(Amaranthus sp.)

Az étkezési amaránt jelentősége

A Föld egyik legősibb kultúrnövénye, már 5-6000 évvel ezelőtt kenyérgabonaként termesztették az inkák és az aztékok. Amerika felfedezését követően került át Európába, majd innen terjedt el Ázsiába és Afrikába. A száraz csapadékhiányos területeken is eredményesen termeszthető

Az amaránt kétszikű növény. Magassága 120-200 cm. Szára enyhén bordázott, nem szőrözött. Levele csúcsos tojásdad, sötétzöld-lilászöld színű. Virágzata lilás-piros, bordó. A magja 1,0-1,2 mm átmérőjű, 0,71 g ezermagtömegű, hektoliter súlya 82 kg. Illata jellegtelen. A búzával összehasonlítva nemcsak fehérje- (14-18 %), hanem lizintartalma is magas. Termőképessége 2-4 t/ha.

Az amaránt termesztéstechnológiája

Éghajlatigénye

Melegigényes növény, csírázáskori hőigénye 16 ° C. Csírázáskor, illetve a fejlődésének kezdeti időszakában igényli a csapadékot, később kevés esővel is beéri. Az aszályosabb időszakokban is jól tűri a hőségnapokat.

Talajigénye

Talajra nem igényes, a kimondottan szélsőséges, futóhomok és pangó vizes területek kivételével minden szántóterületen megterem.

Vetésváltása

Az előveteményre nem érzékeny. Két szempontra kell figyelemmel lenni. Az amaránt igen érzékeny a kétszikű gyomirtó szerekre, ezért hosszabb hatástartamú szerrel kezelt növény után ne vessük és a száraz évjárat esetén le nem bomlott szermaradványok hatásával is számolni kell. Másrészt a megfelelő magágy kialakítását nehezítő, nagy szártömeget hátrahagyó növények után nem ajánlott vetni.

Tápanyagigénye

A legalább közepesen ellátott talajokon közvetlen trágyázást nem igényel. A gyengébben ellátott területeken 35-35 kg/ha NPK hatóanyag kijuttatása kielégíti a növény tápanyag igényét. A foszfort ősszel, míg a káliumot a tavaszi talajmunkák idején juttassuk ki. A nitrogén kijuttatása a második sorközművelés idején ajánlott. A sorok záródása előtti lombtrágyás kezelés termésnövelő hatású.

Talajművelése

Az alkalmazandó agrotechnikát meghatározza a mag mérete. A termesztés sikerének alapja az igényes magágy készítése. A vetés utáni gyors és egyenletes kelés, valamint a kívánt tőszám eléréséhez sima, aprómorzsás és megfelelően tömör magágyat kell biztosítani. Az őszi mélyszántást kövesse a barázdabehúzás, majd tél végén simítózni kell. A magágykészítés eszközének és időpontjának megválasztásánál a fő szempont, hogy hatásos gyommentesítés mellett a talajt minél kisebb mértékben bolygassuk. Legjobb eredményt a magágykészítő célgépekkel érhetünk el. Az általánosan elterjedt gépek közül a kombinátor és az azt követő hengerezés ad elfogadható eredményt. Az utolsó magágykészítő munkát közvetlenül a vetést megelőzően végezzük el a konkurens gyomok nélküli kelés érdekében.

Vetése

Átlagos időjárású évben május közepén vetjük, de hűvös csapadékos időjárás esetén halasszuk el későbbi időpontra. A június eleji vetésnél még nem kell terméskieséstől tartani. A gyors és egyenletes keléshez a meleg mellett víz is kell, ezért száraz időjárás esetén célszerű kelesztő öntözést alkalmazni, amennyiben lehetséges. Cserepedésre hajlamos talajon a kelesztő öntözés előzze meg a vetést. A vetés sortávolságát a sorközművelő eszközhöz kell megválasztani 45 és 75 cm között. Tőtáv 5-10 cm a talaj függvényében. A 0,5 kg vetőmagot 0,5-1,0 cm mélységbe kell elvetni.

Mák, illetve zeller vetésére alkalmas gépekkel megoldható a vetés. Legjobban bevált a Nibex vetőgép a legkisebb fokozaton és a legkisebb kanálmérettel. Szükség esetén keverni kell a vetőmagot hasonló méretű más anyaggal, pld. pirított mákkal. Amennyiben a vetőgépen nincs vagy nem elég hatékony a tömörítő, hengerrel zárjuk le a vetést. A sorok egyenletessége fontos a későbbi sorközművelés miatt.

Növényvédelme, ápolása

Vegyszeres gyomirtása csak az egyszikű gyomok (szokásos szerek a szokásos dózissal) ellen lehetséges, a kétszikű gyomok ellen mechanikai védekezés szükséges. Gombabetegségek nem károsítják. A termelési tapasztalatok szerint három éves gyakorisággal fordul elő jelentősebb bolha és barkó kártétel. A vetés után rendszeresen ellenőrizni kell és kártétel esetén késlekedés nélkül meg kell kezdeni a védekezést.

A tőszámot az első kézi kapálás során kell beállítani (ritkítás).

Az étkezési amaránt termesztésének legkényesebb része az idegenelés. A sorokból teljes mértékben el kell távolítani a disznóparéjt, már az első kapálás során. Ebben az időszakban a virág (szín) hiányában a kultúrpéldányt a szárának és levelének bordós színe alapján lehet megkülönböztetni a vad példányoktól. A második, egyben utolsó idegenelés a teljes virágzáskor esedékes, amikor a virágzat alapján teljes biztonsággal végrehajtható. Az idegenelés szakértelmet nem, de odafigyelést és lelkiismeretes munkát igényel, mert a gyomváltozatok magja fekete és azt később már nem lehet kiválogatni. A termelés biztonságosan csak fémzárolt vetőmag - ismert külső tulajdonságú - használatával folytatható. Az idegenelés befejezését követően további ápolást nem igényel.

Betakarítása

A betakarítás várható ideje október első dekádja. A magok elnyújtva érnek és túlérve mérsékelten peregnek. A beérett virágzat elveszti korábbi élénk színét és egyidejűleg a szár felkopaszodik, a talajon kipergett érett magok találhatók. Az érési folyamat különösen csapadékos évjáratokban elhúzódhat. Az érés elhúzódását megakadályozhatjuk, ha - fajtától függő időpontban - a virágzat alatti szárrészt csavarva megtörjük. A beavatkozást követően 7-10 nap múlva lehet kezdeni a betakarítást.

Az egymenetes betakarítás - kombájnolás - vesztesége optimális esetben is 20-25 %, de elérheti az 50 %-ot is.

Kétmenetes betakarításnál a metszőollóval levágott virágzatot zárt falú edénybe gyűjtjük, majd jól szellőző sima padozatú helyiségben szükség szerint forgatva szárítjuk.

Cséplése az elterjedt gépekkel megoldható, de jól ki kell szárítani előtte. A kicsépelt magot azonnal át kell tisztítani és a zöld növényi részeket el kell távolítani. A tisztításra megfelelő eszköz a hagyományos kalmár rosta. Az apró magvak nehezen szellőznek, ezért gyakori mozgatással, vékony rétegben kiterítve szárítható. Betárolás előtt 11 % nedvesség tartalomra kell szárítani. Mivel élelmiszer alapanyag, gondos tárolást igényel száraz jól szellőző helyen. Rágcsálóktól és madaraktól óvjuk (szennyezés).

Fajták

Edit (HU) 1994., Enikő (HU) 1998., Maros (HU) 1998., Róza (HU) 1998. Az étkezési amaránt mellett szerepel a fajtajegyzékben zöldtakarmánynak ajánlott fajta is: Réka (HU) 1998.