A gyapjaslepke (Lymantria dispar) jellemzői, károsítása
2004.07.08. 15:52
A
rendkívül nagy számban kelő lárvák már nem csak az erdőterületeken,
hanem kultúrnövényeken, házikertekben, díszfákon, gyümölcsfákon, szőlőn
is károsítottak. Az erdészek megfigyelései szerint a károsító ilyen
mértékű megjelenése a múlt évi száraz meleg időjárással magyarázható.
A
gyapjaslepke hím és nőstény imágója között nagy különbségek vannak. A
hím kisebb és sötétebb, mint a nőstény. Testének hossza 18- 22 mm.
Alapszíne szürkésbarna, 4-5 elmosódó harántvonallal tarkítva. A nőstény
30 – 40mm testhosszú, színe fehér, vagy piszkosfehér, rajta 3- 4
harántvonallal. A tojás a fa törzsén, vagy a vastagabb ágak törzsén
csomókban látható, rajtuk gyapjúszerű bevonattal. Egy fatörzsön 5- 50
db tojáscsomót is láthattunk Veszprém megyében, ebben az évben. A lárva
keléskor 0,5 cm, majd kifejlődve eléri az 50- 60 mm – es hosszúságot.
Alapszíne barnásszürke, vagy sárgásbarna, a hátán két sorban
elhelyezkedő pontsor látható. Ezek közül az első 4 pár kék, a hátsó 6
pár piros. Változatos színárnyalatuk alapján könnyen hihetnénk, hogy
két különböző fajhoz tartoznak. Testét hosszú szőrök fedik. A bábja
feketésbarna fedett báb.
Évente 1 nemzedéke fejlődik. A lárvák
2004 –ben, április végén keltek ki. A keléselhúzódó volt 3 – 4 héten át
zajlott. Tömegével kezdődött a kivándorlásuk az erdőből, a szomszédos
táblákba, kertekbe. Ezt elősegítették a lárvaszőrök végén lévő
levegővel telt gömböcskék, valamint a lárva által kibocsátott
repítőháló. A kis hernyók először hámozgattak, majd lyuggató, karélyozó
rágással károsítottak. Az erdei fák kilombosodása később indult meg,
ezért a kis hernyók elsőként az almástermésű fákat, szilvaféléket, és
díszfákat rágták. A növekedésükkel arányosan nőtt a kártételük is.
Június elején, táplálék hiányában a tűlevelű fákat is rágni
kezdték.
Május utolsó napjaiban már láthattuk az első tarrá rágott tölgyfákat. A
helikopterrel, kitinszintézist gátló szerrel védett erdőterületeken a
védekezés után 5 -6 nappal látható lárvapusztulás indult meg. A fiatal
2 cm – es hernyók szinte azonnal elpusztultak, míg a fejlettebb
hernyóknak hosszabb időre volt szükség a növényvédőszer hatásához. A
lerágott fákon, ahol a hernyók nem találtak táplálékot helyenként
kannibalizmus alakult ki a fejlettebb és a kevésbé fejlett egyedek
között. A hernyók a teljes fejlettséget június utolsó heteiben érték
el, és az első bábokat június 8.-án találtuk. A tömeges bábozódásra
június második felében került sor. A még zöld lombozatú cserjéket
választották a lárvák, ahol apró szövedéket készítettek a bábozódáshoz.
Egy szövedékben 2 – 3 lárva is bábozódott, de voltak egyedül bábozódó
egyedek is. A bábnyugalom 8 – 10 napig tart, majd az imágók tömeges
rajzására június végén, július elején számíthatunk. A nőstények a fák
kérgén helyezkednek el, repülni alig képesek és csak a hím érkezését
várják. Mivel egyáltalán nem táplálkoznak, a peterakás a lepkék
megjelenése után hamarosan következik. A lerakott petékben már a nyár
folyamán megindul az embrionális fejlődés és a nyár végéig ki is
fejlődnek a lárvák. Kelésük azonban, csak a következő év tavaszán indul.
A
gyapjaslepke gradációk az eddigi tapasztalatok szerint 10 évente
követik egymást. A felszaporodás évében a tojáscsomókat mindig a fák
kérgének alsó részére rakják. Az összeomlás szakaszában a tojáscsomók a
fák törzsének felső részén, közel a koronához helyezkednek el. A
gradáció összeomlását a madarak és élősködő rovarok segíthetik elő. A
madarak a tél és tavasz folyamán ritkítják a tojáscsomókat. A 2004 – es
évben erre csak a tojáscsomók kb. 5 % - nál volt példa. Megfigyelhettük
azt is, hogy a lerakott tojások egy része nem kelt ki, életképtelen
maradt. A lárvák pusztulását a növényvédőszeres kezelések mellett a
kannibalizmus, valamint több erdőterületen megfigyelt bábrabló lárvák
táplálkozása segíti elő. Ez utóbbiak nagyobb arányban a bábokat
pusztították. A lárvák bebábozódása nem volt 100 % - os 2004 – ben. A
Balaton- Felvidéken gyakran láthattunk olyan összeszőtt leveleket, ahol
a lárva bábozódása nem tudott megkezdődni, vagy a folyamat nem
fejeződött be, és a lárva elpusztult. Tehát, több tényező járul hozzá a
különböző fejlettségű egyedek pusztulásához, amely feltételezéseink
szerint még nem elegendő a gradáció összeomlásához. A júliusi
rajzásadatok, a bábok parazitáltságának vizsgálata és a lerakott
tojáscsomók, már jelzést fognak adni arról, hogy jövőre vajon
számíthatunk e károsításra.
Cikk írója:
Nagy Krisztina
|