A talajművelés gépesítése mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetében kulcsfontosságú agrárstratégiai kérdés is, melynek helyes megválaszolása nagy mértékben befolyásolja a termelés fenntarthatóságát, a környezetvédelmi szempontokat előtérbe helyező és az EU normatíváknak megfelelő feladatait. Ezek során kell pontosítani az energia- és költségmegtakarításra, a talajkímélésre, ill. a hosszú távon fenntartható termelést szolgáló talajállapotra vonatkozó lehetőségeket.

A műszaki konstrukciós fejlesztések eltérő arányban oszlanak meg a hagyományos és a forgatás nélküli alapművelés eszközei között, ugyanakkor a mindkét technológiai variációban jól használható, un. kiegészítő talajművelő (lényegében felszíni elmunkáló és magágykészítő) gépek fejlesztési eredményei is figyelemre méltóak. A feladat kidolgozása során a gödöllői FVMMI GM Kht. vizsgálta az alapművelő eszközök új művelőelemeinek főbb munkaminőségi és energetikai mutatóit, majd ezek ismeretében elbíráltuk az üzemek számára fontos egyéb jellemzőiket (technológiai-műszaki üzembiztosság, élettartam) is. E témakörben elemeztük a váltvaforgató ekék kiegészítő művelőelemeit (pl. lazító betétek), valamint a középmélylazítók konstrukciós részmódosításait (párhuzamos/ önbeálló szerszámelrendezés, illetve kialakítás, kapcsolt lezáró egység). Az utóbbi időszakban nyugati relációból bekerült középmélylazítók üzembiztossági problémáinak megismerése céljából adatgyűjtést és műszaki-szakértői szemléket végeztünk, valamint ezek során funkcionális próbákkal ellenőriztük a parabolikus íveltségű gerinclemez szerszámszár kialakítások munkaminőségi és energetikai kihatásait.

Az elvégzett szántóföldi funkcionális próbák, vizsgálati eredmények és üzemeltetési tapasztalatok összegzése alapján megállapíthatjuk, hogy a gépek/eszközök döntő többsége modern gyártástechnológiával készült és gyakorlati szempontokat is figyelembe véve került kialakításra.

A feladat alapozó talajművelésre vonatkozó értékelésében az alábbi témakörök és gépek/eszközök szerepeltek:

a./   Forgatásos alapművelés (szántás) eszközei

 -  Vogel-Noot Hector váltvaforgató eke, lazító tüskékkel, szántáselmunkálóval;

-  Kverneland és Vogel-Noot szántáselmunkálók;

-  Kverneland és Lemken eketestek.

b./   Forgatás nélküli alapművelő eszközök

-  AGRIKON KL középmélylazító család;

-  KBL beálló késes középmélylazító;

-  J. de Breau gerinclemez kialakítások;

KÜHNE 10-770-3/7,2-KBL-HB kombinált nehéz tárcsásborona 

A forgatásos alapművelés (szántás) eszközei

A lazító betétekkel kapcsolatos korábbi vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a szántás felszínén eltérések nem tapasztalhatók, ugyanakkor a barázdafenék az utolsó eketestre szerelt betét lazítása miatt szakadozott, rögökkel borított. Ez jól látható volt a keresztszelvények elemzése során is, amelyeknél lényeges különbség adódott a minimális (10-12 cm), illetve a maximális (21-23 cm) munkamélységben dolgozó betétek után. Előző esetben lényeges lazítást nem tapasztaltunk, míg az utóbbinál már nemcsak az un. eketalp záróréteg áttörésére, hanem a felszíni rétegek középmély (24-27 cm) forgatása mellett a 40-47 cm munkamélységű rétegek fellazítására is sor került. Ez utóbbi esetben lényegében az eketestek egymenetben végzik a középmélyszántó eke és a középmélylazító munkáját, melynek jelentősége a talajvédelem szempontjából több irányból is (menetszám csökkentés, víz visszatartó hatás növekedés, rögfrakció javítás) indokolt. Az energetikai szempontból elemzésre került gépbeállítások adatait elemezve megállapíthatjuk, hogy a lazító betétek alkalmazása minden esetben - azaz minimális, közepes- és maximális munkamélység beállításnál - energia többletet igényel. A fajlagos mutatók alakulása azt mutatja, hogy a növekmény 5-15% közé tehető és nagy mértékben függ a művelt rétegben található zárórétegek elhelyezkedésétől és tömődöttségétől.

A lazító betétek üzemeltetési tapasztalatai – a Vogel-Noot Hector váltvaforgató ekén alkalmazott lazító elemek használatával kapcsolatosan – az üzemeltetők véleménye az alábbiak szerint összegezhető:

–        az energetikailag és gazdaságosság szempontjából előnyös alkalmazás egyik fő szempontja a szántás és lazítás mélységének, illetve arányainak helyes megválasztása; ők a munka során a sekélyebb szántás mellett is jó agronómiai eredményeket értek el;

–        rendkívül fontos a vágó-, illetve szúró élek kopásvédelme, ezért házilagos kivitelezéssel cserélhető betéteket helyeztek fel az eredeti szerszámra;

–        barázdában járva szántás esetén gondot okoz az utolsó eketestre szerelt lazító mögött jelentkező szabdalt, göröngyös barázdafenék: e miatt jelentősen romlik a barázdában járó traktorkerék vonóképessége és egyúttal a már egyszer fellazított talaj visszatömörítése is megtörténik.

A szántáselmunkáló egységek (Vogel-Noot és Kverneland) középkötött vályogtalajon történő alkalmazástechnikai elemzése során megállapítottuk, hogy az előírások szerinti beállítások mellett az eke + szántáselmunkáló gépkombináció stabilitása nem változik az önálló ekéhez képest, ugyanakkor lényeges eltérés tapasztalható a felszínen, ahol az 5 cm-nél nagyobb rögök aránya jelentős mértékben módosul: önálló ekénél ez 29,0-47,5%, míg szántáselmunkálóval szerelten 5,3-12,1% között változott az agrotechnikailag még jól megfelelő 6,3-8,9 km/h munkasebesség tartományban. E számok is bizonyítják a szántás egymenetben történő, azonnali lezárásának agrotechnikai szükségességét.

Az eke konstrukciós fejlesztés terén újdonságnak számító KÜHNE Integrál váltvaforgató ekét funkcionális próbák során vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy az eke alkalmas az osztóbarázda és bakhátmentes szántás kivitelezésére, hatékony alkalmazásával kapcsolatosan azonban kifogások merültek fel, melyek az alábbiak szerint összegezhetők:

–        az alkalmazott kormánylemez forgatási jellemzői gyengék, ezért még mélyszántási feladatok minőségi elvégzésére sem javasolható;

–        a vázszerkezet konstrukciós kialakítása nem követi a mai modern gyártmányszerkesztési elveket; az eke „osztottságára”, illetve kettős célú felhasználhatóságára való törekvés a vázszerkezet és a hidraulika elemek túlméretezése következtében sem célszerű és gazdaságos;

–        a bemutatókon és üzemi próbákon szereplő eke (~ 150 ha terület felszántása) további fejlesztése jelen vázszerkezeti formában nem javasolt.

Fenti hiányosságok megszüntetése egyszerű, de szükségszerű feladat, amelyek végrehajtása után egy magas műszaki-technológiai üzembiztossági értékű, a KÜHNE minden termékét jellemző rendkívül megbízható eke állhat a gazdálkodók rendelkezésére.

A forgatás nélküli alapművelés eszközei

A kombinált lazítók fejlesztése terén tovább folynak az AGRIKON KL sorozatú gépcsaládjának konstrukciós munkálatai. Ezek során tisztázni kell a gerinclemezek elhelyezésének és szabatos állíthatóságának megoldását. A lezáró henger elemek típusainak kiválasztása céljából szükséges a vizsgálatok különböző talajtípusokra történő kiszélesítése is.

A középmélylazítók művelő elemeinek ellenőrzése során megállapítottuk, hogy változatlanul népszerűek az un. ferde gerinclemezű művelőelemek, amelyek egyaránt lehetnek jobbos, illetve balos kivitelűek. A forgalmazók által hangoztatott agrotechnikai és energetikai előnyök véleményünk szerint csak részben, vagy egyáltalán nem realizálhatók; ezen vélemény különbségek tisztázására komplex szántóföldi vizsgálatok beindítása szükséges. A betakarítás után kezdjük el a METALWOLF és VOGEL-NOOT kombinált lazítók szántóföldi méréseit, amelyek eredményeiről a későbbiekben számolunk be. Ugyancsak gondot jelent egyes lazító típusok esetében az ismétlődő deformáció, melynek fő oka a gerinclemezek nyírócsapos túlterhelés elleni biztosításának hiányában, illetve túlméretezésében keresendő (főleg spanyol, olasz és egyéb dél-európai gépbeszerzések).

A lazító- és tárcsaelemek kombinációjának új megoldása az önálló gyártmányként is használható gépek, illetve géprészek összeépítése. Ezen elvek alapján a KÜHNE által kialakított KÜHNE 10-770-3/7,2-KBL-HB kombinált nehéz tárcsásborona funkcionális próbái során megállapítottuk, hogy a gépcsoport, illetve az egyes géprészek beszabályozása bonyolult, nagy odafigyelést és kiegészítő szerelő személyzetet igényel. A gépkombináció technológiai alkalmazhatósága jó alternatívát jelenthet a forgatás nélküli, művelet- és menetszám takarékos eljárások sorában, bár kihasználtsága viszonylag szűk területre korlátozódik. Mindenképpen javasolt azonban a konstrukciós összeépítés ezen kialakításának felülvizsgálata. A funkcionális próbák során rögzített felszínjellemzők egyébiránt jól mutatják az egyes művelőelemek kedvező munkavégző hatását.