Bármilyen tevékenységet végezzen is belföldön, ellenérték fejében az adóalany, az termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás címén adóköteles. Ellenérték nemcsak pénz lehet, hanem bármi, amit a tartozás kiegyenlítésére fordítanak (kivéve a kártérítés).

Termékértékesítésnek minősül a birtokba vehető dolog (kivéve pénz, értékpapír) ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. Ennek legtipikusabb példája az adásvétel. Az ÁFA-törvény szerinti termékértékesítésnek nem feltétele, hogy a terméket átadó a dolog tulajdonosa legyen, elegendő az is, ha az átvevő válik a dolog tulajdonosává (így például kereskedelmi forgalomban a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt a termék tulajdonosa). Ugyanúgy termékértékesítésnek minősül a tulajdonjog fenntartásával egybekötött részletvétel is, ha az erről szóló szerződés szerint a vevő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó részlet kiegyenlítésével megszerzi. Termékértékesítés történik az ingatlan vagy ingó dolgokra vonatkozóan kötött olyan pénzügyi lízingszerződésnél is, ahol a lízingbevevő a szerződés szerint legkésőbb az utoljára esedékes díj megfizetésével, illetve a szerződés lejártával megszerzi a dolog tulajdonjogát. Termékértékesítés továbbá, ha a vállalkozó átadja a megrendelőnek az elkészült terméket, még akkor is, ha ennek összes anyagszükségletét a megrendelő biztosította (akkor viszont, ha csak pl. javítás céljából kapta meg a vállalkozó a terméket és nem új termék létrehozására irányul a szerződés, szolgáltatás-nyújtásról beszélünk). Termékértékesítés történik (mind eladásra, mind vételre kötött) bizományosi szerződésnél, de nemcsak a bizományos és az eladónak, vagy vevőnek minősülő harmadik személy között, hanem a megbízó és a bizományos között is.

Szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek. Tevékenység alatt nem csak a tevőleges magatartásokat (pl. termékek javítása, fuvarozás, frizura elkészítés, szaktanácsadás, stb.) értjük. Ugyanúgy szolgáltatásnyújtásnak minősül, ha az adóalany ellenérték fejében kötelezettséget vállal valamely helyzet, állapot tűrésére, cselekménytől való tartózkodásra (pl. bánatpénzre jogosult azért, mert a másik fél a szerződéstől elállt, azaz a szerződésben vállalt kötelezettségétől egyoldalú nyilatkozattal szabadult), de szolgáltatásnyújtás történik jogok és más immateriális javak (pl. bérleti jog) átengedésénél is.

Az adólevonási jog az adóhalmozódás elkerülésének eszköze. Célja, hogy az adóalany az általa elért hozzáadott értékkel arányosan fizessen adót. Az adóalany az általa fizetendő adó összegéből levonhatja azt az adóösszeget (továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó), melyet

1. termékbeszerzései, általa igénybevett szolgáltatások során egy másik adóalany rá áthárított és a másik adóalany számlájával, egyszerűsített számlájával, vagy számlát helyettesítő okmányával igazolni is tud,
2. termékimport során a vámhatóság rá kivetett és ő megfizetett, ezt pedig az adó összegét tartalmazó határozattal alá is tud támasztani,
3. szolgáltatást megrendelőként a szolgáltatást nyújtó külföldi honosságú adóalany helyett megfizetett és az adó összegének meghatározásához szükséges hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolni tud, végül
4. a saját vállalkozásban megvalósított beruházás után megfizetett és az adó összegének meghatározásához szükséges hiteles bizonylatokkal igazolni tud.

Természetesen az említett dokumentumokból ki kell derülnie, hogy az adólevonást gyakorló adóalany a beszerzés, szolgáltatás, vámhatározat, stb. címzettje (vevője, igénybevevője).

Az adólevonási jog csak az adó fizetésére kötelezett adóalanyokat illeti meg és általában legfeljebb olyan mértékben, amilyen mértékben a beszerzett (importált, vagy saját vállalkozásban megvalósuló beruházásként létrehozott) termék, illetve (akár belföldi, akár külföldi adóalanytól) igénybevett szolgáltatás az adóköteles tevékenységet szolgálja. Így nem vonható le az adó, ha az adóalany a terméket (szolgáltatást), akár csak részben is nem a (bevételszerző) gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja. Nem vonható le az adó, ha az adóalany a terméket (szolgáltatást) teljes egészében tárgyi adómentesség alá tartozó tevékenységhez használja fel, hasznosítja, hiszen a tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások mentesek az adófizetési kötelezettség alól, ha pedig a felhasználás egyaránt szolgál adóköteles és adólevonásra nem jogosító, pl. tárgyi adómentes tevékenységet, az előzetesen felszámított adót külön szabályok szerint kell (arányosan) megosztania levonható és le nem vonható részre. Csak továbbértékesítési cél, közvetlen anyagkénti felhasználás, vagy szolgáltatásközvetítés esetén vonható le a motorbenzin, személygépkocsi, 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpár, jacht, élelmiszer, ital, éttermi, szórakoztatói szolgáltatások, parkolás, lakásépítés, -fenntartás, stb. ÁFA-ja. Ez azt jelenti, hogy 2003-tól ÁFA levonási joggal nem élhetnek például a lakást iroda céljára vásárlók, bérlők, lakásfelújítók. Nem vonható le a telefonszolgáltatás ÁFÁ-jának 30%-a sem.

Az adólevonási jog gyakorlásának lehetősége visszahat a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások körére is. Amennyiben az adóalany az előzetesen felszámított adót levonta, vagy nem vonta ugyan le, de ennek nem a fenti tilalmak képezték akadályát, elvárható az adóalanytól, hogy a beszerzett termék (igénybevett szolgáltatás) a bevételszerző tevékenységet szolgálja. Az is elvárás, hogy az adólevonás elvi lehetősége (vagy annak gyakorlása) ne vezessen visszaélésekre: így például ne csak addig maradjon valami haszongépjármű, ameddig az adót levonják (ne alakítsák át utána személygépkocsivá), vagy a vállalkozáshoz beszerzett eszközök a vállalkozás megszűnésekor adózatlanul ne kerüljenek a tagok (örökösök) tulajdonába, legfeljebb akkor, ha ők is bevételszerző, adóköteles tevékenységükhöz használják azt fel.

A fentiek miatt termékértékesítésnek, vagy szolgáltatásnyújtásnak minősít a törvény minden olyan, más részére ellenérték nélkül végzett tevékenységet, amelynek végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható. Ez a minősítés pedig egyet jelent azzal, hogy az adóalanynak az ilyen tevékenység után adófizetési kötelezettsége van.

Szolgáltatásnyújtás például, ha az adóalany a terméket ingyen más használatába adja, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához, felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó legalább részben levonható. Szolgáltatásnyújtás a jogok és immateriális javak gazdasági társaságba történő apportálása, feltéve, hogy azok beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó legalább részben levonható. Kivételként ugyanakkor nem minősül szolgáltatásnyújtásnak az egyháznak, kiemelten közhasznú és közhasznú szervezetnek, közérdekű kötelezettség vállalásra ellenérték nélkül teljesített szolgáltatás, az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó ingyenes szolgáltatás (pl. bevásárló központban ingyenes parkolás), stb.

Termékértékesítésnek minősül, ha az adóalany a terméket a bevételszerző gazdasági tevékenysége köréből kivonja (pl. elajándékozza), feltéve, hogy annak beszerzéséhez, kitermeléséhez stb. kapcsolódó előzetesen felszámított adó legalább részben levonható. Kivétel ez alól az egyháznak, kiemelten közhasznú és közhasznú szervezetnek, közérdekű kötelezettség vállalásra teljesített természetbeni juttatás, ellenérték fejében nyújtott termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó ingyenes termékértékesítés (pl. vásárlási pontakció), kis értékű ajándék, stb. A kis értékű ajándék értékhatára 2003-ban 5 ezer forintra emelkedett.

Szintén a termékkel kapcsolatos legalább részben levonható adó a feltétele annak termékértékesítésként történő adóztatásához, ha az adóalany a terméket utóbb olyan gazdasági tevékenységhez használja fel, amely egyébként nem adna jogot adólevonásra, pl. tárgyi adómentes tevékenységhez.

Termékértékesítésként adózik az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotában használja fel, amelyet, ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra (erre lehet példa a haszonjármű személygépkocsivá történő átalakítása), a kapcsolódó levonható adó azonban itt is feltétel.

Termékértékesítéssel esik egy tekintet alá a megszűnés is, ha az adóalany az adóalanyisága megszűnésének időpontjában olyan terméket tart a tulajdonában, amelyhez levonható adó kapcsolódik. Ez alól kivétel a jogutódlással történő megszűnés, illetőleg az egyéni vállalkozás özvegy, örökös, illetőleg törvényes képviselő által történő folytatása, ha a jogutód, illetőleg a folytató eleget tesz a speciális feltételeknek, pl. a terméket teljes egészében a bevételszerző tevékenységhez használja, nem választ 5 évig alanyi adómentességet. Kivétel található a megszüntetett költségvetési szervek, szétvált, átalakult szövetkezetek másik adóalanynak történő vagyonátadása körében meghatározott feltételekkel, stb.

A termékértékesítés speciális esete a saját vállalkozásban megvalósuló beruházás, amely (új) tárgyi eszköz, azaz a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló anyagi eszköz (jellemzően épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés, stb.) létesítése saját előállítás útján. Saját előállítás lehet az is, amikor az adóalany idegen kivitelező közreműködése nélkül hozza létre az eszközt, de az is, amikor a beruházó minden munkát külső kivitelezővel végeztet el és saját közreműködése az anyagbeszerzésben merül ki. Abban az esetben, ha a beruházáshoz felhasznált termékek beszerzéséhez, előállításához kapcsolódó adó legalább részben levonható, az elkészült tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatba vétele időpontjában a beruházó adóalanynak termékértékesítés címén adófizetési kötelezettsége keletkezik, az akkori előállítási költségre felszámítva, melyet aztán az általános szabályok szerint előzetesen felszámított adóként le is vonhat.