárólag magánszemélyek, de akkor is, ha magánszemély tulajdonos nincs is közöttük.

A bevételek közül meghatározott körre a rendelkezés úgy írja elő a jövedelem-számítás, az adó-megállapítás és megfizetés kötelezettségét, mintha a bevétel megszerzője magánszemély lenne, kimondva, hogy ez esetben a társasház tekintendő magánszemélynek. A társasháznak fizetett adóköteles összegből a húsz százalék adót a kifizetőnek kell levonnia és befizetnie, a társasház részére igazolást kell kiállítania, az adóhatóság részére pedig adatot kell szolgáltatnia. A nem kifizetőtől (pl. magánszemélytől, külfölditől) származó adóköteles bevételből a húsz százalék adót negyedévenként kell a társasháznak befizetnie az adózás rendjéről szóló törvény szerint a negyedévet követő hónap 12-éig.

A nyereményből származó jövedelem

Forrásadó terheli az adóköteles nyereményt is, ennek mértéke húsz százalék. Az adót ebben az esetben is a kifizetőnek kell levonnia és befizetnie. Ebből a szempontból kifizetőnek a szerencsejáték szervezőjét kell tekinteni. Az adóköteles nyeremény esetében az adót a magánszemélyeknek kiosztott teljes nyereményösszegből egy tételben kell levonni és befizetni. Ha a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, akkor az adó kiszámításához az áfa nélküli szokásos piaci értékből kell kiindulni, és annak 25 százalékát kell a kifizetőnek megfizetnie.

Privatizációs lízing

Az privatizációs lízingszerződésből származó bevételnek (és teljes egészében jövedelemnek) számít a lízingbe vett társaság privatizált tulajdonrészének (részvény, üzletrész) névértéke (a lízingszerződés megkötésekor a cégbíróságon bejegyzett vagyon szerinti érték) vagy, ha az több, az említett tulajdonrész ellenértéke.

E bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke húsz százalék. A magánszemély adófizetési kötelezettsége azonban abban az adóévben keletkezik, amikor az a tulajdonában lévő vagyonrészt, vagy annak egy részét bármilyen módon elidegeníti, vagy az általa lízingbe vett társaság jogutód nélkül megszűnik. Ez utóbbi esetben bevételnek akkor is az ellenérték számít, ha az kevesebb, mint a névérték.

A névértéknek vagy az ellenértéknek nem része az az összeg, amelyet a magánszemély a privatizált tulajdonrész megszerzése érdekében saját adózott jövedelméből lízingdíj címén megfizetett. A tulajdonrész részbeni értékesítése esetén a névérték vagy az ellenérték és a saját adózott jövedelemből fizetett lízingdíj arányos részét kell figyelembe venni.