Az összetett agrárhatással járó csatlakozás egyik legnagyobb nyertesei a gabona-, az olaj-, a fehérje- és a rostnövények (összefoglaló néven GOFR-növények) termelői lesznek. A nagyobb területű szántóföldi kultúrák közül különösen a jó minőségű búza és a kukorica piaci pozíciója javul. Udovecz Gábor tájékoztatása szerint az előnyös változás egyik oka az lesz, hogy a 101,31 eurós tonnánkénti intervenciós ár 28-29 ezer forintos minimális árat garantál, ami – leszámítva a rendkívülinek

számító tavalyi évet – 5-8 ezer forinttal meghaladja a korábbi évek átlagárait. Emellett a GOFR-területekre öszszességében 38 ezer forintnyi uniós közvetlen és magyar nemzeti kiegészítő támogatás is igénybe vehető majd.

A jelentős javulás ugyanakkor veszélyeket is magában hordozhat, mivel számos gazdaság e növények termelésére szakosodhat – hívja fel a figyelmet a főigazgató. Ez pedig azzal járhat, hogy a mezőgazdaság eltartóképessége csökkent. A nagy, összefüggő táblákat ugyanis – jó gépesítettséggel – gazdaságonként néhány ember meg tudja művelni, ami a foglalkoztatottság csökkenését eredményezheti. Udovecz Gábor szerint az ebből származó várható szociális feszültségek kezelésére fel kell készülnie a kormánynak.

Jobb helyzetbe kerülnek a cukorrépa-termelők is, mivel az uniós intézményi árak növekvő felvásárlási árakat, és a mainál összességében 20 százalékkal nagyobb jövedelmet tesznek lehetővé. Itt azonban a jelenlegi, 70-80 ezer hektáros terület növekedésére nem lehet számítani, mivel a kvótával szabályozott, zártnak tekinthető ágazatba az új termelők belépési esélye korlátozott. Emellett a hazai cukorgyártók a gazdákat a hatékonyság növelésére igyekeznek késztetni, ezért hosszabb távon inkább a répaterület kismértékű csökkenése várható.

Alapvetően jók a zöldség-gyümölcs ágazat lehetőségei is, de a meglehetősen sok terméket magában foglaló szektorban az egyes áruk várható helyzete jelentősen különbözhet. A főigazgató elmondta: mindenekelőtt további termelői szakosodásra, illetve a hazai termékek jó ízének és tetszetős külsejének a kihasználására lenne szükség. Ehhez pedig jobb marketingmunka és szervezettség kellene. Mindenesetre csaknem valamennyi áru esetében kínálkozik legalább egy-két hetes szezonális rés, amikor a magyar termékek – főként az észak-európai országokban – sikeresen jelenhetnének meg az egységes piacon.

Udovecz Gábor szerint szinte mindegyik zöldségfélénél jelentős lehetőségek kínálkoznak, a zöldpaprikából pedig kifejezetten nagy márkát lehetne csinálni. Jók az esélyek a sárgabaracknál, a meggynél vagy a bogyós gyümölcsöknél, és például több eredményt lehetne elérni a körténél is, ha a fajtaválaszték bővülne. A növekvő konkurencia miatt várhatóan rosszabb pozícióba kerül viszont az őszibarack-, a paradicsom- és a burgonyatermelés. A csatlakozás vesztese lehet az almaágazat is: a termelés 60 százalékát továbbra is az ipari áru teszi ki, ezért az étkezési piacon importnövekedés valószínűsíthető. A borágazatban ugyanakkor összetett hatásra lehet számítani: a csatlakozás a minőségi piacon előrelépést hozhat, az asztali boroknál azonban előreláthatólag 10 százalékos piacvesztés lesz.

Az állattenyésztési ágazatok rövid távon jóval rosszabb pozícióba jutnak a növénytermeléshez képest. Az AKII komoly szelekcióra számít, amely során a hazai termelők 10-15 százaléka felhagy tevékenységével. Ennek alapvető oka az lesz, hogy drágán termelnek, miközben e szektorokban az eddigi állami támogatások nyújtotta „védettséget” a piaci viszonyok váltják fel. Ugyanakkor a gazdák kiszorulása nem jelent majd feltétlenül termeléscsökkenést: a sertéstelepek és a tehenészetek egy részét például dán és holland gazdák vásárolhatják fel.

A legkritikusabb helyzetben kétségkívül a tejágazat van, mivel Európában itt a legnagyobbak a feleslegek, és a szabályozott árakat az EU is 15–25 százalékkal csökkenti. Az AKII előrejelzései szerint májustól a magyar piacon 62–67 forintos literenkénti tejárak alakulnak ki, miközben a hazai gazdálkodók nagy része e feletti önköltséggel termel. Ugyancsak veszélyeztetett a brojlerágazat, mivel a világ nagy „csirkegyárai” olcsóbban hizlalnak, és a fagyasztott termékek könnyebben juthatnak a magyar piacra. A gazdasági szereplők itt a friss árukkal és jobb marketinggel lehetnek eredményesek. Stabilizálódás várható viszont a belépéstől az egyéb baromfifélék, azaz a kacsa, a liba és a pulyka termelésében.

Kiszámíthatóságot hozhat a csatlakozás a sertésszektorban is olyan értelemben, hogy az árak nem csökkennek majd egy bizonyos szint alá. Az utóbbi időszak tapasztalatai alapján Brüsszel nem hagyja kilónként 260 forint alá esni az árakat. Más kérdés, hogy a magyar sertéságazatban ennek ellenére is visszaesés lesz. A versenyképességet csökkenti, hogy az telep 75-80 százaléka huszonöt évnél régebbi.

Előreláthatólag semleges hat majd a csatlakozás a juhágazatra, ahol az új feltételek között „nulla körüli” gazdálkodási eredményt valószínűsít az AKII. A juhtartás azoknál lehet kifizetődő, akik igénybe tudják venni az állatonként mintegy ezer forintnak megfelelő prémiumot is a kedvezőtlen adottságú térségekben.

A húsmarhatartás ugyanakkor – az állattenyésztési ágazatok közül egyedüliként – sokkal jobb helyzetbe kerül, mert az eddigi veszteséget 20 százalékos jövedelemjavulás váltja fel. Ez a gyepekre nyújtott terület alapú, illetve az anyatehenek és a hímivarú vágómarhák után járó támogatásoknak és az extenzifikációs prémiumnak lesz köszönhető. Udovecz Gábor szerint az ország BSE-mentessége is jó alapot ad az előrelépésre, mégis inkább lassú fejlődés várható az ágazati genetikai korlátok és a piaci hiányosságok miatt.