|
Kora tavaszi vetésű növények vetőágy-készítése
2004.07.12. 20:53
A
tavaszi vetésű növényeket három csoportba soroljuk. Megkülönböztetünk
korai, közepes és késői vetésű növényeket. A korai vetésű növények közé
soroljuk a borsót, a mákot, a tavaszi árpát, a zabot, a lent, a
lóbabot, a lucernát, a cukorrépát és a burgonyát.
A
korai vetésű növények termesztésének sikerességét az őszi munkák
nagymértékben befolyásolják. Ha ősszel időben elvégezzük a
talaj-előkészítést, akkor tavasszal elkerülhetjük a nedves talaj
gyúrását, taposását, tömörödését, ami nemcsak a talaj szerkezetét
rombolja, de a kelés egyenletességét, sikerességét is kockáztatja.
A
magágy minőségére többé-kevésbé minden növény érzékeny. A jó magágy
aprómorzsás szerkezetű, kellően laza, de a vetési mélységben ülepedett.
A jó magágy elősegíti a magok csírázását, valamint a kijuttatott
kemikáliák hatásának érvényesülését.
A jó magágy-készítés a
lehető legkisebb taposással és/vagy porosítással jár. Kerülni kell
azonban minden olyan talajművelő eszköz használatát, amely a talajt
forgatja és szárítja. A vetőágy készítésének legalkalmasabb eszközei az
ásóborona, a kombinátor, amely eszközöket külön-külön, de együtt is
lehet alkalmazni.
A tavaszi árpa a középkötött talajokat és a
hűvösebb, nedvesebb éghajlatot, a tenyészidőben 200 mm körüli
csapadékot kedveli. Már talajának megválasztásában is fő szempont, hogy
márciusban (vetése: március 1-től-20-ig) teljes biztonsággal vethető
legyen.
Alapozó talaj-előkészítése a többi kora tavasszal
vetendő növényhez hasonlóan ősszel történik. Ekkor egy mélyebb szántást
vagy lazítást közel magágy-minőségűre el is munkálunk. Tavasszal már
csak magágyat készítünk kombinátorral vagy ásóboronával. Az ősszel el
nem munkált szántást esetleg simítózzuk. Vetés után (a mag nagyságától
függetlenül) hengerezzünk.
Az ásóboronák elsősorban a könnyebb
művelésű talajokon váltak népszerűbbé, ahol késkeresztjeik hatékony
aprítást végeznek. A felszínegyengetést elvégezve az újabb
gépkonstrukciók lehetővé teszik a felszínlezárást is. Ma már az
ásókések után dolgozó léces rögtörő hengerek biztosítják a
magágy-készítéshez szükséges tömör magágyalapot, mialatt porhanyós
talajfelszínt alakítanak ki.
A gabonák közül a zab talajigénye a
legmérsékeltebb. Elsősorban a Dunántúl és Észak-Magyarország a
termőhelye. Jó termést ad barna erdőtalajon és középkötött mezőségi
talajon, de bárhol versenyképes növény (Ez alól persze kivételt képez
az erősen kötött agyagtalaj és a szerkezetnélküli szikes talaj).
Megkésett vetése esetén azonban jelentős termésveszteségre kell
számítanunk. Bár a zab talaj-előkészítési technológiája megegyezik a
tavaszi árpáéval, mégis a magágy minőségére kevésbé érzékeny. Ha a
szántást tavasszal kell elvégeznünk (pl. amikor az őszi esőzés
lehetetlenné teszi az őszi szántást) de már kalászos vetését terveztük,
akkor -a tapasztalatok szerint- erre a zab a legalkalmasabb. Vetésideje
február 25 és március 15 közé tehető.
A burgonyáról is, mint
kora tavaszi ültetésű növényről beszélhetünk. Optimális ültetési ideje:
április 5-től 25-ig, de a korai burgonyát már március 15 és 25 között
el kell ültetni. Termesztésére legalkalmasabbak a jó víz- és
légátjárhatóságú, jó tápanyag-gazdálkodású lazább talajok, mint a
könnyen művelhető mezőségi talajok, a humuszos öntés vagy humuszos
homoktalajok.
A burgonya 30-35 cm mélységig jól átmunkált, laza
talajt igényel. Ezért a talaj-előkészítés elsődleges célja, hogy
biztosítsa a burgonya számára a mélyen átlazított, jó szerkezetű,
tavasszal gyorsan felmelegedő, a téli csapadékot pedig megőrző talajt.
Ajánlott nemcsak az őszi mélyszántás, de esetenként az altalajlazítás
is. Az őszi talaj-előkészítést minden esetben zárjuk.
Ha ősszel
elvégezzük az alapozó talaj-előkészítést, akkor minimálisra csökken a
tavaszi munka, amivel nemcsak időt nyerünk, de megőrizzük a télen
befogadott nedvességet is, a talajt a lehető legkisebb mértékben
taposva.
A burgonya számára kellő mélységű (kb. 15 cm)
ültetőágyra van szükség. Eszköze lehet ásóborona vagy kombinátor,
forgóelemes magágykészítő. Az utóbbi elsősorban tavaszi vetésű növények
magágy-készítésénél alkalmazható laza- és középkötött talajon, de
megfelelő talajállapot esetén ősszel is jó munkát végez. A tavaszi és
őszi szántás elmunkálását a magágy-készítéssel egy menetben végzi.
Ha
a kora tavaszi vetésű növények vetőágy-előkészítési igényességét
rangsorolnánk, akkor a cukorrépa lenne a legelső, vagyis a magágyra
legigényesebb. Vetése március 15 és április 10 között optimális.
Legnagyobb termést a középkötött, mély termőrétegű, jó víz- és
levegőgazdálkodású talajokon ad. Erre legalkalmasabb a mezőségi és
erdőtalajok többsége. A cukorrépa termesztésre azonban alkalmatlanok az
erodált, szikes vagy igen kötött réti, illetve heterogén talajok. A
sikeres termesztés kitétele a sík, homogén termőtalaj. (Helyes terület
kiválasztás!)
A cukorrépa alá ősszel ajánlott a talajforgatás,
amelyet érdemes kiegészíteni periodikus mélylazítással. Az őszi
alapművelés után zárjuk le a talajt. A talajművelési munkák feladatai
közül a téli csapadékmegőrzés elsődleges. Tavasszal a tökéletes magágy
kialakításához elengedhetetlen a vízzel jól ellátott magágy-alap, amit
biztosíthatunk, ha a téli csapadékot sikerül maradéktalanul a talajban
megőriznünk.
A vetés idejére aprómorzsás, ülepedett, beérett
magágyra van szükség, ahol a felső 3-4 cm levegővel jól átjárható
(tavasszal könnyen felmelegedő), míg az alatta lévő réteg kellően
ülepedett, vízzel jól ellátott (a már említett téli csapadék szerepe!).
Így a gomolyok csírázása zavartalanul indulhat meg.
A magágy-készítés munkaműveletei a következők:
simítózás,
amely jelentősége nemcsak a talajfelszín egyengetésében, a kisebb
hantok lesimításában van (főleg ha elmaradt az őszi szántás lezárása),
de a szántott felületet csökkentésében is, amellyel hatékonyan
csökkentjük a talajnedvesség veszteséget.
A magágy-készítés
leggyakrabban használt és jól bevált eszköze ez esetben is a
kombinátor. A gép egy menetben összetett talajmunkát végez. Az első és
utolsó törőhengerek a vetéshez szükséges tömör magágy-alapról és a
felette lévő aprómorzsás réteg kialakításáról gondoskodnak. A cukorrépa
vetésével egy menetben, hengerrel zárjuk le a talajfelszínt.
A
borsó a talajjal szemben viszonylag igénytelen, de nem így a magágy
minőségére nézve. Kis humusztartalmú homok és erősen szikes talaj
kivételével szinte mindenhol termeszthető. Legmegfelelőbb számára a
meszes vagy mészlepedékes csernozjom talaj, melyre jellemző a jó
vízgazdálkodás és a szerkezetesség. A borsó legalább 30-40 cm-ig
átlazult talajt igényel, amelyet biztosíthatunk az ősszel végzett
forgatásos műveléssel. Tavasszal a simítózás után, a magágyat 10 cm
mélyen kombinátorral, lazább talajon ásóboronával nyissuk. (vetésideje:
február 25-től március 31-ig, fajtától függően, ill. a betakarítási
munkacsúcs elkerülése végett szakaszosan).
Ugyanez a tavaszi magágy-készítés vonatkozik a lencsére és a lóbabra is.
A
csillagfürt a savanyú talajok növénye. Vetésidejében különbséget kell
tenni a sárga virágú és a fehérvirágú között. Vetése magtermesztési
céllal március második felében, zöldtakarmányozási céllal március
végén, április elején ajánlott. A korai vetést főleg a fehérvirágú
csillagfürt igényli, mivel hosszabb tenyészideje miatt korábban vetve
hamarabb beérik. Főnövényként vetve (tehát nem másodvetésként) a talaj
típusától függően a többi hüvelyes növényhez hasonlóan ősszel kell az
alapművelést végezni. Tavasszal a sárgavirágút 2-3 cm-nél, a
fehérvirágút 4-5 cm-nél nem szabad mélyebbre vetni.
Egyik legkorábbi tavaszi növényünk, a február második felétől március
első feléig vethető mák.
Vetéséhez
jól előkészített, aprómorzsás, kertszerűen elmunkált, gyommentes,
megfelelően ülepedett talajra van szükség. A talaj nedvességtartalmának
megőrzése itt is hangsúlyozandó -a különböző talajvédelmi okokon kívül
is-, mert a mák kezdeti növekedéséhez szükséges nedvességet száraz
tavasz esetén is biztosítanunk kell.
Az őszi talaj-előkészítést
a mák igen korai vetése teszi indokolttá, hogy a tavaszi
vetőmagágy-készítés minél kevesebb művelettel és minél rövidebb idő
alatt történjen.
A mák vetésének időpontjában a talajon a
vetőgép nem süllyed. A jó máktalajon magágy-nyitás nélkül is vethető,
de tömöttebb talajon is csak sekélyen nyissunk magágyat, a
vetőcsoroszlyák ne járjanak mélyebben 1-1,5 cm-nél.
Nagy
általánosságban elmondható, hogy tavasztól őszig a víz megőrzésére, míg
ősztől tavaszig pedig a víznek a mélyebb rétegeibe való levezetésére
törekszünk. Ha ezen törekvésünket sikerül megvalósítanunk, akkor jó
esélyünk van arra, hogy a precíz magágy-készítéssel egyetemben a
termeszteni kívánt kultúra kelését garantálni tudjuk.
Ujj Apolka
Szent István Egyetem
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
