(Triticum spelta L.)

A tönkölybúza jelentősége

A mezőgazdasággal szemben támasztott környezetvédelmi követelmények közül a legfontosabbak a fenntarthatóság, a biológiai sokféleség megőrzése és a természetvédelmi szempontok. A mezőgazdasági túltermelés vagy a területek parlagon hagyása helyett jobb alternatívát kínál a kevésbé intenzív termelési módszerek alkalmazása és a kisebb hozamú, hagyományos növények termesztése.

Az elmúlt években hazánkban is megnőtt az igény a vegyszermentes, egészségkímélő és minőségi élelmiszerek iránt. Ez jobb beltartalmi értékű, nagyobb tűrőképességű, de elfogadható terméspotenciájú hagyományos növények termelésbevonását jelentheti, amelyek termőhelyhez igazodó termelési szerkezet kialakítására, a tájtermesztés felkarolásával, a minimális talajműveléssel a helyi minőségi sajátosságokat hordozó márkázott termékek előállítására, az ökológiai adottságokra épülő versenyképesség fokozására alkalmasak. A spelta- vagy tönkölybúza a felmerült kívánalmaknak sikerrel tesz eleget Magyarországon. A táplálkozási értéke mellett a nagyfokú alkalmazkodóképességében rejlik a jelentősége. Éghajlat, talajelőkészítés, talajerő és az elővetemény tekintetében a tönköly kevésbé kényes, mint a kenyérbúza, termesztése leginkább olyan helyeken javasolható, ahol a búza nem elég biztos; így pl. sovány homok és nehéz agyagtalajon vagy magas fekvésekben, ahol a búza már nem teremhet. Az emberiség egyik legősibb növényei közé, a Triticum nemzetségbe tartozik, a közönséges búzával (Triticum aestivum), és a durum- vagy tésztabúzával (Triticum durum) együtt. Hazánkban a termesztése a múlt század elején maradt abba az étkezési búzánál kisebb termése és a hántolási nehézségek miatt.

Származása és eredete

Nincs vadon élő faj rokona. Eredetét tekintve több mint 10 ezer éve Délnyugat-Ázsiából, Mezopotámiába került, majd a bronzkorban Európában honosították meg. A Kárpát-medencében 8 ezer éve őshonos. Jelenleg a világon főleg Franciaországban, Ausztriában, Svájcban, Csehországban és Németországban tartják fenn. Génközpontja a Kaukázus környékén lehetett elsődlegesen, és innen vitte magával a neolit-vándorember Észak-Európába, majd Svájc területére. A bronzkor legelterjedtebb gabonája volt. A tönköly a késői bronzkorszakban, időszámításunk előtt 1000-ben már a legfőbb gabona. A tönkölyből “far” készült, ami a puliszkához hasonló étel, a rómaiak fő tápláléka volt. A búzáéhoz hasonló tönkölyszemet liszté őrlik és azt épp úgy használják. Jelentősége akkor volt, amikor a kenyérbúza fajták az időjárási szélsőségek és a kórokozók, kártevők és egyéb negatív hatások következtében kipusztultak. Számos nemesített tönkölyfajtát állítottak elő XIX. században.

A tönkölybúza morfológiája, fejlődése

A tönkölyt vagy "tenkelyt" leginkább, mint őszi veteményt művelik; legelterjedtebb válfajai a fehér és vörhenyes kalászú.

Fejlődési menete: az október végi vetés következtében a szegállapotot március elején éri el, 4-6 leveles állapotba április végén kerül, szárba indulása május első dekádjára tehető. A gabonafélék közül a legjobban bokrosodik. Érése és betakarítása július első és második dekádjában történik.

Betakarításkor az idő megválasztására és a további kezelésre nagyon ügyelni kell, mert a kalász gerince törékeny. A szemet a pelyvából koptatással különítik el, mert a cséplés során csak kevés mag hull ki a pelyvából. A tönköly hozama általában kevesebb, mint a búzáé, mivel kedvezőtlenebb viszonyok között szokták termelni. Csekély termés 24-34 hl/ha, közepes 40-62 hl/ha, jó termés 70 hl/ha tokos szem, melynek hl-súlya 39-45 kg, és amely 36-45 % koptatott tiszta szemet ad.

A tönkölybúza leírása

A tönköly egynyári vagy áttelelő gabona. Rendkívül erős bojtos gyökérzete van, a közönséges búzáénál nagyobb tömegű járulékos rendszerrel rendelkezik, ez is az igénytelenségére utal. Így ott is, ahol a hagyományos búza nem kifizetődő még mindig gazdaságosan termeszthető. Magassága 60-140 cm. Éretlen állapotban általában szürkészöld színű. Szalmaszára vastag, hajlékony, de erős. Zölden az erős jégeső sem tud kárt okozni benne. A fiatal növény levele zöld-sötétzöld, közepesen széles, kissé felálló. A napfényt jól hasznosítja a szinte háromszoros zászlós levélfelülete miatt. A kalász hosszú, négyszögletes, hasáb alakú, közepes tömöttségű, éretten világosbarna. A kalász igen nyurga és annyira laza, hogy éréskor kalászkákra törik. A kalász szálkás vagy tar, hossza 8-18 cm, éréskor általában bókoló. A kalászorsó törékeny, széles és vastag. A kalászkákban 3-4 virágot találunk, de csak 2-3 szem fejlődhet ki. A kalászkák 5-10 emeletmagasságban helyezkednek el a kalászorsón. A szemeket a toklászok zárva tartják. A termés a virágpelyvával összenőtt. A pelyva színe különböző lehet: fehér, pirosló, kékes-fekete. A szemtermés a kenyérbúzákkal ellentétben teljes őrlésre a korpa felhasználásával alkalmas. A növények levélzete, kalásza viaszolt, így a napfény UV sugárzása ellen védett.

Termése a csupasz búzáéhoz hasonló, de három élű szemtermés, mely gyengén lapított, és a hasi barázda mély. Szemtermése hosszúkás, színe világosban-sötétbarna, fény felé tartva áttetsző törésfelülete szinte teljesen üveges. A szemtermés jellemzői: hossza: 7,5-11 mm, ezerszemtömege hántolva: 42-52 g, pelyvásan 75 g. Ezerkalásztömege: 115-135g. Hektolitertömege pelyvásan 40 kg: hántolva 76-82 kg. Pelyva általában: 25-28 tömegszázalék

A beltartalom tekintetében jobb minőséget biztosít, mint a megszokott búzafajok. Nyersfehérje tartalma 17-20 %, nedves sikér tartalma 31-43 %, nyers sikér tartalma 5, 7-es szorzóval 43-48 %, esésszáma 350 körüli, esszenciális aminosavakban gazdag, magas az ásványianyag tartalma (vas, magnézium, kobalt) és vitaminokban gazdag (A, B és E). Az egészen más keményítő- és fehérjeszerkezete miatt a lisztérzékenyek számára is ajánlott, pelyvája antibiotikus hatású. Különlegesen nagy tápértékű liszt készíthető belőle. Tésztát tojás nélkül lényegesen kevesebb vízzel készíthetünk belőle. A kár

os légköri szennyeződések és a radioaktív anyagok jelentős részét a mindig szorosan záródó pelyvatakaró megszűri. Az egészséges táplálkozásban betöltött szerepe, valamint az átlagosnál sokkal jobb élettani hatása miatt külföldön sokan ismerik és előszeretettel fogyasztják a belőle készült termékeket. A megtermelt mennyiség jól exportálható, ami a jövedelmezőséget tovább javíthatja. Esszenciális aminosavakban gazdag, alkotórészei az emberi szervezet immunrendszerét védik.

A tönkölybúza termesztéstechnológiája

Éghajlatigénye

Hőigénye hasonló a kenyérbúzáéhoz, csírázása elegendő nedvesség jelenlétében +l és –2 ° C-on megindul és a csírázásától kezdve +2 és –4 ° C-on fejlődni képes. A frissen kikelt növénykék mínusz l5–20 ° C-ig könnyen telelnek át, ennél nagyobb fagyok esetén már károsodhat az állomány. A búzafajták közül kiemelkedik a hidegtűrő képessége, egyes fajtái rendkívül fagyállóak. Télállósága kiváló, 30-40 cm vastagságú és több hónapos hótakarót is elvisel, nem fagyérzékeny. Az aszálytűrése is jó, elvisel két hónapos vízborítást a vegetáció megindulása előtt. A tavaszi napsugár és bőséges csapadék hatására ellenben gyorsan fejlődik, és jól bokrosodik. Az összes gabonaféle közül legjobban bokrosodik. Tág térállásban, 16 cm-es tőtávnál 6-25 kalászt, 8 cm-es tőtávnál 6-18 kalászt, 4 cm-es sortávolságnál 4-10 kalászt hoz tövenként.

Talajigénye

A tönkölybúza a talajra igénytelen, belvizes és futóhomok talajok kivételével bárhol megterem. Zordabb klíma alatt, kötött nehéz talajon, ahol a búza termése bizonytalan vagy egyáltalán nem terem meg, ott a tönköly még biztos termést ad. Az ilyen helyeken még inkább értelme van a termesztésnek. A szélsőséges talajok közül megterem a savanyú talajokon és termősziken egyaránt, valamint a búzáknak nem megfelelő lazább homokon (nem futóhomok) is kielégítő termést ad. Képes alkalmazkodni a sovány hegyi talajokhoz is. Ezt a tényt támasztja alá az, hogy a mai termőkörzetei Svájcban, Németországban és Kaukázus környékén vannak.

Vetésváltása

Vetésforgóba jól beilleszthető, jó előveteménye a kalászosokon kívül szinte minden növénynek, mivel a nyár derekán betakarításra kerül, így van idő a megfelelő talajművelésre. Mivel vetésideje nem olyan kötött, mint a közönséges búzáé, ezért bármilyen növény után vethetjük. Ajánlott elővetemény – a még jobb terméseredmény elérése érdekében, valamint az ökológiai gazdálkodás figyelembevételével – a talajfertőtlenítő növények (ricinus, mustár, repce), akár zöldtrágya növényként is vetve. Érdekességei, hogy a kalászosokkal ellentétben önmaga után (dikultúrában) és “talajzsaroló” elővetemények, mint például a napraforgó után is lehet termeszteni. Általánosságban elmondható, hogy minden – nem gabona – elővetemény megfelelő, ha utánuk a talajelőkészítés szeptember közepétől megkezdhető.

Tápanyagigénye

Terméskötésére jellemző, hogy a réz szerepe igen fontos. Szükséges, hogy a talajokban a réz legalább 6-l0 ppm mennyiségben jelen legyen. Fejlett gyökérzete révén a talajok természetes tápanyagtőkéjét (műtrágyázás nélkül is) kellő mértékben feltárja. Kiváló minőségét csak a természetes úton feltáruló N jelenlétében őrzi meg (humusz, szervestrágya, zöldtrágya, szalma, tarlómaradvány), műtrágya formában adva már 40 kg/ha N hatóanyag minőségrontó lehet. Az extenzív viszonyokat kiválóan tolerálja, így a túlzott mértékű talajművelést sem szereti.

Tápanyagellátása

A tönkölybúza szemben az étkezési búzákkal nem igényel bőséges tápanyagutánpótlást. Termeszthető már 6-7 aranykoronás talajoktól egészen 30 aranykoronás szántókig. Hatalmas gyökérzetével és nagy levélfelületével nem véletlenül maradt meg évezredeken keresztül, sokszor rendkívül szélsőséges időjárásnak kitéve. A megszokott alapműtrágyázás nem ajánlatos, szükségtelen a fejtrágyázás hektáronként 12-15 AK feletti talajokon. Alacsonyabb értéknél is csak maximum 8-10 kg nitrogén javasolt fejtrágyaként, akkor is csak szélsőséges tavasz esetén. A tápanyagot döntően szerves formában igényli, célszerű két éves termesztésben (monokultúrában) nagy tömegű szalmáját szecskázva bedolgozni a talajba.

Talajművelése

A talaj állapotára sem igényes. Ha szükséges, sekély szántással készíthetjük elő a talajt. Magágyra sem igényes. Könnyű talajok esetén a tarlóhántás után - melynek eszköze a tárcsa - azonnali zárás következzen hengerrel. A gyomok megjelenése után - 20 cm-es nagyságnál, mikor még nem érlelnek magot - nehéz tárcsázás vagy mély kultivátorozás történjen és az azonnali zárás hengerrel. Az újra megjelenő gyomokat a vetést megelőző magágykészítés során kombinátorral, vagy tárcsával, vagy ásóboronával írtjuk ki.

Vetése

Vetésideje a közönséges búzánál későbbi, akár november közepén is el lehet vetni. Vetésmélysége ülepedett talajban 4-5 cm, lazább talajban 5-7 cm. Sortávolsága gabona sortáv (12,5 cm). Mivel a magot pelyvástól vetik, ezért többet kell belőle vetni, mint a kenyér búzából. Rendkívüli bokrosodó képességének köszönhetően (6-25 kalász tövenként) a vetőmagnorma rendkívül szerény, általában 110-140 kg hektáronként. Vetése gabonavetőgéppel történik, de a közönséges búzánál jobban viseli a szórva vetést, ahol is a vetőmagot szórógéppel a talaj felszínére juttatják ki és ott tárcsával takarják. Szarvason folytatott kísérletek alapján kiderült, hogy a tág térállásnál nagyobb produktivitást mutat a növény, így a pelyvás magot nem érdemes 4-6 cm-nél sűrűbbre vetni, elegendő csak mintegy (4 cm/tő = 25 növény/fm) 200-250 db csíra/m²-t, feleannyit biztosítani, mint a kenyérbúzánál. A vetőmagszükséglet szórva vetés mellett, ahogy a tönkölyt általában vetik 4-7 hl tokos tönköly.

Növényvédelme

Betegségekkel szemben közepesen ellenállónak tekinthető a ma termesztett fajtákhoz viszonyítva. Érzékeny a lisztharmatra, a barna- és sárgarozsdára. A gyomirtás elkerülhető megfelelő növényszám esetén. Kórokozók többségére nem érzékeny, a sárgarozsdára toleráns, csávázni nem szükséges. A tönköly éppúgy, mint a búza a rozsdának, az üszögnek és a megdőlésnek ellenáll.

Betakarítása

Aratáskor ügyelni kell arra, hogy túlérett ne legyen, mert akkor a kalász orsója nagyon törékeny lesz és a pelyvás mag a tarlóra hull. Ritkább állományban jobban bokrosodik, de ilyenkor az érése is elhúzódik, 1-2 héttel később érik, mint a kenyérbúza. A teljes érés kezdetén kezdjük aratni gabonakombájnnal, 14-es kukorica körrostával, amin a dobhézag kicsit nagyobb. A betakarítás ideje július vége augusztus eleje. Csépléskor csak a kalász orsója töredezik össze, a mag pelyvák között marad. Emiatt régen a cséplés után az erre a célra készült malmokban koptatták ki a magot a pelyva közül. Ma már e helyett ugyanolyan hántolást kell végezni mint a rizsnél. Átlagtermése - átlagos időjárás esetén - 2-5 t/ha talajtípustól, talajműveléstől és a talaj aranykorona értékétől függően. A 20 AK feletti jó termőállapotú földeken elérhető a 6 tonna/ha feletti hozamot is.

Fajtakérdése

A korábbi években német fajták kerültek hazánkba, de az utóbbi években a növekvő érdeklődés miatt hazai fajta is megjelent, mint pl. ÖKO-10O .

ÖKO-10O hektoliter tömege 76-82 kg pelyvásan, 38-45 kg hántolva, ezerszemtömege: 44-50 g, ezerkalásztömege: 115-130 g. Olyan területeken is termeszthető, ahol a kenyér búzával nem lehet jövedelmet előállítani. Fajlagos termelési költsége 50-60%-a közönséges búzáénak.

Termesztés kalkulált költségei (Ft/ha)