(Secale cereanum L.)

Az évelő rozs jelentősége

Az évelő rozs hazánkban új keletű növény, üzemi termesztésére vonatkozóan még kevés tapasztalattal rendelkezünk. A két államilag minősített fajtát is csak 1998-ban vették fel a nemzeti fajtajegyzékbe. A termesztési és kísérleti tapasztalatok, eredmények alapján azonban a homoktalajok egyik perspektivikus növénye az évelő rozs, mert igénytelen, kiváló szárazságtűrő, jó alkalmazkodó képességű, hosszú élettartamú, kaszálva és legeltetve hasznosítva is zöldhozama kiváló, takarmányértéke jó. Magtermőképessége kisebb, mint a kultúrrozsé. Alkalmas erózió és defláció elleni védelemre.

Az évelő rozs termesztéstechnológiája

Éghajlatigénye

Az őszi gabonafélék között a legjobban bírja a hideg éghajlatot, télállóképessége, fagytűrő képessége igen jó. Őszi fejlődésének a csapadékosabb, enyhe és hosszú ősz kedvez, mert ilyen körülmények között jobban bokrosodik, erőteljesebb gyökérzetet fejleszt, fagytűrő képessége fokozódik és a tavaszi szárazságot is jobban elviseli. Erőteljes gyökérzetének köszönhetően szárazság tűrőképessége igen jó. A kaszálások utáni csapadék a gyorsabb sarjadzást segíti.

A szemképződés ideje később kezdődik, mint a kultúrrozsé, később érik, így a szemképződéskori száraz, meleg időjárás a szemtermés hozamot csökkenti.

Talajigénye

Jól fejlett gyökérzetéből adódó élelmességének köszönheti, hogy a gyenge tápanyagszolgáltatású, rossz vízgazdálkodású, sekély termőképességű talajokon is termeszthető, ahol más gabonaféle már sikerrel nem kecsegtet. Így vethető a humuszban szegény futóhomokon és az erodált talajokon. Természetesen a humuszos homoktalajok kedvezőbb termőhelyi adottságot biztosítanak számára.

Vetésváltása

Jelenlegi "rozstalajaink" gyenge termékenysége nagyon leszűkíti e talajokon termeszthető növények körét. Szerencsére azonban az évelő rozs egyik "legegészségesebb" növényünk, mert kevés a betegsége és kártevője, igen jó gyomelnyomó és szárazságtűrő, így előveteményre kevésbé igényes.

Mivel ősszel korán, szeptember közepén vetését megkezdjük, így fontos, hogy az elővetemény a vetést megelőzően legalább 3-4 héttel lekerüljön a talajmunkák megfelelő minőségű elvégzése érdekében. Jó előveteményei a homokon termeszthető pillangós növények. Nagytömegű szár- és tarlómaradványt visszahagyó elővetemény növények után nehezebb ülepedett, kellően tömör magágyat készíteni.

Tápanyagigénye

A rozs tápanyagigényét alapvetően műtrágyával elégítjük ki. A gyenge tápanyagellátottságú homoktalajokon főleg a nitrogén van minimumban, így legnagyobb termésnövelő hatást a N-műtrágyázás eredményez. Az első hasznosítási évben 18-22 t/ha zöldterméssel számolhatunk, melynek N-igénye 80-100 kg/ha hatóanyag. Megközelítőleg ugyanennyi nitrogénre van szükség, ha az első évben magot fogunk és utána még egy növedéket zölden hasznosítunk. A nitrogén 1/3-át célszerű alaptrágyaként a vetést megelőző munkákkal a talajba dolgozni. Nagyobb adagú N-műtrágyázást ősszel ne végezzünk, mert a növény N-igénye tavaszig nem nagy, s a laza homoktalajon a nitrogén kimosódik az őszi-téli csapadék hatására. A nitrogén fennmaradó részét fejtrágyaként adjuk ki télvégén, kora tavasszal.

A 2. és 3. hasznosítási években a zöldtermés nagyobb, 25-30 t/ha/év. E terméshozam N-igénye 120-140 kg/ha. A nitrogéntrágyázást megosztva célszerű elvégezni, 60 %-át télvégén, kora tavasszal, 40 %-át az első növedék betakarítása után kiszórni.

Foszforigénye nem nagy, 3-4 éves hasznosításnál 100-200 kg/ha hatóanyag, amit a teljes hasznosítási időszakra alaptrágyaként juttassunk ki.

Káliumigénye 3-4 éves hasznosítás esetén 240-300 kg/ha hatóanyag. A kálium kiadható teljes mennyiségben alaptrágyaként vagy megosztva 50 %-át alaptrágyaként és 50 %-át a 2. hasznosítási év végén ősszel kiszórva.

Talajművelése

Az évelő rozs nem igényli a mélyművelést, elégséges a 15-20 cm mélységű talajelőkészítés. Így az alapművelést az esetek többségében tárcsával végezzük. Szántásos talajelőkészítést csak nagy tömegű szármaradvány bedolgozásakor alkalmazzunk. A 20-25 cm mélységű szántás legalább 3-4 héttel előzze meg a vetést. Fontos, hogy a tarlóhántás, az alapművelés után a talajt lezárjuk, tömörítsük, hengerezzük. A magágykészítést kombinátorral vagy nehézfogassal végezzük. Ha a talaj nagyon laza vetés előtt, akkor hengerezzünk.

Deflációnak kitett futóhomok talajokon a tarlóhántás gyakran elmarad és csak vetés előtt szántunk, tömörítünk.

Vetése

Vetésre csak jó minőségű, fémzárolt vetőmagot célszerű felhasználni. Az évelő rozs könnyen kereszteződik a kultúrrozzsal és elveszti évelő jellegét. Ezért ismeretlen származású vetőmagot vagy saját szaporításból származó vetőmagot - ahol az izolációs távolságot nem tudtuk betartani és a kereszteződés előfordulhatott - nem szabad elvetni.

Az évelő rozs vetésének ideje szeptember közepe. Gabona sortávolságra - 12-15 cm-re – vetjük a hektáronkénti 3,5-4,0 millió csírát, ami 45-55 kg/ha vetőmagmennyiségnek felel meg. Folyóméterenként 40-50 szemet vessünk el. A növény biológiai igényének a 3 cm körüli vetésmélység felel meg legjobban, jól tömörített vetőágyban. Lazább homokon azonban mélyebbre, 3-5 cm-re vessük és a vetés után gyűrűshengerezzünk.

Növényvédelme

Az évelő rozs viszonylag "egészséges" növény, betegségek és kártevők ellen az esetek többségében nem kell védekezni. Az első évben fejlődési erélye, bokrosodása kisebb, mint a kultúrrozsé, így gyomelnyomó hatása mérsékeltebb. Azonban megfelelő tőszám, beállottság és bokrosodás mellett nem igényel vegyszeres gyomirtást. Csak ritka, gyengén fejlett állománynál szükséges a vegyszeres gyomirtás a kalászos gabonáknál használatos szerekkel. A további időszakban erőteljes bokrosodásával és fejlődésével a gyomokat elnyomja és a kaszálással is irtjuk a gyomokat, így vegyszeres gyomirtást nem igényel.

Betakarítása

Szemtermése kevés, 0,5-1,0 t/ha, így elsősorban zöld hasznosítása javasolható.

Amennyiben magfogásra is termesztjük, akkor figyelembe kell venni, hogy virágzása későbbi (június első dekádja) és érése, betakarítása a kultúrrozsnál jobban kitolódik. Túlérésben kalásztörésre hajlamos.

Az első évben a magfogás után kisarjadva még egy növedéket ad. Zöld hasznosítás esetén az első évben két növedékkel, a további években két növedékkel és egy 3. sarjú növedékkel számolhatunk. Kaszálását a kalászhányás kezdetén célszerű végezni, mert utána gyorsabban elvénül és takarmányértéke csökken. A fiatal növedék, a sarjú takarmányértéke, fehérjetartalma 20 % körüli (a szárazanyagra számítva).

Fajtakérdése

Az államilag minősített 2 fajta közül a Kriszta javasolható a Duna-Tisza közi homokhátságra. A fajta erőteljes gyökérzetű, kiváló bokrosodó képességű, a növényenkénti hajtásszám a 100-at is elérheti. Növénymagassága az első évben 100 cm körüli, a 2. évtől 150-160 cm. Felálló növekedési típusú, kalásza közepes hosszúságú, félig felálló, laza tömöttségű. Gyors sarjadzó képességű, évelő tulajdonsága következtében 3-4 évig kiritkulás nélkül eredményesen hasznosítható. Az első évben fejlődése lassúbb a kultúrrozsnál, kalászolása késői. A 2. és a további években fejlődése, növekedése gyorsabb. Zöldtermése 25-35 t/ha. Szemtermése 0,5-1t/ha. Ezerszemtömege 12-15 g, a szeme apróbb, mint a kultúrrozsé.

Termesztés kalkulált költségei az első hasznosítási évben (Ft/ha)

* N műtrágya 1 évre, P és K műtrágya 4 évre kiadva