Amaránt
2004.07.05. 19:55
(Amaranthus sp.)
Az étkezési amaránt jelentősége
A
Föld egyik legősibb kultúrnövénye, már 5-6000 évvel ezelőtt
kenyérgabonaként termesztették az inkák és az aztékok. Amerika
felfedezését követően került át Európába, majd innen terjedt el Ázsiába
és Afrikába. A száraz csapadékhiányos területeken is eredményesen termeszthető
Az
amaránt kétszikű növény. Magassága 120-200 cm. Szára enyhén bordázott,
nem szőrözött. Levele csúcsos tojásdad, sötétzöld-lilászöld színű.
Virágzata lilás-piros, bordó. A magja 1,0-1,2 mm átmérőjű, 0,71 g
ezermagtömegű, hektoliter súlya 82 kg. Illata jellegtelen. A búzával
összehasonlítva nemcsak fehérje-
(14-18 %), hanem lizintartalma is magas. Termőképessége 2-4 t/ha.
Az amaránt termesztéstechnológiája
Éghajlatigénye
Melegigényes növény, csírázáskori
hőigénye 16 °
C. Csírázáskor, illetve a fejlődésének kezdeti időszakában igényli a
csapadékot, később kevés esővel is beéri. Az aszályosabb időszakokban is jól tűri a hőségnapokat.
Talajigénye
Talajra nem igényes, a kimondottan
szélsőséges, futóhomok és pangó vizes területek kivételével minden
szántóterületen megterem.
Vetésváltása
Az
előveteményre nem érzékeny. Két szempontra kell figyelemmel lenni. Az
amaránt igen érzékeny a kétszikű gyomirtó szerekre, ezért hosszabb
hatástartamú szerrel kezelt növény után ne vessük és a száraz évjárat
esetén le nem bomlott szermaradványok hatásával is számolni kell. Másrészt a megfelelő magágy kialakítását
nehezítő, nagy szártömeget hátrahagyó növények után nem ajánlott vetni.
Tápanyagigénye
A legalább közepesen ellátott talajokon közvetlen trágyázást nem
igényel. A gyengébben ellátott területeken 35-35 kg/ha NPK hatóanyag
kijuttatása kielégíti a növény tápanyag igényét. A foszfort ősszel, míg
a káliumot a tavaszi talajmunkák idején juttassuk ki. A nitrogén kijuttatása a második sorközművelés idején ajánlott.
A sorok záródása előtti lombtrágyás kezelés termésnövelő hatású.
Talajművelése
Az
alkalmazandó agrotechnikát meghatározza a mag mérete. A termesztés
sikerének alapja az igényes magágy készítése. A vetés utáni gyors és
egyenletes kelés, valamint a kívánt tőszám eléréséhez sima, aprómorzsás
és megfelelően tömör magágyat kell biztosítani. Az őszi mélyszántást
kövesse a barázdabehúzás, majd tél végén simítózni kell. A
magágykészítés eszközének és
időpontjának megválasztásánál a fő szempont, hogy hatásos
gyommentesítés mellett a talajt minél kisebb mértékben bolygassuk.
Legjobb eredményt a magágykészítő célgépekkel érhetünk el. Az
általánosan elterjedt gépek közül a kombinátor és az azt követő
hengerezés ad elfogadható eredményt. Az utolsó magágykészítő munkát
közvetlenül a vetést megelőzően végezzük el a konkurens gyomok
nélküli kelés érdekében.
Vetése
Átlagos
időjárású évben május közepén vetjük, de hűvös csapadékos időjárás
esetén halasszuk el későbbi időpontra. A június eleji vetésnél még nem
kell terméskieséstől tartani. A gyors és egyenletes keléshez a meleg
mellett víz is kell, ezért száraz időjárás esetén célszerű kelesztő
öntözést alkalmazni, amennyiben lehetséges. Cserepedésre hajlamos
talajon a kelesztő öntözés előzze
meg a vetést. A vetés sortávolságát a sorközművelő eszközhöz kell
megválasztani 45 és 75 cm között. Tőtáv 5-10 cm a talaj függvényében. A
0,5 kg vetőmagot 0,5-1,0 cm mélységbe kell elvetni.
Mák,
illetve zeller vetésére alkalmas gépekkel megoldható a vetés. Legjobban
bevált a Nibex vetőgép a legkisebb fokozaton és a legkisebb
kanálmérettel. Szükség esetén keverni kell a vetőmagot hasonló méretű
más anyaggal, pld. pirított mákkal. Amennyiben a vetőgépen nincs vagy
nem elég hatékony a tömörítő, hengerrel zárjuk le a vetést. A sorok
egyenletessége fontos a későbbi sorközművelés miatt.
Növényvédelme, ápolása
Vegyszeres
gyomirtása csak az egyszikű gyomok (szokásos szerek a szokásos
dózissal) ellen lehetséges, a kétszikű gyomok ellen mechanikai
védekezés szükséges. Gombabetegségek nem károsítják. A termelési
tapasztalatok szerint három éves gyakorisággal fordul elő jelentősebb
bolha és barkó kártétel. A vetés után rendszeresen ellenőrizni kell és
kártétel esetén késlekedés nélkül meg kell kezdeni a védekezést.
A tőszámot az első kézi kapálás során
kell beállítani (ritkítás).
Az étkezési amaránt termesztésének
legkényesebb része az idegenelés. A sorokból teljes mértékben el kell
távolítani a disznóparéjt, már az első kapálás során. Ebben az
időszakban a virág (szín) hiányában a kultúrpéldányt a szárának és
levelének bordós színe alapján lehet megkülönböztetni a vad
példányoktól. A második, egyben utolsó idegenelés a teljes virágzáskor
esedékes, amikor a virágzat alapján teljes biztonsággal végrehajtható.
Az idegenelés szakértelmet nem, de odafigyelést és lelkiismeretes
munkát igényel, mert a gyomváltozatok magja
fekete és azt később már nem lehet kiválogatni. A termelés
biztonságosan csak fémzárolt vetőmag
- ismert külső tulajdonságú - használatával folytatható. Az idegenelés
befejezését követően további
ápolást nem igényel.
Betakarítása
A betakarítás várható
ideje október első dekádja. A magok elnyújtva érnek és túlérve
mérsékelten peregnek. A beérett virágzat elveszti korábbi élénk színét
és egyidejűleg a szár felkopaszodik, a talajon kipergett érett
magok találhatók. Az érési folyamat különösen csapadékos évjáratokban
elhúzódhat. Az érés elhúzódását megakadályozhatjuk, ha - fajtától függő
időpontban - a virágzat alatti szárrészt csavarva megtörjük. A
beavatkozást követően 7-10 nap múlva lehet kezdeni a betakarítást.
Az egymenetes betakarítás - kombájnolás - vesztesége optimális
esetben is 20-25 %, de elérheti az 50 %-ot is.
Kétmenetes
betakarításnál a metszőollóval levágott virágzatot zárt falú edénybe
gyűjtjük, majd jól szellőző sima padozatú helyiségben szükség szerint
forgatva szárítjuk.
Cséplése az elterjedt
gépekkel megoldható, de jól ki kell szárítani előtte. A kicsépelt magot
azonnal át kell tisztítani és a zöld növényi részeket el kell
távolítani. A tisztításra megfelelő eszköz a hagyományos kalmár rosta.
Az apró magvak nehezen szellőznek, ezért gyakori
mozgatással, vékony rétegben kiterítve szárítható. Betárolás előtt 11 %
nedvesség tartalomra kell szárítani. Mivel élelmiszer alapanyag, gondos
tárolást igényel száraz jól szellőző helyen. Rágcsálóktól és
madaraktól óvjuk (szennyezés).
Fajták
Edit (HU) 1994.,
Enikő (HU) 1998., Maros (HU) 1998., Róza (HU) 1998. Az étkezési amaránt
mellett szerepel a fajtajegyzékben zöldtakarmánynak ajánlott fajta is:
Réka (HU) 1998.
|