Emlékezetünkben kedves kép él nagymamáink tarka-barka baromfiudvaráról, ahol a pulyka, a kacsa együtt csipegetett a tyúkok és gyöngyösök különböző generációival. Bármennyire is kedves emlékünk ez, soha ne kövessük. A baromfitartás alapszabálya az, hogy ne tartsunk együtt különböző fajú hasznosítási irányú és életkorú baromfiakat. Részben azért, mert a különböző fajoknak más és más az igénye az elhelyezéssel, a takarmánnyal, az etetőkkel, itatókkal szemben, részben, mert különböző erőviszonyokat képviselnek, és az erősebbek üldözik a gyengébbeket, de legalábbis nem engedik a takarmány közelébe, s végül azért, mert az idősebbek esetleg megfertőzhetik a fiatalabb állatokat olyan kórokozókkal, amelyek rájuk nézve nem veszélyesek, a fiatal állatot azonban megbetegítik, esetleg elpusztítják.
Annyiféle baromfit tartsunk csak, amennyinek a külön elhelyezésére lehetőségünk és helyünk van. Együtt tarthatók a különböző fajtájú, de egy korcsoportba tartozó baromfiak. Például nem szerencsés együtt tartani a tyúkot és a ludat, valamint a tavalyi tojótyúkokat az idei csirkékkel, de jól megférnek együtt az idén tavasszal kelt hampshire, plymouth, magyar kendermagos, itáliai csirkék.

Tyúkok

Első döntésünk tehát az, hogy a rendelkezésünkre álló helyen milyen baromfit tartsunk. Ez elsősorban attól függ, hogy mi a célunk az állatokkal. A család ellátása hússal, tojással, vagy a kedvtelés, esetleg különleges díszbaromfiak tartása, tenyésztése kiállítási célból?

Vegyük az első esetet, tehát a családot szeretnénk ellátni hússal, tojással, a lehető legtakarékosabb és ésszerűbb formában. A legjobban valószínűleg akkor járunk, ha tavasszal, amikor már kellemes meleg van, megvesszük az előnevelt húscsirkét, addig neveljük, amíg el nem érik a számunkra legkedvezőbb méretet, akkor levágjuk az összeset, és főzési szokásainknak megfelelően porciózva a mélyhűtőben tároljuk. A csirkék helyén az év hátralévő részében nevelhetünk még egy-két turnus csirkét, vagy valamilyen más baromfit. Ugyancsak tavasszal megvesszük valamelyik háztájiba való tojóhibridet, és egy, legfeljebb két évig tartjuk őket, természetesen elkülönítve a csirkéktől. Ez igen racionális módja a baromfitartásnak, hátránya, hogy mivel intenzív fajtákkal dolgozunk, intenzív takarmányokra van szükség és az állatok eleve nagyobb odafigyelést igényelnek. Ha e mellett a módszer mellett döntünk, akkor a piacon kapható igen sok hibridből választhatunk. (Tojóhibridek a teljesség igénye nélkül: tetra SL, tetra H, harco, bovans nera, bovans brown, bovans goldline, goldavis, hysex-brown. Húshibridek, hasonlóképpen csak mutatóban: hybro-N, arbor acres, shaver redbro, shaver starbro.)

Tojás, hús, vagy mindkettő?

A tojóhibrid jércéket közvetlenül a tojástermelés megkezdése előtt, l8-20 hetes korban érdemes megvenni, termelésben tartásuk végéig tojótáppal etetni, s a baromfiházban megoldani a világítást is, hogy naponta a világos órák száma l6 alá sohase csökkenjen. A húshibridek esetében meg kell oldanunk a zárt tartást és természetesen brojler nevelőtáppal kell etetnünk az állatokat. 6-7 hetes korukban pedig egyszerre levágni. Ha ezeket a feltételeket nem tudjuk, vagy nem akarjuk megteremteni és folyamatosan fenntartani, akkor nem érdemes hibrideket választani, mert az általuk kínált nagy termelőképességet nem tudjuk kihasználni, s ugyanakkor igényesebbek a kettős hasznú fajtáknál.

Valójában a kertbe jobban illenek a kettőshasznú fajták, amelyek tyúkjai elég sok tojást is tojnak, és a csirkék húsformája is kedvező. A legelterjedtebb ezek közül a vörös színű new-hampshire, amely 230 db körüli tojást rak évente, a felnőtt tyúkok súlya 2,5, a kakasoké 3,5 kg. Vegyesivarban előnevelten érdemes megvásárolni, a jércéket meghagyni tojni, a kakasokat levágni. Kistételben általában előnevelt baromfit érdemes venni, mert a naposbaromfi rendkívül melegigényes. 30-32 C fokra van szüksége, s ezt nem könnyű mgteremteni a számára télen vagy koratavasszal. Nem megoldhatatlan persze, fűtött lakásban, ládában, infralámpával, de nagyon sok munkát, odafigyelést igényel. Érdemes ezért ezt a munkát azokra bízni, akik erre vannak berendezkedve. A legtöbb keltető nemcsak naposállatot, hanem előneveltet is kínál. Ezek a csirkék háromhetesek, kezdenek tollasodni, és közel sem olyan érzékenyek, mint a naposak. A nem túl hideg tavaszi időjárást fűtetlen helyen is elviselik. Megtanultak enni-inni, tehát kevesebb gond van velük.


Magyar tyúkok

Nagyon ajánlhatók a baromfiudvarba a magyar tyúkok. Fehér, sárga és kendermagos színben kaphatók, s ugyanezek a színűek kopasznyakú változatban is megtalálhatóak. Ezek a tyúkok csaknem annyi tojást raknak, mint a new-hampshire, kicsit kisebb testűek, viszont nagyon életerősek, és rendkívül jó élelemkeresőek. Nagyon hasonlóak hozzájuk az erdélyi kopasznyakú tyúkok. Ezeknek van még egy fekete színváltozata is. Ha lehet még élénkebbek és életerősebbek, emellett elég jól tojnak. Tehát akinek egy kicsit nagyobb terület áll rendelkezésére, vagy a kertjéből sok zöldet vagy egyéb mellékterméket tud adni nekik, azt minden más baromfinál jobban hasznosítják. Szép, formás tyúkok, és ha vegyes színben vásárolja meg őket a gazdaasszony, akkor olyan színpompássá varázsolhatja a baromfiudvart, mintha dísztyúkokat tartana.

Kínálnak ma már kettős hasznosítású hibrideket is, amelyek jobban termelnek az említett fajtáknál, ilyen a vörös színű shaver farm, a sokszínű master gray.



Dísztyúkok

Választhatunk olyan dísztyúkokat, amelyek termelése megközelíti, néha el is éri a haszonbaromfi termelését, de a fajta kereskedelemben már nem, csak díszbaromfi tenyésztőktől vásárolható meg. Ilyen például az itáliai, amely igen jó tojástermelő, és nagyon tetszetős, sokféle - fehér, kék, ezüst, fogolyszínű - színváltozatban előforduló tyúk.

S végül választhatunk tyúkfajtákat csak a szépségükért, eltekintve hozamuktól. Tarthatunk japántyúkokat. Ez gyűjtőnév, a kistestű keverék tyúkokat szoktuk ezen a néven illetni, termelésük és megjelenésük is igen változatos, vitalitásuk, élelemkereső képességük, ellenállóképességük azonban általában igen jó. Többnyire nagyon jól repülnek, ezt a tulajdonságukat a tyúkudvar kialakításakor figyelembe kell venni.

Aki valamilyen speciális díszbaromfi fajtára vágyik, kiállításokon, kisállatbörzéken tudja azt beszerezni. A választék rendkívül bőséges, törpe és óriás, zömök és karcsú, fekete fehér és tarka, csíkos és pöttyös, tollas és simalábú, búbos és szakállas baromfiak kaphatók, tarthatók és tenyészthetők. A legismertebb fajták közül említünk néhányat, csak ízelítőül a széles választékból: a gyönyörű karcsú és jó tojó hamburgi pettyes, a hasonló alkatú, de törpe arany és ezüst színekben tenyésztett sebright, a rövid lábú fodros tollváltozatban is található chabo, a kis gömbölyű cochin, a reprezentatív fehér bóbitával rendelkező holland bóbitás, a hasonló, de színes bóbitájú páduai, a csaknem pulyka méretű óriás brahma.