Az utóbbi időszakban jelentős lemaradást kellett ledolgozni a felkészülésben ahhoz, hogy az agrárium egyáltalán részévé válhasson az egységes uniós piacnak. Az agrárgazdaság végül is milyen állapotban csatlakozott az EU-hoz?

A mai helyzet nagy előrelépésnek tekinthető az egy évvel korábbi állapothoz képest. Az agrárium mostani pozíciója elégséges ahhoz, hogy élhessen az uniós lehetőségekkel és a csatlakozással megnyíló előnyökkel. Kétségtelen azonban, hogy a még meglévő hiányosságok pótlásához ezután is rendkívül sokat kell dolgoznunk.

Mennyire rostálhatja meg a mezőgazdasági termelőket a közösségi tagság? Az FVM felmérései szerint hányan szorulhatnak ki az agrár-piacról?

Az agrárszereplők közül azok kerülhetnek nehéz helyzetbe, akiket már az elmúlt évek formálódó piacgazdasági körülményei is megviseltek. A piaci törvények mindig könyörtelenek. E hatást mostanáig részben tompította, hogy nálunk az utóbbi öt-tíz év szabályozásában még keveredtek a verseny- és a szociális elemek. Akik eddig az utóbbi alapon maradtak a mezőgazdasági árutermelésben, azok az uniós versenyt várhatóan nem bírják. Elsősorban a tej-, a baromfi- és a sertéstermelők veszélyeztetettek. Úgy látjuk, előreláthatólag 40-50 ezer gazdálkodónak kell felhagynia jelenlegi tevékenységével.

Készül-e szociális programokkal a kormány a várható feszültségek kezelésére?

Arra törekszünk, hogy a nyugdíjas korú, visszavonuló gazdálkodóknak a szociális háló adta lehetőségekkel biztos öregkort biztosítsunk. Az uniós szabályok nem zárják ki azt sem, hogy önállátási céllal vagy szűkebb környezetük számára egy-két hektáron a későbbiekben is gazdálkodjanak és néhány jószágot tartsanak. A másik csoportba azok tartozhatnak, akik átmeneti támogatásokat kaphatnak ahhoz, hogy más pályára (új agrártevékenységre, szolgáltatásokra, turizmusra) álljanak át. A harmadik kört pedig azok a főként fiatal termelők alkothatják, akik jól tudnak majd élni az EU-s pályázati és közvetlen támogatási lehetőségekkel. Ők néhány éven belül a vidék meghatározó gazdálkodóivá válhatnak, addig azonban szakképzési, továbbképzési lehetőségekre és különböző nemzeti támogatásokra lesz szükségük.

A belépéssel az agrárpolitika és -szabályozás irányítása brüsszeli kézbe kerül. Mekkora mozgástér marad a nemzeti érdekek, elképzelések érvényesítésére?

A másik huszonnégy tagországhoz hasonlóan mi is ott leszünk a legmagasabb szintű testületekben, a szakmai bizottságokban és a lobbitanácsokban. Az a dolgunk, hogy ebben a hierarchiában olyan pozíciót alakítsunk ki, amellyel a magyar termelők érdekeit érvényesíteni lehet. Erre jó esélyt látok, mert már a csatlakozás felkészülési fázisában is volt néhány tagállam (például Németország), amely kifejezetten sokat segített nekünk. Emellett mindenkivel jó partneri kapcsolatban vagyunk, így nincs olyan „sértődött állapot”, vagy vitatott helyzet, amely például a magyar áruk diszkriminációját eredményezné.

Milyen átalakításokra lesz szükség az FVM-ben és a hazai agrár-közigazgatásban?

A magyar agrár-közigazgatásnak nagyrészt követnie kell az uniós szisztémát. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti agrárpolitikán alapuló, hagyományos rendszerről át kell állnunk a nagyobb biztonságot és több támogatást garantáló EU-s közigazgatásra. Ezért át kell alakítani az FVM központi, regionális és megyei szervezeteit, illetve háttér- és bázisintézményeit. A változtatások sok embertől újszerű munkavégzést, más jellegű felkészültséget követelnek majd.

Csökkenhet-e a mai létszám?

Hosszú távon nyilvánvalóan tarthatatlan lesz, hogy a minisztérium a maihoz hasonló körben tartsa fenn működési rendszerét. A brüsszeli elvek is takarékosságot írnak elő. Mégis az a tapasztalatunk, hogy a feladatok a mainál kevesebb emberrel általában nem oldhatók meg. Ezért főként a munkavégzési profilokon és rendszereken kell alakítani.