A magyar agrárgazdaság mintegy 450 millió fogyasztót tömörítő egységes piachoz csatlakozott május elsejétől, ami 45-ször nagyobb a magyar piacnál. A belépés így az értékesítési lehetőségek bővülését hozhatja, egyszersmind azonban az uniós áruk Magyarországon is akadálytalanabbul jelenhetnek meg.

A hazai agrárium az EU-n belül csekély részarányt képvisel, hiszen éves teljesítménye 2-3 százalékát teszi csak ki a mai közösségi termelésnek. Ezzel együtt – uniós tagként – több árucikkel piacalakító szerepet tölthetünk be. A „volumenhordozó” termékek közül ilyen lehet például a kukorica és a napraforgó, a kisebb mennyiségben termelt áruk csoportjában pedig a fűszerpaprika, a méz, a libamáj, a meggy, a guruló málna, illetve több más hungaricum tartozhat.

Magyarország és az unió 2000 óta több agrárliberalizációs megállapodást is kötött, amelyek az uniós felkészülést szolgálták. Számos cikknél kvótákhoz kötött módon, fokozatosan megszűntek a vámok és az exporttámogatások, így a kereskedelem eddig is csaknem szabadon folyt. A statisztikák szerint Magyarország évi 1,3-1,4 milliárd euró értékű agrárterméket szállít az EU-ba, miközben onnan mintegy 0,7 milliárd eurónyi érkezik. Tavalyra a magyar export 98 százaléka, míg az uniós import 84-85 százalékban teljesen liberalizálttá vált. Az adatok azt is tükrözik, hogy Magyarország – egyedül a kelet-közép-európai térségben – meg tudta őrizni pozitív agrárszaldóját az EU-val folytatott agrárkereskedelemben.

A hazai kedvező agrárpotenciált jelzi, hogy az 5,9 millió hektáros mai mezőgazdasági terület mintegy kétharmadát teszi ki az ország teljes területének. Ez az arány az EU15-ökhöz viszonyítva nálunk a legnagyobb. A magyar mezőgazdasági terület egyébként az elmúlt másfél évtizedben csökkent, hiszen a rendszerváltáskor még 6,5 millió hektárt regisztráltak a statisztikák.

A kárpótlás és a privatizáció során 2,5 millió magánszemély szerzett földtulajdont, ami számottevő elaprózottságot jelent. Bár az egyéni gazdaságokban használt terület átlagmérete mára több mint ötszörösére (0,5 hektárról 2,8 hektárra) nőtt, továbbra is elmarad az uniós szinttől. A földhasználati koncentráció az unióban is megfigyelhető: az 5 hektár alatti gazdaságok részaránya csökken, miközben az 5–50, illetve a 100 hektár felettieké nő.

Az összehasonlításokból kiderül, hogy a magyar termelők nem használják ki hatékonyan az agráradottságokat. Ezt mutatja, hogy az uniós gazdaságok egy hektárra vetített átlagos bruttó jövedelme 3,5-szerese a hazai értéknek. Igaz, az Európai Unión belül is nagy a szóródás, hiszen például a portugál mutató csak 30 százalékát teszi ki az olaszénak. Valószínűsíthető ugyanakkor, hogy az eddigi tagállamok és Magyarország közötti jövedelmezőségi különbség csökken a következő években. Ez a közvetlen támogatások növekedésének és az eddigi magyar áraknál magasabb uniós minimáláraknak lesz köszönhető.

Nagyobb ugyanakkor Magyarországon a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az uniós átlaghoz képest. A hazai mutató ma 6,2 százalékos. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazai agrárgazdaságban túlságosan sokan lennének. Ezt igazolja, hogy nálunk egy főfoglalkozású termelőre 26 hektár mezőgazdasági terület jut, míg az EU-ban átlagosan csak 21 hektár. A gondot az okozza, hogy a főállású munkaerő létszámának többszörösét teszik ki a részfoglalkozásúak. Közel kétmillióan végeznek rövidebb-hosszabb ideig mezőgazdasági munkát, de 68-70 százalékuk nem kötődik szorosan a mezőgazdasághoz. Valószínűsíthető, hogy a csatlakozás után a foglalkoztatásban további 5–10 százalékos csökkenés következik be, ami – főként az állattenyésztésben – szociális problémákat vethet fel.