Elfogadása után alig négy hónappal a kormány hozzájárult a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) módosításához. A grémium 2004. december 22-ei ülésén jóváhagyta, hogy a 2004. évi büdzsé 25 százalékát, ezen belül az agrár-környezetgazdálkodási terület 40 százalékát, azaz mintegy 14 milliárd forintot közvetlen kifizetésre, elsősorban az állattartók támogatására csoportosítsa át a földművelésügyi tárca (FVM).

Az FVM szűk körű vezetői értekezlete számára készült előterjesztés szerint az átcsoportosítás az NVT 2004–2006-os teljes időszakát érintené. A 2005-ös keretet 20 százalékkal kívánja csökkenteni az FVM, ezt 2006-ban további 15 százalékos csökkentés követné. A módosítás csak akkor lép életbe, ha azt az uniós szervek is jóváhagyták.

Elhamarkodták a döntést?

A tárcánál a döntést azzal indokolták, hogy a NVT-re benyújtott pályázatok jelentős része várhatóan nem fog megfelelni a követelményeknek, így a ténylegesen leköthető összeg valószínűleg jóval alatta marad a költségvetési keretnek. Érdekes ellentmondás azonban, hogy a döntést már november 11-én előterjesztették a tárcánál, miközben a agrár-környezetgazdálkodási pályázatok leadási határideje november 26 volt. A beadási határidőre a tárca előzetes várakozásait messze felülmúló számú pályázat érkezett: a beadott pályázati igénylések összege az eredetileg rendelkezésre álló költségkeret mintegy másfélszeresére rúgott.

De a tárca sem késlekedett, s hamarosan megindokolta az uniós politikával szembe menő, azonnali, de csak rövid távú hatásokkal törődő döntését. A környezetvédők aggodalmát kiváltó lépésre Németh Imre földművelési miniszter szerint azért volt szükség, mert így segíteni lehet azokat az állattenyésztőket, akik az uniós támogatásból egyébként nem részesülnének, például az uniós támogatási keretből kieső sertés- és baromfitartókat. A miniszter cáfolta, hogy az átcsoportosítás az egész hároméves időszakot érintené.

Az EU politikája mást céloz

A döntést a hazai környezetvédelmi szervezetek mellett Gombos András, a környezetvédelmi tárca politikai államtitkára is bírálta az Agrár-Környezetgazdálkodási Horizontális Munkacsoport állásfoglalásában. Szerinte ez a lépés ellentmond az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (CAP), amelynek célja a jelenlegi túltermelési problémát okozó szántóföldi termelés és az állattenyésztés szerkezetváltásának elősegítése, valamint a nem élelmiszertermelési célú környezetkímélő agrártevékenység támogatása, a kisgazdálkodók versenyképesebbé tétele, a környezet állapotának és a vidéki népesség helyzetének javítása.

Ezzel szemben a közvetlen kifizetések mesterséges piacvédő korlátok felállításával akadályozzák a szerkezetváltást, illetve az új gazdálkodók belépését a piacra. Az ilyen jellegű támogatások 90 százalékát a gazdák mindössze 5 százaléka, vagyis a nagy szántóföldi termelők és állattartók használhatják fel. Ezzel szemben az eredetileg tervezett NVT keretében a gazdálkodók szélesebb köre juthatott volna kisebb-nagyobb támogatáshoz. Az NVT sikerét az is anticipálja, hogy a 2004-ig

futó előcsatlakozási Nemzeti Agrár-környezetvédemi Program (NAKP) hasonló előírásokkal dolgozott, s a környezetvédők szerint az ezekből levont tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gazdák képesek megfelelni a pályázat elvárásainak.

Civil szervezetek a főbiztoshoz fordultak

Kajner Péter, a Védegylet munkatársa szerint, mivel a támogatáshoz szükséges önrészarányok a korábbi 20 százalékról 50 százalékra emelkedtek, a módosítás a tervezési időszak alatt közel 30 milliárd forint uniós támogatás lehívásától fosztja meg az országot. Több mint 20 civil környezetvédő szervezet (például a Védegylet, a WWF, a Természetvédők Szövetsége, a Levegő Munkacsoport) petíciót küldött az EU mezőgazdasági főbiztosának, így próbálva megakadályozni a döntés jóváhagyását.

De vizsgálják azt is, hogy terhel-e valakit büntetőjogi és polgárjogi felelősség az ügyben. Szerintük ugyanis elmaradt, illetve a civil szervezetek kizárásával zajlott le az egyébként kötelező társadalmi egyeztetés.