Az adó megállapítása és elszámolása
2004.07.14. 10:09
Mind
az adófizetési kötelezettség, mind az adólevonási jog meghatározott
időpontban keletkezik. Ez az időpont lesz irányadó például az adómérték
megállapításánál, és ezt az időpontot kell figyelembe venni akkor is,
amikor el kell dönteni: melyik időszakra vonatkozó bevallásunkban kell
(lehet) szerepeltetnünk az adott tételt.
Termékimport
esetén az adófizetési kötelezettség a belföldi forgalom számára történő
vámkezelésre irányuló árunyilatkozat elfogadásának, illetve a
belföldiesítő vámkezeléssel egy tekintet alá eső vámhatósági
intézkedésre okot adó körülmény keletkezésének napján keletkezik, és az
ezen a napon érvényes adómérték szerint veti ki az adót a vámhatóság az
importálóra.
A gazdasági tevékenységük miatt adó
fizetésére kötelezett adóalanyok meghatározott időszakokra
vonatkoztatva összesítik az általuk fizetendő, illetőleg az ugyanerre
az időszakra eső levonható (és levont) adó összegét és a kettőnek az
egyenlegét (különbségét) elszámolják a költségvetéssel (befizetik,
visszaigénylik, következő időszakra csökkentő tételként átviszik a
később bemutatott módon).
Fizetendő adóként az
adóalanyok saját belföldi termékértékesítéseik és
szolgáltatás-nyújtásaik utáni, illetőleg a külföldi adóalanytól
belföldön igénybevett szolgáltatásnyújtások utáni adófizetési
kötelezettségeiket összesítik, de bevallásonként csak annyit, amennyi a
bevallással érintett időszakban keletkezett, illetve amennyire az
esetleges halasztás abban az időszakban lejárt.
Az adófizetési kötelezettség keletkezése
termékértékesítéseknél és szolgáltatásnyújtásoknál főszabály szerint a
teljesítés (részteljesítés) időpontjában történik. Ez általában a
polgári jog szabályai szerint állapítható meg, azaz a szerződés
(jognyilatkozat) tartalma és a Polgári Törvénykönyv határozza meg, hogy
az adóalany ellenérték fejében vállalt kötelezettsége mikor minősül
teljesítettnek.
Egyes esetekben a polgári jog
szabályai szerinti teljesítéstől eltérő teljesítési időpontot vélelmez
a törvény. Így például a tulajdonjog fenntartásával kötött
részletvétel, illetőleg a pénzügyi lízing termékértékesítésnek minősülő
eseteinél teljesítés időpontja az a nap, amikor a vevő (lízingbevevő)
tulajdonosként való rendelkezésre jogosultságot szerez, illetve -ha az
korábban történik - a terméket birtokba veszi. Folyamatos teljesítésű
értékesítéseknél és szolgáltatásnyújtásoknál a teljesítés időpontja az
egyes részkifizetések esedékességének napja. Ezek köre szűkült, 2003.
január 1-től már csak a közüzemi termékértékesítés és szolgáltatás,
valamint a távközlési szolgáltatás tartozik ebbe a körbe. Bérleti
szerződésnél, folyóirat előfizetésénél célszerű a szerződésben
meghatározott teljesítési időpontot a díjfizetéshez igazítani.
A
megbízó és a bizományos közötti, a bizományosi szerződésből fakadó
termékértékesítésnél a teljesítés időpontja a megbízás irányától függ.
Eladási megbízásnál a megbízó értékesít a bizományos felé, méghozzá
akkor, amikor a bizományos saját nevében értékesíti a terméket harmadik
személynek. Vételi megbízásnál a bizományos értékesít a megbízó felé,
méghozzá akkor, ha megszerzi a "megrendelt" termék feletti rendelkezési
jogot (azaz már saját nevében értékesítheti is azt a megbízónak.
Az
azonos adóalanyok között rendszeresen ismétlődő ügyelteknél 2003-tól a
jogszabály a fizetési kötelezettség keletkezésének időpontját az
elszámolási időszak utolsó napjára, legkésőbb a teljesítésre kötelezett
adóalany adómegállapítási időszakának utolsó napjára helyezi. Például,
ha a pék havi bevalló és naponta kiszállít ugyanannak az adóalanynak,
akkor megállapodhatnak hó végi elszámolásban. Ez esetben csak a hónap
utolsó napján kell a péknek számlát kiállítania.
Az
ellenérték fejében teljesített tevékenységeknél gyakran előfordul, hogy
még a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható pénzösszeget
(előleget) fizetnek. Az előleg átvételének (jóváírásának) napján már
adófizetési kötelezettség keletkezik, és a megfizetett pénzösszeget úgy
kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza.
Azokban
az esetekben, amikor az adóalany adófizetési kötelezettsége nem
ellenérték fejében vállalt tevékenység után, hanem kapcsolódó levonható
adó miatt keletkezik, az adófizetési kötelezettség általában a
tevékenység tényleges megvalósításának időpontjában keletkezik. Kivéve
a saját vállalkozásban megvalósuló, termékértékesítésnek minősülő
beruházást (itt irányadó időpont a tárgyi eszköz rendeltetésszerű
használatba vétele), illetve a megszűnést, mint termékértékesítést (a
fizetési kötelezettség keletkezésének napja a megszűnéshez kapcsolódó
adóbevallás benyújtására előírt időpont).
Bizonyos
esetekben a törvény lehetővé teszi azt, hogy az adófizetési
kötelezettség keletkezésének időpontjától eltérően az adóalany később
fizesse meg az adót (ez az ún. halasztás). Természetesen a halasztásra
jogosultak köre korlátozott és haladéktalanul lejár (így a lejárat
időpontját tartalmazó bevallásban a fizetendő adót már szerepeltetni
kell), ha az adóalany adóalanyisága megszűnik, vagy jogállása oly módon
változik, hogy ezen a címen már adófizetés nem lenne tőle követelhető,
pl. alanyi adómentessé válik
Halasztásra jogosult
az az adóalany, aki a külföldi adóalanytól belföldön igénybevett
szolgáltatás után köteles adót fizetni, de legkésőbb (a fent leírt
lejárati időpontokon túl) addig, amíg az adó alapjának megállapításához
szükséges okiratot kézhez kapja, illetve - ha az korábban történik - az
ellenértéket megfizeti, vagy a szolgáltatás nyújtójával szemben
fennálló tartozását átvállalják.
Pénzben meghatározott ellenérték fejében teljesített
tevékenységnél legfeljebb
- 30
napig tartó halasztásra jogosult az egyszeres könyvvitelt, bevételi
nyilvántartást vezető adóalany (ez 2002-ben még 60 nap volt),
- 60 napig tartó halasztásra jogosult a kettős könyvvitelt
módosított teljesítési szemléletben teljesítő költségvetési szerv
ezen
belül is legkésőbb addig, amíg az ellenértéket megkapja, vagy az
ellenérték iránti követelését engedményezi, illetve kettős könyvvitelre
tér át.
Az adólevonási jog gyakorlása szintén nem
tetszőleges időpontban (bevallásban) történhet, hanem abban a
bevallással érintett időszakban, amelyben az keletkezett. Az adólevonási
jog keletkezésének időpontja:
- belföldi
adóalanytól történő belföldi termékbeszerzés, igénybevett szolgáltatás
esetén az erről szóló számlában, egyszerűsített számlában, számlát
helyettesítő okmányban teljesítés időpontjaként feltüntetett nap, ha
pedig ezeket a bizonylatokat a bevallási határidőt követően kapja meg
az adóalany, a kézhezvétel napja,
- termékimport után megfizetett
levonható adónál az adó megfizetésének napja, ha viszont korábban erre
készpénzben vámbiztosítékot nyújtottak és az adó megfizetése annak
elszámolásából történik, az adót kivető határozat kelte,
- külföldi
adóalanytól belföldön igénybevett szolgáltatás utáni adónál megegyezik
az adófizetési kötelezettség keletkezésének napjával, jogszerű
halasztás esetén a halasztás lejártának időpontjával, végül
- saját
vállalkozásban megvalósuló beruházás után megfizetett adónál megegyezik
az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával (azaz mindig
ugyanabban az időszakban történik az elszámolás).
Az
adóalany bevallásában először a fizetendő adót állapítja meg a
tárgyidőszakban keletkezett, illetőleg jogszerűen halasztott és
tárgyidőszakban lejárt adófizetési kötelezettség összesített
összegével, majd ezt csökkentheti a tárgyidőszakban keletkezett
levonható adó összesített összegével. Ez a különbözet jelenti az
elszámolandó adót.
Amennyiben az elszámolandó adó
pozitív összegű (azaz nagyobb a fizetendő adó, mint a csökkentő tétel),
köteles azt az adóhatóságnak megfizetni (határidőben). Amennyiben az
elszámolandó adó negatív (azaz a csökkentő tételek összege nagyobb,
mint a fizetendő adó) a visszaigénylési jogcímek fennállása esetén (a
ki nem egyenlített beszerzésekre vonatkozó, később említett korlát
figyelembe vételével) az adót visszaigényelheti, a vissza nem
igényelhető (illetőleg vissza nem igényelt) adót pedig a soron
következő bevallási időszakban veheti figyelembe fizetendő adót
csökkentő tételként.
A visszaigénylésnek
szigorú feltételei vannak, csak akkor van rá lehetőség, ha a törvény
által meghatározott jogcím fennáll. Egyik jogcím például a bevételi
küszöbérték elérése. Azaz amikor az adóalany által teljesített, 0, 12
és 25 %-os adómérték alá tartozó termékértékesítések és
szolgáltatásnyújtások összesített adóalapja az adóév elejétől eléri a 4
millió forintot. Kizárólag nemzetközi teherközlekedést végző
adóalanynál a 2 millió forintot. Másik jogcím a nagy értékű tárgyi
eszköz beszerzés. Amikor a teljes egészében (ÁFÁ-val együtt) kifizetett
tárgyi eszközre (azaz a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló
anyagi eszközre) eső levonható adó legalább 200.000 forinttal
meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó összesített összegét
(feltéve, hogy a tárgyi eszköz ki van fizetve és szerepel a
nyilvántartásban). A jogutód nélkül megszűnők korlátozás nélkül
visszaigényelhetik az ÁFÁ-t.
Amennyiben a
visszaigénylés lehetősége megnyílt, az adóalanynak fel kell mérnie az
ezen bevallás benyújtására előírt határidőig ki nem egyenlített
beszerzéseit, az ezekre eső ÁFA összegével ugyanis csökkentenie kell a
visszaigényelhető adó összegét. Az emiatt vissza nem igényelhető adót
pedig a következő bevallási időszakban veheti figyelembe fizetendő adót
csökkentő tételként. 2003. január 1-től kiegyenlítettnek minősül a
váltóval történő fizetés is.
Beszerzések kiegyenlítésétől független
visszaigénylési jogcím illeti meg azon adóalanyokat, akik külföldi
utas részére teljesítenek értékesítést.
Ők adóbevallásukban külön sorban közlik a külföldi utasnak
tárgyidőszakban szabályszerűen visszatérített összeget, méghozzá a
bevallás levonható adókat taglaló részében. Ezen összeg erejéig az
eladó a negatív elszámolandó adót egyéb visszaigénylési jogcím nélkül
is visszakérheti.
ÁFA bevallást főszabály szerint
valamennyi adóalany köteles benyújtani (még akkor is, ha az adott
időszakban elszámolandó adója 0 Ft), ez alól általában kivétel pl. az
alanyi adómentességet jogszerűen választó adóalany, illetőleg a
speciális jogállást választó mezőgazdasági tevékenységet folytató
adóalany, de csak ezen tevékenysége tekintetében. Nem köteles adót
megállapítani és bevallani az az adóalany, aki bejelentkezésekor
kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzőként jelentkezett be, az
adott bevallási időszakban csakis ilyen tevékenységet végzett és adó
fizetésére a külföldi adóalanytól belföldön igénybevett szolgáltatás
után sem köteles.
Havi bevallásra kötelezett
év elejétől az adóalany, ha a megelőző évben elszámolandó adójának éves
szinten összesített összege pozitív és az 1 millió forintot elérte. Év
közben havi bevallásra köteles áttérni a negyedéves bevallásra
kötelezett, ha év elejétől összesített elszámolandó adója pozitív és az
1 millió forintot elérte. A havi bevalló a hónap első napjától utolsó
napjáig terjedő időszakra állapítja meg adóját, a tárgyhót követő hó
20. napjáig nyújtja be bevallását és ugyanezen határidőig köteles
teljesíteni esetleges befizetési kötelezettségét.
Éves bevallásra kötelezett
minden, havi bevallásra nem kötelezett adóalany, ha a megelőző évben
összes termékértékesítéseinek és szolgáltatásnyújtásainak ellenértéke a
8 millió forintot nem haladta meg. Feltéve, hogy a megelőző évről
benyújtandó utolsó ÁFA - bevallásához nem csatol olyan nyilatkozatot,
mely szerint a tárgyévben negyedéves bevalló kíván lenni. Az
értékhatárba beszámítanak a külföldön teljesített ügyletek is. Az éves
bevalló a tárgyév első napjától a tárgyév utolsó napjáig terjedő
időszakra állapítja meg adóját, és az azt követő év február 15-éig
nyújtja be bevallását, illetőleg teljesíti esetleges befizetési
kötelezettségét.
Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany év
közben negyedéves bevallásra köteles áttérni,
ha az előbb említett módon számított 8 millió forintot a tárgyévben
elérte. Tárgyévi első bevallását a tárgyév első napjától annak a
negyedévnek az utolsó napjáig terjedő időszakra nyújtja be (méghozzá a
negyedéves bevallás benyújtására előírt határidőig), amelyben ezt az
értékhatárt elérte. Amennyiben ezen bevallás elszámolandó adója pozitív
és legalább 1 millió forint, az adóalany ezután havi bevallást köteles
beadni, egyéb esetekben negyedéves bevalló lesz.
Törvény
szerint negyedéves bevallás benyújtására kötelezett minden adóalany,
aki nem éves, vagy nem havi elszámolásra köteles (ideértve a negyedéves
elszámolásra áttérő éves bevallót is). A negyedéves bevalló a
tárgynegyedévet követő hó 20-áig teljesíti bevallás - benyújtási és
adó-befizetési kötelezettségét.
A negyedéves
bevallásra kötelezett adóalany kérheti az állami adóhatóságtól, hogy
engedélyezze a havi, vagy havi kétszeri elszámolást és bevallást, a
havi bevalló a havi kétszeri elszámolás és bevallás engedélyezését
kérheti, az éves bevalló a negyedéves gyakoriságot kérheti (gyakoribb
elszámolás).
A havi kétszeri elszámolás a 15 naponkénti, tárgyhót követő hó 5-én,
illetve 20-án történő elszámolást és bevallást jelenti, melyet
ugyanazon a nyomtatvány-típuson terjesztenek elő, mint a havi
bevallást. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást az adóév végéig
engedélyezheti, különösen akkor, ha az adózót terhelő fizetendő adó
adókulcsa rendszerint alacsonyabb, mint a levonható adó kulcsa, vagy az
adózó beruházást valósít meg. Az adóhatóság erről határozatban dönt.
|