Napjainkban nagy probléma az állattartó telep tulajdoni elszakadása a mezõgazdasági földterülettõl. Ez olyan mértékû hasznosítási - elhelyezési gondokat okozhat, hogy a telep fennmaradását is veszélyezteti.
A kistermelõk általában megmaradtak az almostartás mellett, hiszen az alommal egyrészt fûtési energiát (takarmányt, olajat, stb.) lehet megtakarítani, a kedvezõbb komfortérzet egészségesebb állományt, jobb takarmányértékesítést jelent. Másrészt azáltal, hogy 1 kg alom mintegy 2 liter vizeletet vesz fel jelentõsen hozzájárul a hígtrágya, illetve elfolyó trágyás vizelet mennyiségének csökkentéséhez is.
Az almozás „felfedezése”: a korszerûsített eljárás Német társintézeteink pár éve sikeres hízlalási kísérleteket folytattak a szokásos, 1-2 %-nál nagyobb, 7-10 %-os padozatlejtésû, almozott kutricákban. A technológia lényege, hogy a kutrica homlokfalára rögzített szalmarácsból az állatok saját maguknak almoznak. A lejtõs padozaton a trágyás almot a hízók taposása folyamatosan továbbítja a homlokfallal ellentétes kutricaoldal felé. Így az almozásnál, kitrágyázásnál lényegében csak a szalmarácsok idõnkénti feltöltése jelent kézimunkaigényt. A kísérleti kutricák végein összegyûlt almos trágyát gépi úton távolították el az istállóból.
Intézetünk pár évvel ezelõtt hazai viszonyokra adaptálta a módszert, amelyet Tugyi Endre újlengyeli sertéstartónál kísérleti jelleggel valósítottuk meg.
Az elsõ hízlalási ciklusok jellemzõ termelési eredményei magukért beszélnek.
Takarmányértékesítés: 2,77 kg/kg; átlagos színhúskihozatal: 59,12%; fajlagos alomfelhasználás: 0,3 kg/fh, nap.
A szokásosnál lényegesen kisebb alomfelhasználás nem növelte a sertéstartásból eredõ kellemetlen szaghatást sem. Nagyüzemi technológia
A Lajta-Hanság Rt. 1.300 kocás Lohman-Bábolna rendszerû sertéstelepe több mint 30 éve üzemel. A tartás alomnélküli, a hígtrágya-eltávolítás duzzasztásos rendszerû volt. Naponta 250-260 m³ hígtrágya termelõdött. Az eltelt évtizedek alatt a város terjeszkedett, gyakorlatilag körbe építette a telepet.
Mivel a telepet ivóvízbázisra építették és a szaghatás is irritálta a környezetet, a gazdaság lépni kényszerült. Az emissziók csökkentése érdekében a 18 db közel 8.000 férõhelyet magába foglaló hizlalóépületekben fokozatosan, önerõbõl áttértek ferdepadozatos, kevésalmos tartásra. A hizlalók éves alomszükségletét mintegy 600 ha gabonatermõ terület biztosítja.
A rekonstrukció során megvalósított belsõ technológia elvi vázlatát a túloldali ábra szemlélteti. A vályúba, csõvezetéken kiosztott folyékony takarmányozásról áttértek a gépi feltöltésû víztakarékos kombinált önetetõkbe kiosztott száraztakarmány etetésére. Kialakították a 7 % lejtésû padozatot.
A kutricák homlokfalaira szalmarácsokat szereltek. A napi alomfelhasználás: 0,6-0,8 kg/fh.
A hizlalóistállók korábbi duzzasztásos rendszerû trágyacsatornáinak rácsain sekély mélységû vasbeton trágyacsatornát képeztek ki.
A trágyacsatornákba végtelenített szemes lánc vonóelemû lapátos trágyaeltávolítókat építettek be, amelyek az almostrágyát pótkocsira hordják ki az istállókból.
Eredmények
A hígtrágyás kontrollistállóban a takarmányértékesítés 4 kg/kg volt, az almozásos kísérleti istállóban 3,3 kg/kg. Ezeket a termelési mutatókat jelenleg mind a 18 db hizlaló istállóban tartani tudják.
A környezetet terhelõ szagemissziók 24 órás folyamatos mérését német társintézetünk, az ATB Potsdam-Bornim-i munkatársaival végeztük el.
A klímavizsgálatok eredményei szerint az almozásos technológia mellett az istállólevegõ átlagos 1.500 mg/m³ CO2 tartalma a megengedhetõ értéknek a harmadrészét sem érte el. Az NH3 szint pedig még a 3 %-a sem volt a határértéknek. Jellemzõ, hogy az ammónia szint ugyan zárt nyílászárók mellett a ventilátorok nélküli istállóban kétszeresére emelkedett, de még így se érte el a határérték 6 %-át.
Az elõzõ évben hígtrágyás rendszerû mesterséges szellõztetésû hizlalóistállóban ugyanezen mérõmûszerekkel és metodikával végeztük a közös méréseket.
Az 1. táblázat a két vizsgált telep összesített mérési eredményeit és a magyar szabvány szerinti határértékeket foglalja össze. A két mérési sorból megállapítható, hogy az almozott hizlalóban annak ellenére kedvezõek a klímajellemzõk, hogy jelenleg csak természetes szellõzésrõl beszélhetünk.
Mennyibe kerül?

Az almostartás tájékoztató beruházási- és fajlagos költségeit 500 kocás telepre kalkuláltuk.
I. A telep összes épületeinek kalkulált rekonstrukciós költsége 97,2 MFt. Ehhez hozzáadódik még az almostrágya tároló telep és az elfolyó trágyás vizelet, ill. a hígtrágya tároló medence beruházási költsége.
II. A 3.780 m² felületû almostrágya tároló beruházási költsége 42,6 MFt.
III. A 2.000 m³-es földmedencés hígtrágyatároló beruházási költsége 20 MFt.
A trágyatároló-kezelõ telep összes beruházási költsége (II+III): 2,6 MFt
Az 500 kocás modelltelep almozásos tartástechnológiára való átállásának teljes rekonstrukciós költsége (I+II+III):
159,8 azaz mintegy 160 MFt.
Fajlagos beruházási költségek 1 kocaférõhelyre vetített költség:
320 EFt/koca fh
1 hízóférõhelyre vetített költség:
53,3 EFt/hízó fh
éves hízókibocsájtásra vetített költség
(18 db kibocsájtott hízó/koca év):
17,8 EFt/hízó
1 kg húskibocsájtásra vetített költség (110 kg/db, hízó):
161,52 Ft/kg
A modelltelep tényszámokon alapuló rekonstrukciós beruházási költségébõl az alábbi támogatási normatívaként figyelembevehetõ fajlagos mutatók képezhetõk:
1 hízóférõhely rekonstrukciós költsége: 55 EFt/fh
1 kocaférõhely rekonstrukciós költsége: 320 EFt/fh
1 utónevelõ férõhely rekonstrukciós költsége: 105 EFt/fh

Kondíció	lezsarolt	sovány	ideális	kövér	túlkondíciónált
Takarmányadag (kg/nap)	ad libitum	4,5 kg	3,6 kg	2,7 kg	1,8 kg
Testalakulás	bordacsontok láthatók	csõ forma, lapos has	csõ forma	hasasodni kezd	hasas
“H” csont	szemmel látható	tapintható	alig érzékelhetõ	nem kitapintható	nem kitapintható
Ultrahanggal mért hátszalonna vastagság**	12,7 mm vagy kevesebb	15,2 mm	17,8 mm	20,3 mm	25,4 mm
* comb és csípõcsont kitapintása, ** a tizedik borda felett mérve