Az eljárási szabályok a bizonylat kiállítás, könyvvezetés elveit határozzák meg, annak tartalmát a számviteli törvény és az anyagi szabályok tartalmazzák. A bizonylatot, könyvet, nyilvántartást úgy kell kiállítani, vezetni, hogy az tegye lehetővé az adó, a költségvetési támogatás megállapítását és ellenőrzésre alkalmas legyen.

Az ÁFA törvény meghatározza a nyugta, számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány tartalmát, kiállítási körét. Az SZJA törvény pedig az egyéni vállalkozók - meghatározott esetekben a magánszemélyek - által vezetendő nyilvántartásokat, azok tartalmát határozza meg.

A könyveket, nyilvántartásokat úgy kell vezetni, hogy feljegyzései bizonylatokon alapuljanak, adónként, támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adatokat és hivatkozásokat, azokból kitűnjék az adó, támogatás alapja bevallási időszakonként, s teljes körűen biztosítsa az ellenőrzést.

Az ÁFA törvényben előírt számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány és nyugta szigorú számadás alá tartozó bizonylatnak minősül. Készletéről, felhasználásáról olyan nyilvántartást kell vezetni, melyből a felhasználó, a felhasználás időpontja és a felhasználás mennyisége megállapítható. A bizonylattal, még a rontottal is, köteles az adózó elszámolni.

A kifizető kifizetéskor a magánszemélynek olyan bizonylatot köteles átadni, mely tartalmazza a kifizetés jogcímét, a bevételt, adóalapot és a levont adóelőleget (vagy adót).

A munkáltató ezeken kívül feltünteti az adóelőleg megállapításakor figyelembe vett családi kedvezmény összegét, s az adóévet követő január 31-ig összesített igazolást ad. A munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű, továbbá az állami végkielégítés esetén - ha a magánszemély adóévek közötti megosztást kér - az igazolásnak tartalmazni kell a végkielégítés teljes összege és a levont adóelőleg mellett azt is, hogy a végkielégítést mely évekre és milyen összegben kell jövedelemnek tekinteni, és a levont adóelőlegből milyen összeget kell az egyes években figyelembe venni.

A társadalombiztosítási kifizetőhely, társadalombiztosítási szerv a TB ellátás kifizetéséről kifizetéskor ad igazolást a magánszemélynek.

Az adózót bevétel-, adóalap-, vagy adó csökkentésére jogosító igazolást a kedvezményre jogosultság keletkezésének időpontjában, de legkésőbb az adóévet követő év január 31-ig kell kiadni (például: biztosító pénztári, magán-nyugdíjpénztári befizetésről, meghatározott lakáshitel törlesztésről, közcélú adományozásról, befektetésekről, stb.). Az együtt élő házastárs által igénybe nem vehető családi kedvezmény a bevallásban, munkáltatói elszámolásban vagy önellenőrzésben egyaránt érvényesíthető - 2002-ben erről megszűnt a munkáltató igazolási kötelezettsége.

A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást adózó köteles székhelyén, vagy lakóhelyén, vagy az adóhatósághoz bejelentett helyen őrizni. A könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet szállítani, de az adóhatóság felhívására 3 munkanapon belül be kell mutatni.

Az iratokat az adózó az adó-megállapításhoz való jog elévüléséig, halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége évének utolsó napját követő 5 évig köteles megőrizni.

Magánszemély iratait maga köteles őrizni. Halálával adókötelezettsége megszűnik, iratait a vele együtt élő hozzátartozóknak, ezek hiányában az örökösöknek kell az adóhatósághoz eljuttatniuk.

A papíralapú adathordozón kiállított irat a jövőben elektronikusan is archiválható, amennyiben azt minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel látják el (meg kell azonban jegyezni, hogy a környező jog ehhez még nem igazodott)

A magánszemélyek jövedelméről egy sor szervezet számára adatszolgáltatási kötelezettség van előírva. Részletes adattartalmát, határidőit külön melléklet sorolja fel. Ezek un. "kontroll" adatok, és az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzését szolgálják. Az állami adóhatósághoz teljesítendő adatszolgáltatások:

1. az adóköteles összegek kifizetéséről a kifizető, a munkáltató, a biztosító intézet, a társadalombiztosítási szerv,
2. az adókedvezményre jogosító igazolások kiadásáról a pénzintézet, kifizető,
3. ingatlanértékesítésről a földhivatal és illetékhivatal,
4. bankszámla megnyitásáról a pénzintézet,
5. meghatározott engedélyek kiadásáról a vámhatóság és az önkormányzat jegyzője,
6. munkanélküli ellátás jogosultságot kizáró kereső tevékenység folytatása miatt megszüntetéséről,
7. nyomtatvány forgalmazó az értékesített szigorú számadási kötelezettségű nyomtatványok vevőiről.

Az APEH-hoz benyújtandó adatszolgáltatások legtöbbjének ellenőrző programja letölthető a címről.

Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő adatszolgáltatások:

1. a kiadott használatbavételi engedélyekről az építésügyi hatóság,
2. gépjárművekről a BM Adatfeldolgozó Hivatala.

Adólevonási (adóelőleg levonási) kötelezettséget a személyi jövedelemadó törvény kifizető számára állapít meg, ha magánszemély részére kifizetést teljesít. Adólevonás esetén a magánszemélynek további fizetési/bevallási kötelezettsége nincs (pl. kisösszegű kifizetés, tőkeérték növekmény adója, stb.). Adóelőleg levonás esetén az adóelőleg alapját év végén összevonandó jövedelmei között vallja be, s adófizetési kötelezettségét csökkenti a levont adóelőleggel.

Adóbeszedési kötelezettség a helyi adók közül az idegenforgalmi adónál van előírva. Ilyenkor az adóbeszedésre kötelezett a magánszemély adóját megállapítja, beszedi, az önkormányzati adóhatósághoz a tárgyhónapot követő hó 15-ig bevallja és egyidejűleg befizeti.

Adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, igazolás, vagy más irat. Minden személyt, aki valamely tevékenysége során adótitok birtokába jut, titoktartási kötelezettség terheli. Ez vonatkozik pl. az adóhatóság dolgozójára, volt dolgozójára, szakértőre, külső adatrögzítőre, kifizető-munkáltató adóügyi dolgozójára, stb.).

Az adótitok alapos okkal csak a következő célokra használható fel:

1. adó-, vagy költségvetési támogatás ellenőrzéséhez, adóigazgatási eljárás lefolytatásához adóhatóság, meghatározott körben a társadalombiztosítási szervek, munkaügyi központok részére,
2. törvény előírja vagy megengedi (pl. megkeresésre tájékoztatható a bíróság, ügyészi jóváhagyással a nyomozó hatóság büntető eljáráshoz, stb.)
3. az érintett hozzájárul,
4. a vállalkozó neve, székhelye, telephelye, adószáma adatok más adózónak, állami szervnek, köztestületnek kiadható. Feltéve, hogy a más adózónak az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez szükséges az adat (pl. ÁFA levonás érvényesítéséhez kéri a számlakibocsátóra), az állami szerv és köztestület pedig törvényben meghatározott feladata ellátásához kéri.

A jogszabály egy külön fejezetet szentel az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazására. A fejezet valamennyi rendelkezése a kihirdetéstől hatályba lépett, rendelkezéseit viszont csak a csatlakozás időpontjától kell alkalmazni. Ezért csak a változás lényegét ismertetjük:

Az EK tagállamai közötti adóügyi információs kapcsolat közvetlenebb, a Kapcsolattartó Irodákon keresztül zajlik. Nálunk a Központi Kapcsolattartó Iroda az APEH szerveként fog majd megalakulni. Az adatátadás nemcsak a nyereség- és jövedelemadóra, hanem az ÁFÁ-ra és vagyonadóra is fog vonatkozni. A jelenlegi megkeresés alapján történő információcsere megmarad, de az információcsere fő formájává a hivatalból, intézményesen küldött adatátadás válik. Ez a magyar adózókat úgy érinti, hogy az Unió területén kifejtett gazdasági tevékenységükről az APEH hivatalból értesül. Az együttműködés a behajtás területére is kiterjed. A 2004-től hatályba lépő behajtási jogsegélyt a törvény - az EU Irányelvvel összhangban - kiterjeszti a tőke és jövedelemadókra is. Tehát ha adózónak az EU egyik tagállamában ÁFA, tőke-, jövedelemadó, vagy végrehajtási költség tartozása van, azt a másik EU tagállamban lévő vagyonából behajtják. A tagállam megkeresésére az APEH Központi Kapcsolattartó Iroda intézkedik a más tagállamot megillető említett hátralékok behajtására az elsőfokú szerv felé.