A kalászosok fajtahasználata
2004.08.09. 19:28
A
hazai szántóföldi növénytermesztésben a kalászos gabonafélék részaránya
jelenleg 40-42% között változik évente. A statisztika a gabonafélékhez
sorolja a kukoricát is, mellyel együtt a vetésterület közel 70%-án
folyik e növényfajok termesztése.
A
40%-hoz közeli vetésterületi részarány (kb. 1,8 millió ha) legnagyobb
részén őszi búza (1,1-1,2 millió hektár) díszlik, melyet az árpa követ
megközelítően 400 ezer hektáros vetésterülettel - ebből az őszi árpa
203-221 ezer hektáron terem. Évente eltérő mértékben ugyan, de
közel
60 ezer ha-on történik a tavaszi zab vetése. A rozs vetésterülete
50 ezer ha, a triticaléé 120-130 ezer ha. Az 1999/2000 évi
eddigi
maximumhoz (10 500 ha) képest kisebb területen folyik napjainkban
tönköly búza termesztése (1500-2000 ha), s ugyancsak néhány ezer
hektárt tesz ki az őszi- és tavaszi durum búzával, a közönséges tavaszi
búzával és a rizzsel bevetett szántóterület nagysága.
A fajlagos
terméseredmények – részben az utóbbi évek nemegyszer szélsőséges
időjárási viszonyai hatására javarészt csökkentek. A legutóbbi másfél
évtized alatt jelentős mértékben csökkent a közönséges búza, az őszi-
és tavaszi árpa, valamint a zab hozama, stagnált a rozs hektáronkénti
termésátlaga. Csak a triticale esetében tapasztalható az újonnan
termesztésbe vont fajták nagyobb produktivitásának eredményeként
termésnövekedés. A fajonkénti részletesebb adatokat az 1. táblázat
tartalmazza.
1. táblázat
A főbb gabonafélék termésátlagai /kg/ha/ (KSH,
1998-2001. nyomán)
Megnevezés
|
1986-1990
|
1995
|
1996
|
1997
|
1999
|
2000
|
2001
|
2002
|
Búza
|
4880
|
4160
|
3280
|
4210
|
3590
|
3600
|
4300
|
3510
|
Rozs
|
2350
|
2190
|
1650
|
2270
|
2030
|
2000
|
2400
|
n.a.
|
Árpa
|
4210
|
3560
|
2860
|
3620
|
3120
|
2770
|
3530
|
n.a.
|
Zab
|
3020
|
2590
|
2340
|
2630
|
2540
|
1670
|
2460
|
n.a.
|
Kukorica
|
5630
|
4430
|
5620
|
6440
|
6380
|
4150
|
6230
|
5070
|
A
termelés biológiai alapjait illetően is nagyfokú fajtaszám növekedés
tapasztalható. A változás mértékére vonatkozóan példaként az 1997. és a
2003. évi Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő fajok fajtáinak számát
ismertetjük a 2. táblázatban. Ugyanez a táblázat arra is alkalmas, hogy
a hazai és külföldi eredetű fajták számarányát is bemutassuk. A
minősített fajták száma a vizsgált viszonylag rövid idő alatt több,
mint 2,2 szeresére növekedett, s ezen belül a hazai nemesítésű fajták
száma 1,8-szeresére, a honosítottaké közel 2,8-szeresére változott. Az
EU-csatlakozást követően a külföldi eredetű fajták száma ennél jóval
nagyobb mértékben fog emelkedni, ezért is lesz jelentősége a már
készülő ajánlati fajtalistáknak, mely az egyes földrajzi térségekben
legjobban használható fajták neveit fogja tartalmazni, tájékoztatva
egyúttal a gazdálkodókat is a fajtaválasztás elősegítése érdekében.
A
2-4. táblázatok a fajtahasználat mikéntje szempontjából is
csoportosítják az egyes fajokhoz tartozó fajtákat. A 3. és 4.
táblázatokban csak a 2003. évi fajtajegyzékben szereplő fajtákat
csoportosítottuk használat szerint. A táblázatok azt is jelzik, hogy a
fajok számának növekedése (pl. tönköly búza) mellett az egyes fajokon
belüli hasznosítási módok száma is nőtt (őszi vetésű sörárpa), s
ugyancsak szélesebb körű lett a fajok termeszthetőségi lehetősége
(tavaszi vetésű triticale). A fejlesztés további irányát jelentik az
őszi zab, valamint a fehér szemszínű őszi búza fajtajelöltek
megjelenése is.
2. táblázat
Az 1997 és 2003. évi fajtalistákon szereplő kalászos
fajták fajtacsoportonkénti és eredet szerinti száma
Növényfaj
|
Fajtacsoport
|
1997
|
2003
|
|
|
Hazai
|
Honosított
|
Összesen
|
Hazai
|
Honosított
|
Összesen
|
Őszi búza
|
korai érésű
|
18
|
2
|
20
|
49
|
10
|
59
|
|
középérésű
|
22
|
4
|
26
|
28
|
18
|
46
|
|
középkései érésű
|
6
|
3
|
9
|
9
|
12
|
21
|
összesen
|
46
|
9
|
55
|
86
|
40
|
126
|
Tavaszi búza
|
2
|
1
|
3
|
2
|
6
|
8
|
Tönköly
|
|
|
0
|
2
|
2
|
4
|
Őszi árpa
|
korai érésű
|
7
|
7
|
14
|
11
|
8
|
19
|
|
középérésű
|
3
|
7
|
10
|
7
|
24
|
31
|
összesen
|
10
|
14
|
24
|
18
|
32
|
50
|
Triticale
|
őszi
|
0
|
4
|
4
|
1
|
15
|
16
|
|
tavaszi
|
0
|
0
|
0
|
0
|
2
|
2
|
összesen
|
0
|
4
|
4
|
1
|
17
|
18
|
Rozs
|
4
|
5
|
9
|
8
|
5
|
13
|
Tavaszi árpa
|
2
|
17
|
19
|
5
|
46
|
51
|
Rizs
|
9
|
0
|
9
|
14
|
0
|
14
|
Tavaszi zab
|
4
|
4
|
8
|
5
|
9
|
14
|
Durum
|
őszi
|
7
|
2
|
9
|
12
|
1
|
13
|
|
tavaszi
|
0
|
2
|
2
|
0
|
5
|
5
|
összesen
|
7
|
4
|
11
|
12
|
6
|
18
|
Fajok és fajták
mindösszesen |
84
|
58
|
142
|
153
|
161
|
316
|
A
legnagyobb mértékű fajtaszám-növekedés a tönköly mellett a triticale
fajtáknál következett be, s ugyancsak több, mint kétszeresére nőtt az
őszi búza fajták száma is. Az OMMI az újabban minősített fajták esetén
már a hasznosítási módok szerinti klasszifikációt is elvégzi, s ennek
megfelelően a forgalomba lévő 126 fajta sütőipari tulajdonságok
szerinti csoportosítását a 3. táblázatban foglaltuk össze. A fajták
érési idő szerinti osztályozása a betakaríthatóság tervezésénél
jelentős, de egyúttal arra is utal, hogy a különböző ökológiai
kitettségű helyekre más és más éréscsoportba tartozó fajtaszortiment
állítható össze. Az utóbbi években mutatkozó aszályos időjárás a főbb
tendenciákat illetően az éréscsoportok közötti különbségeket
mérsékelte, de még így is mintegy két hetes érési különbség mutatható
ki a korai és középkései fajták biológiai érettsége között.
A
fajok termeszthetőségi feltételei eltérőek. Ha mégis választani kell,
hogy egy adott körzetben, vagy gazdaságban hogy milyen kalászos gabonát
vessünk, akkor elsődlegesen a termelési, hasznosítási célt, az adott
fajra vonatkozó minőségi szabványt, majd ezt követően az adott terület
talaj- és klimatikus viszonyait szükséges figyelembe venni. A talaj- és
klimatikus viszonyok adta lehetőségek kihasználása érdekében figyelembe
kell venni, hogy a legjobb minőségű és intenzíven kezelt területekre
elsődlegesen a legjobb „minőségű” búza fajtákat vessük. Ahol a
fehérjetermelés a döntő, ott inkább triticalét vessünk, ha az egyéb
feltételek megfelelnek. A tönköly búza a nagyon jó minőségű talajokra
nem való, ott a túlzott nitrogénbőség hatására megdől. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy akkor e növényfajt a lehető legrosszabb helyre
tegyük, mert ez esetben viszont nem fogunk vele elérni megfelelő
mértékű (4-5 t/ha) és jó minőségű (40-45% sikér- és 18-20%
fehérjetartalmú) termést. Az őszi árpa optimális termőterületei inkább
az ország nyugati csapadékosabb részein helyezkednek el. A bevezetésre
kerülő őszi sörárpa fajták azonban már a tápanyagellátás terén
finomítást igényelnek, csakúgy, mint a sörárpának termesztett tavaszi
árpa fajták esetében. E fajták minőségi tulajdonságait a magas
nitrogén-ellátottsági szint csökkenti, szemben a takarmányárpának
termesztett fajták magas nitrogén igényéhez. A korábbiakban már volt
róla szó, hogy a triticale a fehérje-önellátásra törekvő gazdaságok
egyik legfontosabb növényfaja lehet. E növényfaj legjobb termőtájai
azok lesznek, melyek már az őszi minőségi búzatermesztés számára
másodlagosan vehetők csak figyelembe, illetve a talajadottságaik még
közepesek-jók. A rozs legjobb termőtájai a klasszikus felfogásnak
megfelelően a homokos talajokon helyezkednek el.
A
fajtakiválasztást jól segíti az OMMI által évente kiadásra kerülő Leíró
Fajtajegyzék. Ebben a füzetben részletesen felsorolásra kerül fajonként
a hasznosíthatósági csoportok szerinti fajtanév, a fajtajogosult-,
illetve a fajtát képviselő neve, a származási ország és az állami
minősítés évszáma. Az egyes növényfajokon belül a tárgyévi
fajtakísérleti eredmények mellett a termésmutatók ismertetésénél
hosszabb időszakot magában foglaló adatsorok is bemutatásra kerülnek. A
faji sajátosságoknak megfelelően az OMMI rendszeresen tájékoztat a
fajták legfontosabb értékmérő tulajdonságairól, így a kísérleti
helyenkénti hozamokról, a növényállomány magasságáról, az
állóképességről, a tenyészidő kalászolásig és kalászolástól érésig
terjedő hosszáról, az őszi vetésű kalászosok télállóságáról, valamint a
legfontosabb kórokozókkal szembeni érzékenységről és a beltartalmi
mutatókról. Az őszi búza fajta megválasztásakor a fentieken túlmenően
az alábbi értékmérő-, illetve beltartarmi mutatók számításba vétele
szükséges:
- hektolitertömeg;
- ezerszemtömeg;
- vetendő csíraszám;
- fehérje-tartalom;
- esésszám;
- sütőipari
(minőségi) értékszám;
- sikértartalom.
3. táblázat
A 2003. évi fajtalistán szereplő őszi búza fajták
használati cél szerinti csoportosítása
Faj/Fajtacsoport
használati cél
|
Hazai
|
Honosított
|
Összesen
|
Őszi búza korai érésű
|
malmi
|
41
|
7
|
48
|
javító
|
5
|
1
|
6
|
egyéb
|
3
|
2
|
5
|
összesen
|
49
|
10
|
59
|
Őszi búza középérésű
|
malmi
|
23
|
17
|
40
|
javító
|
5
|
1
|
6
|
egyéb
|
|
|
|
összesen
|
28
|
18
|
46
|
Őszi búza középkései érésű
|
malmi
|
7
|
9
|
16
|
javító
|
2
|
3
|
5
|
egyéb
|
|
|
|
összesen
|
9
|
12
|
21
|
Különösen
az őszi búza fajták esetén nagyon lényeges már a fajtakiválasztáskor
annak tisztázása, hogy milyen irányú felhasználásra kerül az adott
termény. A fajtakiválasztás céltudatosságának elősegítése érdekében az
5. táblázatban a különféle hasznosítási lehetőségek esetén leginkább
figyelembe veendő tulajdonságokról nyújtunk tájékoztatást. E
paraméterek és a termesztéstechnológia során alkalmazott, vagy használt
eljárások, vagy készítmények között nagyon összetett kapcsolatrendszer
létezik. Elöljáróban csak annyit célszerű javasolni, hogy a termelő
törekedjen arra, hogy az általa végrehajtott technológiai elemek
következtében learatott terményének a mennyiségi és a minőségi
mutatóiról minél több információt szerezzen meg. Ezeket az adatokat az
egyes évjáratok legfontosabb időjárási adataival célszerű hosszabb
távon egybevetni, majd értékelni, s a kapott eredmények lehetővé teszik
azt, hogy a gazda egyre tudatosabban tud felkészülni egy-egy újabb
termelési ciklusra.
Nagy segítséget jelenthet a tájékozódásban az
is, ha a fajta kiválasztása előtt a termelők információt gyűjtenek az
adott régióhoz, termőtájhoz legközelebb eső fajtakísérleti állomások
kísérleti eredményeiről. E tekintetben célszerű az évente megrendezett
regionális fajtabemutatókat látogatni, ahol arra is mód nyílik, hogy a
jövő fajtáiról is kellő szintű ismeretanyagot lehet összegyűjteni.
4. táblázat
A 2003. évi fajtalistán szereplő rozs és őszi árpa
fajták használati cél szerinti csoportosítása
Faj/Fajtacsoport
használati cél
|
Hazai
|
Honosított
|
Összesen
|
Rozs
|
évelő
|
2
|
0
|
2
|
anyarozs
|
2
|
0
|
2
|
takarmány
|
4
|
5
|
9
|
összesen
|
8
|
5
|
13
|
Korai
érésű őszi árpa |
sör
|
1
|
1
|
2
|
takarmány
|
10
|
7
|
17
|
Középérésű őszi árpa
|
sör
|
2
|
9
|
11
|
takarmány
|
5
|
15
|
20
|
Őszi árpa összesen
|
18
|
32
|
50
|
5. táblázat
A búza célirányos hasznosítását befolyásoló minőségi követelmények
(Pollhamer E-né 1988 nyomán)
Hasznosítási célok
|
Sütőipar
|
Száraztészta
|
Rétestészta |
Takarmányozás
|
Kekszgyártás
|
|
készítés
|
|
|
Hl-tömeg
|
Hl-tömeg
|
Hl-tömeg
|
Hl-tömeg
|
Hl-tömeg
|
Ezerszemtömeg
|
Ezerszemtömeg
|
Ezerszemtömeg
|
Ezerszemtömeg
|
Ezerszemtömeg
|
Acélossági %
|
Acélossági %
|
Acélossági %
|
Héj-mennyiség
|
Héjmennyiség
|
A szem színe, alakja
|
Daranyeredék
|
Daranyeredék
|
Rosttartalom
|
Acélossági %
|
Lisztnyeredék
|
Szemkeménység
|
Lisztnyeredék
|
|
|
Daranyeredék
|
Héjmennyiség
|
|
|
|
Korpanyeredék
|
Dara szemcseméret
|
|
|
|
Sütőipari alapanyag
|
Tésztaliszt
minősége
|
Rétesliszt minősége
|
Takarmányliszt minősége
|
Alapanyag minősége
|
Komplex minőségi értékszám
|
Fehérje tartalom
|
Fehérje tartalom
|
Fehérje tartalom
|
Fehérje tartalom
|
Enzim-aktivitás
|
Nedves sikér-tartalom
|
Nedves sikér-tartalom
|
Aminosav-tartalom
|
Szemcsestabilitás
|
Kemencenyeredék
|
Sikérterülékenység
|
Sikérterülékenység
|
Vitamintartalom
|
Sikérterülékenység
|
Keverhetőségi érték
|
Száraz sikér mennyisége
|
Száraz sikér mennyisége
|
Ásványianyag-tartalom
|
Sütőipari minőség
|
Sütőipari minőség
|
Sikér víztartó képesség
|
A sikér minősége
|
|
|
Adalékok hatása
|
Sikér-nyújthatóság
|
Sikér-nyújthatóság
|
|
|
|
Főzési minőség
|
|
|
|
|
Túlfőzési ellenállás
|
|
|
|
|
Tészta színe
|
|
|
|
Cikk írói:
Dr. Kajdi Ferenc egyetemi docens
Gráczol Eszter laborvezető
Győri Tibor tudományos munkatárs
|