Gyepek
2004.07.05. 23:31
Gyepek
jelentősége a takarmányozásban
A
szántóföldi termőterület csökkentésére irányuló törekvések, a közelmúlt
állategészségügyi problémái kapcsán előtérbe került természetes
takarmányozás iránti igény és a szántóföldi takarmánytermesztés egyre
növekvő költségigénye indokolja a gyepterületek jelenleginél jobb
hasznosítását.
Az állattenyésztés, így a szarvasmarha- és juhtenyésztés
versenyképessége csak kedvező
árú és megfelelő minőségű takarmányokkal biztosítható.
Természetes
gyepterületeink nagy része elhanyagolt állapotban van, kiritkult,
elgyomosodott, savanyú fűfajokkal ellepettek. A gyepek egy részét
feltöréses újratelepítéssel, egy másik ré szét
felülvetéses felújítással célszerű helyrehozni. Ezen kívül jelentős az
a szántóterület is, amelyet gyepesíteni szükséges gazdaságossági
és/vagy környezetvédelmi okok miatt.
A gyepek termesztéstechnológiája
A gyep
előveteménye
Új, korszerű gyepeket - legelőket,
kaszálókat - hosszú időtartamra, 8-15 évi használatra cél szerű
telepíteni. Ennek megfelelően rendkívül
fontos, hogy az elővetemények jó erőben, gyommentesen hagyják maguk
után a talajt.
Legalkalmasabb elővetemények a
kapásnövények és az egyéves takarmánynövények. Meg felelő elővetemény
még a borsó, bab, bükköny,
általában a hüvelyesek. Nem a legjobb előve temény
a muhar, köles, cirokfélék, általában a gyomnövényeket nevelő, a
talajerőt erősen igénybevevő növények. Különös figyelmet kell fordítani
arra, hogy az elővetemény milyen vegyszeres gyomirtásban részesült és
mikor.
A gyepnövények - különösen kezdeti
fejlődésükkor - igényesek, csak jól beérett, kifogástala nul
előkészített talajon várhatunk a vetést követően jól beállt, zárt
növényállományt. Hogy ilyen talajállapotot biztosíthassunk, elő kell
segíteni az elővetemény tarló- és gyökérmaradvá nyainak
minél gyorsabb elbomlását. Tehát rendkívül fontos, hogy az előveteményt
jóval a telepítés előtt letakarítsuk és az alapvető talajmunkálatokat
jó minőségben elvégezzük.
Talajművelés,
talajelőkészítés
A
gyepgazdálkodásban talajművelésre gyeptelepítés-gyepfelújítás során
kerül sor. A talajművelés módját alapvetően az elővetemény, a vetés
időpontja, a talajtípus és annak fizikai állapota határozza meg.
Tavasszal
és nyár végén egyaránt sikerrel telepíthetünk gyepet. Öntözött
körülmények között - egyéb kívánalmak betartása esetén - mindkét
időszakban biztosan számíthatunk az eredményre. Öntözetlen
körülmények között azonban csak tavaszi
telepítés javasolt. A nyár végi vetés előnyei különösen ott
jelentkeznek, ahol:
- a
tavaszi telepítésre optimális időszakban (március vége-április közepe)
legtöbbször azért nincs lehetőség, mert a talajra időben rámenni nem
tudunk, kötött, mély fekvésű, belvízve szélyes területek, nehezen
felmelegedő, talajok;
- és valamilyen okból erős
gyomosodásra kell számítani.
Ilyen
esetekben a vetéssel megkésünk, a gyepnövények gyökérváltása a
szárazabb időszakra esik, nehezen erősödnek meg és az erőteljesebben
fejlődő gyomok azokat rendszerint kirit kítják, sőt teljesen el is
nyomhatják.
A nyárvégi telepítés optimális
időszakában általában mindig számíthatunk elegendő csapa dékra és a
gyomok fejlődése is erősen lelassul.
Az új gyep növényei gyorsabban és egyenletese bben
kelve hamarabb átesnek a gyökérváltáson és megerősödve kerülnek a
télbe. Kedvező elővetemény és kis mértékű gyomosodás esetén a
telepítést követő évben már jó termésre számíthatunk.
Tavaszi
telepítésre elsősorban öntözetlen viszonyok között a későn lekerülő
elővetemények után vagy akkor kényszerülünk, ha bármilyen okból nem
végeztünk a nyárvégi telepítéshez megfelelő minőségű talajművelést.
Későn lekerülő elővetemény után az esetleg szükséges mélylazítást
rendszerint már nem tudjuk kedvező talajállapot ban
elvégezni. Ezért, ahol erre szükség van, a telepítést és a megelőző
munkákat korán lekerülő elővetemény után tervezzük. A gyepterületek
jelentős része középkötött vagy annál kötöttebb talajokon helyezkedik
el. Az ilyen talajok hajlamosak a tömörödésre. A rendszeres ápolás
elmaradásával az állatok és a betakarítógépek
okozta taposás következtében a gyeptalajok nagy része tömődött, emiatt
rossz a víz- és levegőgazdálkodása. A felújítást megelőzően ez az
állapot a gyep talajának lazításával javítható. A talajlazítás
növeli a talaj vízbefogadó és víztároló képességét, javítja a talaj
légcseréjét, ezáltal fejt ki pozitív hatást a gyepre, melynek eredménye
a hozamok növekedé sében, többlettermésben
mérhető. A talajlazítás a talaj felső rétegeinek a sóháztartását
is meg változtathatja, amennyiben elősegíti
a káros sók kimosódását, a gyep gyökérzete számára elérhetetlen
rétegbe jutását. A lazítás mélysége általában 40-60 cm között változhat
a talaj tu lajdonságaitól függően.
A gyep feltörése nélkül végzett direktvetéses felújítás esetén a
talajlazítást gondosan és kö rültekintően,
a gyepfelszín jelentősebb bolygatása nélkül kell végezni úgy, hogy a
lazító okozta kisebb felszínegyenlőtlenségek a gyepnemez nagyobb
sérülése nélkül megszüntethe tők
legyenek. Erre a célra elsősorban a ritkább osztású, egyenes
lazítókésekkel felszerelt ta lajlazítók
alkalmazhatók, amelyek elsősorban a talaj mélyebb rétegeiben fejtik ki
lazító hatásukat, felszínalakító munkájuk pedig minimális.
Ajánlatos kiegészíteni a lazítószerszámokat tárcsá s csoroszlyával is,
amely a kések előtt átvágja
a gyepnemezt, és utat nyit a lazító szer számok
részére. A lazító szerszámok nyomában keletkezett
felszínegyenlőtlenségek nehéz hengerrel szüntethetők meg. A hengerek
vonalterhelését és tömörítő hatását vízfeltöltéssel kell
szabályozni úgy, hogy a gyepnemezen keletkezett hullámos sávokat
visszanyomja, és egyenletes talajfelszín maradjon hátra a vetéshez.
Tápanyagellátás
A
gyep esetében a legdöntőbb termésbefolyásoló és meghatározó tényező a
trágyázás. Az állandóan különböző igényű növényekből álló, évenként
nagy mennyiségű cellulózban gazdag szerves anyagot visszahagyó,
a trágyázás hatására önmagában is változó, vegetatív ré szeiért
termesztett növényzet borítja a talajfelszínt. Ebből következik, hogy a
trágyaféleségek közül a gyep igényének a műtrágyák, azok közül is
elsősorban a nitrogén tartalmú műtrágyák felelnek meg a legjobban.
A kijuttatandó tápanyag összetételének és mennyiségének
megállapításánál figyelembe kell venni:
- a gyep talajának tápanyag ellátottságát, mechanikai
tulajdonságait,
- a talaj humusztartalmát,
- a talaj biológiai viszonyait,
- a gyepnövényzet összetételét, a növénytársulásokat,
- a tervezett termésmennyiséget.
Az átlagos hazai talajadottságok esetén a gyepre kijuttatott NPK
hatóanyagnak az 1: 0,4 : 0,4 aránya alkalmazható. Az NP K
különböző adagjai és arányai közül alapvetően csak a nitrogén adagok
változása befolyásolja a termés mennyiségét. A foszfor és kálium
elsősorban a takar mány minőségét
befolyásolja. A nitrogén hatóanyagból általában nem szabad 50 kg/ha-nál
kevesebbet kijuttatni, és addig célszerű növelni az adagot, amíg az 1
kg N-hatóanyagra jutó terméstöbblet értéke 140-150 kg lesz, ami 220-250
kg N-hatóanyaggal érhető el.
Figyelemmel az 1: 0,40 : 0,40 NPK táparányra, ha 100 kg
N-hatóanyagot juttatunk ki az 40 kg P és 40 kg K-hatóanyagnak felel meg.
Műtrágyára átszámítva:
100 kg N-hatóanyag = 294 kg
ammóniumnitrát műtrágya
40 kg P-hatóanyag = 200 kg
szuperfoszfát műtrágya
40 kg K-hatóanyag = 100 kg káliumklorid
műtrágya.
A P és K teljes mennyiségét, a N-nek 1/3-át vagy 1/-2-ét telepítés
előtt, nyárvégén-ősszel
cél szerű
kijuttatni. A N fennmaradó részét tavasszal fejtrágya és a tenyészidő
alatt a csapadéktól függően kiegészítő trágya formájában szoktuk
adagolni.
Telepítés
Nyárvégi telepítés esetén a talajelőkészítés első művelete a
legkésőbb júliusban
betakarításra került növények után legrövidebb időn belül elvégzett
tarlóhántás. Miután a talajban még meglévő nedvesség megőrzésének
egyetlen módja a gyorsaság, nagy területteljesítményű eszközöket,
XTN típusú tárcsákat, ásóboronát, diszktillert kell használni.
Amennyiben
a talaj betakarítás után elegendő nedvességet tartalmaz ahhoz, hogy
mélyebben is művelhetünk, akkor tárcsázás helyett mindjárt szánthatunk
is. Lejtős területeken az erózió veszélye miatt egyébként is célszerűbb
a tarlót középmélyen (18 cm körül) felszántani és egyidőben elmunkálni.
Akármilyen eszközt is használunk, ilyen területeken jobb a középmély,
mint a sekély tarlóhántás.
A tarlóhántás elmunkálása lényeges feladat a további vízveszteség
megakadályo zására. A talaj nedvességétől
függően e célra fogast vagy hengert, esetleg mindkettőt együtt kell
alkal mazni. Rögös talajon gyűrűs vagy Cambridge
henger után lesz csak a talajfelszín megfelelő minőségű.
A tarlóhántást követően kell elvégezni
a mélylazítást és a szükséges felszínegyengetési mun kákat is. A
vetőágy készítéséig - a
gyomosodástól függően - szükség lehet a tárcsa vagy kultivátor
munkájára, a talajt ilyenkor is azonnal zárni kell.
Az
új gyeptelepítések előtt végzett talajművelésnél mindig azt kell szem
előtt tartani, hogy a gyepnövények magvai a keléshez levegőt, sőt
egyesek fényt is igényelnek. Ezért alaposan ülepedett, biológiailag jól
beérett, aprómorzsás, tömött magágyat kell részükre biztosítani.
Kedvező esetben a vetőágy készítésénél
a szántást teljesen elhagyhatjuk. Különböző kultivátorokkal,
tárcsákkal, talajmaróval, fogassal, hengerekkel (esetleg összekapcsolt
géprendsze rekkel) kitűnő vetőmagágyat
készíthetünk. Szántón történő telepítésnél a talajelőkészítés be fejező
művelete mindig a henger (sima, gyűrűs).
Tavaszi telepítés: Szántón
történő tavaszi telepítés esetén az őszi talajművelés az elővetemény
betakarítási idejétől függ. Korán lekerülő elővetemény után a
tarlóhántás az első művelet. Az ezzel kapcsolatos munkák megegyeznek a
nyárvégi telepítésnél elmondottakkal.
A későn lekerülő elővetemények után a
szántás az alapvető talajművelés. Amennyiben a ter mőréteg
vastagsága nem szab határt, optimális mélysége 20-25 cm. Amennyiben az
őszi szántás kukorica után történik, a szárat lehetőleg takarítsuk le a
területről, ha pedig erre nincs lehetőség, akkor gondoskodni kell a
szár apróra tépéséről és a területen egyenletes elterítésé ről. Az őszi
mélyszántást a deflációra hajlamos
homoktalajokon célszerű elhagyni.
A szántás elmunkálása csak olyan mér tékű
legyen, hogy a következő évben minél kevesebb művelettel tudjunk időben
jó minőségű magágyat készíteni, ennek megfelelően csak a túl nagy rögök
elmunkálására van szükség. Különösen lejtős és belvizes területeken
kell kerülni a finomra elmunkált felületet a jobb vízbefogadó
képesség biztosítása érdekében. A finomra elmunkálás azért is
felesleges, mert a téli fagyok az aprító hatást energia befektetés
nélkül elvégzik.
Mindenképpen el kell azonban munkálni a
barázdákat. Ezáltal nem csak a tavaszi gépi munkákat könnyítjük meg, de
kevesebb lesz a vízállás és a tavaszi munkák korábban megkezdhe tők.
A tavaszi talajmunka a minél korábbi
simítózással kezdődik. A vetőágyat fogassal, kultivátor ral megfelelő
minőségben elkészítjük. Laza
talajon utolsó művelet a hengerezés legyen.
Közvetlenül gyepfeltörésbe történő
gyeptelepítésre rövid életű szántóföldi gyepeken van szükség. A
gyepfeltörésbe történő telepítés sikere a következő legfontosabb
feltételek teljesítése esetén biztosított:
- a régi gyepnövényzet teljes megsemmisítése;
- a tarló- és gyökérmaradványok gyors
elbomlása és a bennük lévő táplálóanyagok feltáródása (biológiai
beérés);
- a kötött, tömött gyeptalaj légjárhatóságának visszaállítása,
vízbefogadó képességének javítása;
- aprómorzsás, ülepedett, tömött magágy.
A
közvetlen telepítés - egyébként szakszerűen elvégzett talajmunka esetén
is - csak akkor sikeres, ha a feltört gyep kevésbé volt gyomos.
A
gyeptörésbe történő telepítés időpontját illetően a szántón történő
telepítésnél elmondottak érvényesek. Az elmondottakat azzal kell
kiegészíteni, hogy a feltörésbe kerülő gyep nagy tömegű tarló- és
gyökérmaradványainak kedvező elbomlására hosszabb időre van szükség.
Emiatt a feltörés legkedvezőbb időpontja június közepe. Erre
gyakorlatilag az első növedék betakarítása után kerülhet sor.
A
feltörés történhet szántásos módszerrel és nagy teljesítményű
talajmaróval. Kevésbé kötött talajon a feltörés és a telepítés egy
menetben is végezhető talajmarós vetőgéppel. A közvetlen gyepfeltörésbe
történő telepítés előtt különösen gondoskodni kell a magágy
tömörítéséről (gyűrűs henger).
Gyepek felülvetése
Különösen
a természetes gyepek, de több éves használat után a szántóföldön
telepített gyepek is felülvetéses felújításra szorulnak. A felülvetés
kielégítő eredményt öntözött körülmények között vagy üde talajokon,
csapadékos időjárás esetén hoz
A felülvetéses felújításra a gyepnövények közül a pillangósokat és a
nagy fajsúlyú, igénytele nebb,
gyors kezdeti fejlődésű fűfajokat tanácsos felhasználni a teljes
vetőmagmennyiségek egyharmadával, szélsőséges esetekben felével.
Elsősorban a következő gyepnövények
alkalmazása javasolt:
- Nagylevelű fehér here (Lódi here)
- Réti komócsin
- Szarvaskerep
- Kurta perje
- Magyar rozsnok
- Csomós ebír
- Vörös csenkesz
- Nádképű csenkesz
- Réti csenkesz
- Zöld pántlika fű
A hagyományos felülvetés kisebb talajelőkészítés után géppel
történő rávetést jelent. Ebben az
esetben a felülvetésre szánt gyepterületet alaposan fogasoljuk meg,
majd gépi soros vetés után (a csoroszlyák 1/2-1 cm-re tegyék le a
magot) alaposan simahengerezzünk. Amennyiben a hengerezést
csapadék (öntözés) is követi, a siker biztos.
Külön
figyelmet érdemel a nagylevelű fehér herés (lódi herés) felújítási
módszer. Ősszel az utolsó legeltetés vagy kaszálás után a gyepen
tisztító kaszálást kell végezni, hogy alacsonyan, egyenletes
magassággal menjen a télbe.
Amennyiben fűfajokkal teljesen zárt
gyepről van szó (tehát pillangóst kívánunk a gyepbe vet ni),
úgy kétméterenként tárcsával, esetleg tárcsás ekével, egy
gépszélességben forgatás nélküli felületi művelést (lazítást) kell
végezni, majd alaposan gyűrűshengerrel járatni a művelt részt. Ezután a
talaj tápanyagtartalmától függően megfelelő mennyiségű NPK
alapműtrágyát egyenletesen szórjuk ki géppel, majd ezt is műveljük a
talajba.
A felülvetést két időpontban végezhetjük:
tél végén (február közepén - végén) vagy kora tavasszal (márciusban).
Eddigi tapasztalatok szerint azonban e
felülvetési módszer sikeres alkalmazásának alapvető feltétele a télvégi
vetés.
Február
közepén - végén ősszel előkészített területre, fagyos földre, géppel
ha-ként 2-2,5 kg nagylevelű fehér herét (lódi herét) kell vetni. A
felületre - vagy gyűrűshenger nyomba - került rendkívül apró magvak a
február végi fagyok - felmelegedések hatására néhány milliméteres (1/2
centis) alátakarást kapnak. Az első
tavaszi felmelegedésre (amikor egyébként a talajra, gyepre nem lehet
géppel, fogattal károsodás nélkül rámenni) megkezdődik, és rövid időn
be lül
megtörténik a kelés. Még a fűfajok erőteljes tavaszi növekedése előtt
életképes növények fejlődnek, ezek az év őszéig megerősödnek, sőt
rendszeres öntözés és kaszálás (nem legeltet hető az első évben)
következtében indásodni
kezdenek.
A
második év tavaszán - erőteljes indásodása révén - beleszövődik a
gyepállományba, és mind a termés mennyisége, mind pedig a minősége
alapvetően megváltozik. A szarvasi nagylevelű fehér here (lódi here ) -
indásodása következtében - rendszeresen felújulva 10-15 évig kitart a
gyepben.
Kémiai eljárással történő
felülvetéses felújítás: A gyeptörés nélkül végzett
gyepfelújítás gyak ran sikertelen, mégis
sok esetben csak így lehet az addig értéktelen helyett bővebben termő
gyepet kialakítani.
A
feltörés nélküli felújítások eredménytelenségének az az oka, hogy a
régi növényállomány még sekély felszíni talajművelés esetében sem
pusztul el teljesen, és újra sarjadva elnyomja a vetett növényeket.
Sekély termőrétegű, köves vagy egyéb talajhibával rendelkező talajokon
feltöréssel terméketlen talajréteg kerül a felszínre. Ilyen esetben van
jelentősége a vegyszer használatának.
A módszer lén yege,
hogy a régi gyepnövényzetet vegyszerrel elpusztítva sávokban vagy
teljes területen végzett sekély talajműveléssel kialakított magágyba
történhet a vetés.
Ha a területen nincsenek bokrok és
leveles gyomok, akkor elegendő egyszer permetezni, le hetőleg
alacsony nyomású géppel lemosásszerűen Reglone 2-3 l/ha adagjával, 400
l/ha vízzel. Amennyiben bokrok és leveles gyomok is találhatók a
területen, tanácsos kétszer vegyszerez ni.
Az első permetezést 2-3 l/ha vegyszerrel, a másodikat a vegyszerhatás
megjelenése (3-4 nap) után 1-2 l/ha adaggal, mindkét alkalommal 400 l
vízzel. Újból kell vegyszerezni akkor is, ha az első kezelést borult,
esős időjárás követte, mert a vegyszerhatáshoz napfényre van szük ség.
A vegyszerezést a vetés megkezdése előtt 2
héttel be kell fejezni, mert ennyi idő szüksé ges a vegyszer talajban
történő lebomlásához.
A vetés a Rotaseder típusú vetőgéppel a
vegyszerezést követő két héttel közvetlenül meg kezdhető. A gép vonóerő
igénye 40-65 LE, a
csoroszlyák száma 15, a sortávolság 13 cm, vet őszélesség
190 cm. Minden csoroszlya előtt egy-egy magágy készítő talajmaró és
tömörítő henger halad, ezért a vetés ezzel a géppel külön
magágykészítés nélkül elvégezhető.
Rotaseder
hiányában tárcsa, fogas és gyűrűshenger segítségével kell magágyat
készíteni, s ebbe a keverék gabonavetőgéppel vagy speciális
fűmagvetőgéppel vethető.
A tapasztalatok szerint néhány
gyökértarackos és szártarackos gyom a vegyszerezés ellenére újra
megjelenik a területen, de újrasarjadzásuk idején az új gyepnövény
állomány már meg erősödött és nem tudják
azt károsítani.
Vetőmagágy-előkészítés,
vetés
A
vetőmagágyat a fentebb ismertetett talajművelés után úgy kell
elkészíteni, hogy a rendkívül igényes apró gyepnövény magvak
befogadására alkalmas legyen. Első teendő, hogy a talaj felszínét
simítóval és fogassal, gyűrűshengerrel járassuk meg úgy, hogy e
munkafolyamat csupán néhány újnyira bolygassa meg a talajt.
Lényeges,
hogy a talaj kertszerűen elmunkált, aprómorzsás állapotban legyen. Csak
ilyen talajelőkészítés után lesz alkalmas a vetőágy vetésre, amelyben
az apró, jórészt könnyű gyepnövény magvak egyenletesen
elhelyezkedhetnek.
Az egyenletes, gyors kelés biztosítása céljából nélkülözhetetlen
eszköz a simahenger. A szük ségszerűen
sekély vetőmagágyat tömötté kell tenni és a "takaróréteget" is alaposan
hozzá kell nyomatni a maghoz. A vetőágy előkészítő munka befejező
folyamata a gyűrűshengeres magágynyitás.
A vetőmagágy-készítés munkafolyamatát
ma már egymás után kapcsolt gépsorokkal gazdasá gos végezni. A
gyűrűshengeres magágynyitást
pedig a korszerű gyepvetőgépekhez kapcsolják.
Hagyományos vetőgép esetén
a már vázolt módon előkészített
talajon egysoros gyűrűshengerrel
magágyat kell nyitni, amelyet tanácsos két irányban - hosszában és
keresztben - használni. Így a sortávolság optimális, 3-4 cm lesz.
A
gyepnövény keverék, különböző súlyú magvakból áll. A súlydifferenciák
kiegyenlítésének legjobb módszere, ha vetés előtt a vetőmagkeveréket
nyirkos földdel, homokkal vagy más, tömeget is szaporító, gyengén
nedves anyaggal összekeverjük és néhány óráig duzzadni hagyjuk. Az így
előkészített vetőmagkeveréket, vagy speciális fűmagvetőgéppel (TAV-3),
vagy műtrágyaszóró géppel vetjük. (A speciális fűmagvetőgépek
alkalmazása esetén a külön gyűrűshengeres magágynyitás elmarad.)
A
géppel szórt vetőmagkeverék nagy része a gyűrűk által képzett
barázdákban egyenletesen eloszlik. Több komponensből, eltérő fajsúlyú
magvakból álló keveréket tanácsos két részlet ben
vetni. Vagyis a fél magmennyiség elvetése után következik a
gyűrűshengeres magágynyitás, majd a vetést az előző irányra keresztbe
megismételjük. A sorok így még sűrűbbek, a magoszlás pedig
egyenletesebb lesz. A gyepnövény magvak optimális vetésmélysé ge a
fajoktól függően 0,5-2 cm.
A
vetés után a magtakarást simahengerrel végezzük, egyirányú vetés esetén
a sorok irányára, kétirányú (kétszeri) vetés esetén pedig mindkét
irányba, tehát duplán.
A gyepnövény magvakat tavasszal (március
elején) vagy nyár végén (augusztus 20.-szeptember 10.) vethetjük. A
nyárvégi vetés - öntözött körülmények között vagy csa padékos
időjárás estén - kisebb mértékű gyomosodással jár, és egy évet nyerünk
a tavaszi vetéshez viszonyítva, vagyis a következő évben már közel
teljes termésre számíthatunk.
A tavaszi vetés elsősorban a nem túl
kötött talajú területeken célszerű, tehát ott, ahol már feb ruár
végén - március elején rá lehet menni a talajra. A nyárvégi és tavaszi
vetés kombinálható is, nyárutón a fűfajokat vetjük el, majd tavasszal
rávetjük a pillangósokat.
Alkalmazásra javasolt gyepfajok és
gyepkeverékek
A telepítés-felújí tás
sikerét részben a helyesen összeállított magkeverékekkel és a pontosan
megállapított magmennyiséggel lehet biztosítani. Telepítéskor az eltérő
hasznosítási céloknak megfelelően (legelő, kaszáló) a különböző fajok
és fajták magját keverjük össze és vetjük el vagy egy-egy
különálló fajt alkalmazunk.
Ahhoz,
hogy tartós és a célnak megfelelő teljesítőképességű gyepet
telepítsünk, ismerni kell a telepítésre kiválasztott termőhely
ökológiai viszonyait, és a tervezett gyepet alkotó fűfajok ökológiai,
valamint a termesztés és hasznosítás adott színvonalával
szemben támasztott igé nyeit. Különösen a
következőket kell figyelembe venni:
- különböző
használati módokat (legeltetés, kaszálás, széna-, szilázs-,
szenázskészítés, szántóföldi hasznosítás, talajvédelem, stb.);
- a használat tervezett idejét (2-3 vagy 8-10 év);
- a vízviszonyokat (400-600 vagy 700 mm-en felüli természetes
csapadék, öntözött vagy öntözetlen körülmények);
- a talajadottságokat, tulajdonságokat (típus, táplálóanyag
tartalom, szerkezeti állapot, stb.);
- a domborzati viszonyokat (erózió kitettség);
- az előveteményt (gyeptörésbe vagy
szántóföldi növény után);
- a talajművelés, talajelőkészítés
minőségét, a gyomosodás mértékét;
- a telepítés időpontját (nyárvégi
vagy tavaszi).
A
fentiek alapvetően befolyásolják, esetenként megszabják az alkalmazandó
fajt, fajokat (esetleg még a fajtát is), az összetevők számát, a
vetőmag mennyiségét.
A
vetőmagkeverék súly szerinti összeállítását minden esetben az
ezermagtömeg és az egyes fajok, fajták területi igénye alapján lehet
meghatározni. Ha a magkeveréket, a gyepalkotó fa jok
arányát és a területegységenkénti vetőmagmennyiséget helytelenül (pl. a
szükségleten felül) határozzuk meg, akkor a gyors csírázási erélyű és
fejlődésű fajok foglalják el a rendel kezésre
álló tenyészterület nagy részét, és ezáltal olyan kezdeti előnyhöz
jutnak, hogy később az egyensúlyi állapot nem állítható vissza. A lassú
csírázási eréllyel rendelkező fűfajok mag vai
ilyen helyzetben már kikelni alig, kifejlődni pedig egyáltalán nem
tudnak. Így a kialakult gyepből a kezdetben kis vitalitású és lassú
fejlődésű, de a gyep élettartama és a termelt takar mány mennyisége és
minősége szempontjából
egyaránt fontos fajok csaknem teljesen hiányoznak.
A
legújabb külföldi és hazai kutatási eredmények szerint intenzívebb
körülmények között a megfelelő arányban pillangóst is tartalmazó
gyepkeverékek termesztése a legtöbb értékmérő tulajdonság tekintetében
(mennyiség, minőség, húshozam) felülmúlja a pillangós nélküli ke
verékeket vagy az egymagában termesztett
fűfajokat. Különösen figyelemre méltó a pillangósok nitr ogénkötő
képessége, amely jelentős műtrágya
megtakarítással jár.
Az
egyes fajok, fajták igényének pontosabb ismerete lehetővé teszi a
korábbinál egyszerűbb, kevesebb, 4-6 fajból álló keverék alkalmazását,
amelyben jelentős szerepet kell biztosítani a pillangósoknak.
Ugyanakkor meg van a helye és szerepe az egy fűfaj alkalmazásának is.
A
fent jelzett szempontok figyelembevételével a korábban alkalmazott,
illetve számításba vett 25-30 növényfajjal szemben a következő fajok
jelenleg valamennyi gyeptelepítési igényt kielégítenek
Az egy fűfaj alkalmazásának a következő
körülmények között van jelentősége:
- Extenzív körülmények között, különösen öntözetlen és csak
felülvetéssel felújítható, se kély
termőrétegű területeken (magyar rozsnok, nádképű csenkesz).
- Időszakos vízjárta területek,
árterek (zöld pántlikafű).
- Szántóföldi váltóban évelő szálas
takarmánynövényként, illetve kizárólag kaszálóként kezelve.
- Pillangós virágú szálas
takarmánynövényt nem vagy gyengén termő területeken.
Alkalmazásra javasolt gyepalkotó fajok
A gyepalkotó
|
Kaszálóba
|
Legelőbe
|
Kizárólag
kaszálós és
szántóföldi terület
|
Városi zöld
felületek,
sportpályák,
stb.
|
Talaj-
védő
|
megnevezése
|
öntözött
|
öntözetlen
|
öntözött
|
öntözetlen
|
öntözött
|
öntözetlen
|
öntözött
|
öntözetlen
|
gyep
|
Aljfüvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Réti perje Sz. |
+
|
-
|
+
|
+
|
-
|
-
|
+
|
-
|
+
|
Réti perje K. |
-
|
+
|
-
|
+
|
-
|
-
|
-
|
+
|
+
|
Vörös csenkesz |
-
|
-
|
-
|
+
|
-
|
-
|
-
|
+
|
+
|
Magyar rozsnok t. |
-
|
-
|
+
|
+
|
-
|
-
|
-
|
-
|
+
|
Kurta perje |
-
|
-
|
+
|
+
|
-
|
-
|
+
|
-
|
-
|
Tarackos tippan |
-
|
-
|
+
|
-
|
-
|
-
|
+
|
-
|
+
|
Szálfüvek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Zöld
pántlikafű |
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
+
|
-
|
-
|
-
|
Magyar rozsnok |
-
|
+
|
-
|
+
|
-
|
+
|
-
|
-
|
+
|
Réti komócsin |
+
|
-
|
+
|
-
|
-
|
-
|
-
|
-
|
-
|
Csomós ebír |
+
|
+
|
-
|
-
|
+
|
+
|
-
|
-
|
-
|
Réti csenkesz |
+
|
+
|
+
|
+
|
-
|
-
|
-
|
-
|
-
|
Nádas csenkesz |
+
|
+
|
-
|
+
|
-
|
+
|
-
|
-
|
+
|
Szálkás perje |
-
|
-
|
-
|
-
|
+
|
-
|
-
|
-
|
-
|
Taréjos
búzafű |
-
|
+
|
-
|
+
|
-
|
-
|
-
|
-
|
+
|
Pillangósok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagyle velű
fehér
here (lódi here)
|
+
|
-
|
+
|
-
|
+
|
-
|
-
|
-
|
-
|
Fehér here |
-
|
-
|
-
|
+
|
-
|
-
|
-
|
-
|
-
|
Szarvaskerep |
-
|
-
|
+
|
+
|
-
|
+
|
-
|
-
|
-
|
A
vetőmagmennyiség meghatározásának alapjául szolgáló irányelvek és
számítások nehezen alkalmazhatók a gyakorlatban, ezért az eddigi
kutatási eredményekre és gyakorlati tapaszta latokra alapozott
leegyszerűsített gyep keverék
típustervek kerültek kialakításra.
Homoktalajokra
javasolt gyepvetőmag keverék
Öntözött legelő
|
Magyar rozsnok |
25 kg/ha |
42 % |
Réti csenkesz |
9 kg/ha |
15 % |
Angol perje |
13 kg/ha |
22 % |
Réti perje |
8 kg/ha |
13 % |
Fehér here |
5 kg/ha |
8 % |
Összesen: |
60 kg/ha |
100 % |
Öntözetlen
legelő
|
Magyar rozsnok |
28 kg/ha |
46 % |
Taréjos
búzafű |
16 kg/ha |
27 % |
Vörös csenkesz |
10 kg/ha |
17 % |
Lucerna (kúszó) |
3 kg/ha |
5 % |
Szarvaskerep |
3 kg/ha |
5 % |
Összesen: |
60 kg/ha |
100 % |
A termesztés költségei
(Ft/ha)
Telepítés
(Elővetemény = őszi búza) |
Tarlóhántás (tárcsával) |
2.900 |
Gyűrűshengerezés |
1.800 |
Altalajlazítás |
17.500 |
Gyűrűshengerezés |
1.800 |
Műtrágyaszórás |
1.600 |
400 kg komplex műtrágya
(10:20:20) |
21.200 |
200 kg NH4NO3 műtrágya |
9.200 |
Kombinált magágy-előkészítés |
2.900 |
Gyűrűshengerezés |
1.800 |
Vetés (Lajta-32) |
2.900 |
Vetőmag ára 60 kg gyepvetőmag normáva |
48.000 |
Simahengerezés |
1.800 |
1 ha gyep telepítésének költsége |
113.400 |
Töréses telepítés
(Elővetemény = gyep) |
Szántás előhántós ekével 25-32
cm mélyen |
11.600 |
Gyűrűshengerezés |
1.800 |
Műtrágyaszórás |
1.600 |
400 kg komplex műtrágya
(10:20:20) |
21.200 |
200 kg NH4NO3 műtrágya |
9.200 |
Tárcsázás |
2.900 |
Gyűrűshengerezés |
1.800 |
Kombinált magágy-előkészítés |
2.900 |
Gyűrűshengerezés |
1.800 |
Vetés (Lajta-32) |
2.900 |
Vetőmag ára 60 kg gyepvetőmag |
48.000 |
Simahengerezés |
1.800 |
1ha gyep töréses telepítésének költsége |
107.500 |
Felülvetés
(leromlott gyep felülvetése) |
Vegyszerezés |
1.500 |
2 l Reglone TURBO SL |
12.000 |
Kaszálás |
2.300 |
Rendsodrás |
1.500 |
A rendek Hampsterrel történő
lehordása |
2.500 |
Altalajlazítás |
17.500 |
Gyűrűshengerezés |
1.800 |
Műtrágyaszórás |
1.600 |
400 kg komplex műtrágya
(10:20:20) |
21.200 |
200 kg NH4NO3 műtrágya |
9.200 |
Tárcsázás |
2.900 |
Gyűrűshengerezés |
1.800 |
Vetés (Lajta-32) |
2.900 |
Vetőmag 30 kg |
24.000 |
Simahengerezés |
1.800 |
1 ha gyep felülvetésének költsége |
104.500 |
(A költségkalkuláció önköltségi áron készült, a
költségek ÁFA-t nem tartalmaznak.)
|